Hálaadó szentmisét mutattak be Teréz anya szentté avatásáért a Vatikánban

A szentmisén a Szeretet Misszionáriusai kongregáció tagjain túl Teréz anya „két nagy népének”, az albánnak és az indiainak a fiai és lányai vettek részt, többezernyi zarándok képviseletében.

Homíliájában Parolin bíboros Teréz anyát „Isten szeretete fényes tükrének” nevezte, mely értékes útmutatást és ösztönzést ad Krisztus tanítványai számára, hogy „megtérjenek a langyosságból és a középszerűségből, hiszen Krisztus szeretete sürget minket”.

Utalt Teréz anya egyik mondására, aki önmagát szerette „Isten kezében tartott ceruzának” nevezni. De milyen költeményeket írt az Isten ezzel a ceruzával? A szeretet, az együtt szenvedés, a bátorítás és az öröm verseit írta az a ceruza! A szeretet és a gyengédség verseit a szegények számára, akiknek egész életét szentelte – fogalmazott a bíboros.

Pietro Parolin idézett Teréz anya vallomásaiból, aki 1946 szeptemberében így írt: „Kinyitottam a szememet a szenvedésre, és a mélységéig megértettem hivatásom lényegét.”

Kinyitotta a szemét a szenvedésre, és átölelte azt a könyörület tekintetével, és egész lényét megérintette és megrázta az a találkozás, mely Jézus példája nyomán átjárta szívét – fogalmazott.

Mi is volt igazában Teréz anya titka? – kérdezte Parolin bíboros, és válaszában a kalkuttai nővér tapasztatára utalt, aki felfedezte a szegényekben Krisztus arcát, aki értünk szegénnyé lett, hogy gazdaggá tegyen bennünket az ő szegénységével.

Az irgalmasság nagy, fénylő jelévé lett ő, hiszen az irgalmasság az a só volt a számára, mely ízt adott minden művének, és az a fény volt a számára, mely megvilágította azoknak a sötétségét, akik már egy könnycseppet sem tudtak hullatni – idézett az államtitkár Ferenc pápa vasárnapi homíliájából.

Hozzátette: a megfogant és védtelen élet nagy szószólója volt Teréz anya, azoké, akiknek nincs semmijük, hiszen minden reménységük és szükségük mások kezébe van letéve.

Parolin bíboros idézte Teréz anya szavait, melyet a Nobel-békedíj átvétele alkalmával mondott 1979. december 11-én: „Nagyon fontos azt megérteni, hogy a szeretetnek, ahhoz hogy igaz legyen, kárt kell okoznia. Kárt okozott Jézusnak, hogy szeretett bennünket.” És amikor Teréz anya megköszönte a jótevők segítségét, így buzdította őket: „Nem akarom, hogy a feleslegetekből adjatok. Adjátok azt, ami károtokra van!” A kereszt kifürkészhetetlen titka ez – hangsúlyozta a bíboros államtitkár –: kárt tenni a jóért Isten szeretete által. Ennek a megvalósításáért kérte a szent, hogy az összes házában írják fel a falra angolul: „I thirst!” („Szomjazom!”)

Végül felidézte halála különös jelét. Amikor 1997. szeptember 5-én visszaadta lelkét a Teremtőjének, Kalkuttában néhány hosszú percre kimaradt az áram, kialudtak a fények. Egész életében, mint egy áttetsző jel, az Ég fényeire mutatott. Halála napján az Ég maga akart pecsétet tenni az életére, és azt jelezni, hogy ami idáig idelent világított, most odafenn ragyog!

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír