Három hónapig Pannonhalmán látható az Ernst-kódex

Az egyedi kiállítás és a kódex fakszimile kiadása a Szent Márton-év keretében valósult meg, ugyanúgy, ahogy Sulpicius Severus Szent Márton-életírása első, teljes magyar nyelvű fordításának könyvbemutatója is.

A 12. század végén másolt Ernst-kódex valószínűleg a pannonhalmi scriptoriumban (másolóműhelyben) készült. Szent István kis és nagy legendájának legkorábbi másolatát, illetve Sulpicius Severus Szent Márton-életrajzát, valamint rövidebb, a szentről szóló szövegeket is tartalmaz. Jelképes erejű, hogy az Ernst-kódex, ha csak három hónapra is, de anyamonostorában és azon belül az ország legrégebbi, ezeréves múltú könyvtárában vendégeskedik. Érdekesség, hogy a kódex 1934 óta a nemzeti könyvtár tulajdona, és még sosem adták kölcsön ilyen hosszú időre.

A megnyitóünnepségen Károlyi György párizsi nagykövet beszédében Szent Márton mának szóló üzeneteit fogalmazta meg. Mint elmondta, Márton is diplomata volt, aki sok helyre eljutott, sok emberrel találkozott, és életpéldája három lényeges dolgot üzen nekünk.

A köpenymegosztás az okos felebaráti szeretet példája, mert a jótékonykodás akkor hasznosul igazán, ha a saját közösségünk iránti felelősségérzettel is párosul. Márton ezért adta át köpenyének csak az egyik, a saját tulajdonú felét, hiszen a másik fele a katonaság, azaz a császár tulajdona volt. A másik fontos üzenete éppen a közösségre vonatkozik. Arra, hogy Márton egyformán szolgálta országát és vallását, azaz mindkét közösséget egyszerre. A harmadik üzenet pedig az út maga. Márton mint „viator”, azaz „utazó” mindig úton volt: járta a falvakat, egyházmegyéjét, látogatta papjait és püspöktársait, és ezzel is tanúbizonyságot tett Krisztusról.

Ásványi Ilona, a pannonhalmi főkönyvtár igazgatóhelyettese kiemelte, hogy a középkori monostori könyvtár 1090 körül bizonyíthatóan őrzött Szent Márton-életrajzot, hiszen ő lett a pannonhalmi templom patrónusa Szent István ajánlására. Az Ernst-kódex tehát a tartalma és vélhető eredete miatt is többszörösen fontos Pannonhalmának.

Boka László, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója a kódex fakszimile kiadása kapcsán megjegyezte, hogy ez a vállalkozás szépen illeszkedik a Szent Márton-év jelmondatához, hiszen valóban egy közösség erőfeszítésének gyümölcse, a kollegiális, felebaráti és keresztényi együttműködés szép példája.

Végül Dejcsics Konrád bencés szerzetes, a pannonhalmi főkönyvtár igazgatója beszédében Szent Mártonhoz fűződő személyes viszonyának alakulásáról szólt. Az életrajz Dialógusok fejezetének fordítása közben ugyanis megtapasztalta azt a megosztást és megosztottságot, ami Márton életét is jellemezte.

A 4. században kereszténnyé váló emberek kiszakadtak addigi közösségeikből, és megosztó személyiségekké váltak. Márton kemény fellépése feszültségeket és meghasonlásokat okozott. Saját kortársai is vitatták ténykedése értelmét. Az elidegenedés majd a feloldódás egy új közösségben a ma emberének is kihívást jelent. Nagy kérdés, hogy a 21. században merünk-e megosztó személyiségekké válni és elköteleződni a keresztény életforma mellett – fogalmazott Dejcsics Konrád.

Forrás és fotó: Szentmártonév.hu

Magyar Kurír