Három szerzetes ül egy szobában, avagy katolikus viccek a farsang jegyében

Két szerzetes, egy ferences és egy jezsuita már a noviciátus megkezdése óta jó barátok. Mindketten sokat dohányoznak, és nehéz számukra, hogy egy óránál tovább imádkozzanak anélkül, hogy cigiszünetet ne tartanának. Úgy döntenek, felkeresik elöljáróikat, hogy engedélyt kérjenek arra, bármikor elszívhassanak egy cigarettát.

Amikor újra találkoznak, a ferences panaszkodik: „Megkérdeztem az elöljárómat, hogy cigarettázhatok-e imádkozás közben. Azt mondta, nem.” „Rossz kérdést tettél fel, barátom – mondja a jezsuita. – Én azt kérdeztem az elöljárómtól, imádkozhatok-e miközben cigarettázom. Azt felelte: természetesen.”

* * *

A hittanosok húsvét előtti szentgyónásukat végzik. Bemegy a gyóntatószékbe az első, megvallja bűneit, és ezzel zárja a gyónást: „Bedobtam a vízbe a tökmagot”. A plébános nem érti a dolgot, de nem kérdez rá. Jön a következő gyerek, aki szintén megvallja, hogy bedobta a vízbe a tökmagot. Ezt minden gyerek elmondja, kivéve az utolsó fiút. A plébános tőle megkérdezi: 
– Te nem dobtad a vízbe a tökmagot?
– Nem – feleli a gyerek –, én vagyok a tökmag!

* * *

Három szerzetes ül egy szobában: egy ferences, egy domonkos és egy jezsuita. Mondják az esti zsolozsmát, amikor a szobában hirtelen kialszik a lámpa.

„Testvéreim, ragadjuk meg a lehetőséget, és elmélkedjünk arról, mi mindent köszönhetünk Fény nővérünknek, aki a mi Urunk ajándéka” – mondja a ferences.

„Igen, de ezt az alkalmat használhatnánk arra is, hogy a mélyen elgondolkodjuk, majd írjunk is a fény és a sötétség közti különbségről”– teszi hozzá a domonkos.

Eközben a jezsuita lemegy a pincébe, megkeresi a biztosítótáblát, és felkapcsolja a megszakítót.

* * *

A férfi beszélget Teremtőjével:
– Mi egymillió év neked, ó Uram?
– Akár egy pillanat, fiam.
– Mennyit ér egymilliárd forint neked, Istenem?
– Mint egy fillér, fiam.
– Ki tudnál segíteni „egy fillérrel”?
– Persze, egy pillanat…

* * *

Három szerzetes, egy ferences, egy domonkos és egy jezsuita egy évszázados kolostorban sétál, szentjeikről és a rendjeik nagyságáról beszélgetnek, amikor hirtelen megjelenik előttük a Szent Család: a gyermek Jézus a jászolban, akit Mária és József szeretettel néz.

A ferences azonnal leborul: „Ó, testvérek, csodáljuk Isten alázatosságát, hogy hajlandó volt ily szegénységben megszületni.”

A domonkos térdre esik: „Testvérek, elmélkedjünk azon, a Szent Család milyen csodálatos módon visszatükrözi a Szentháromságot.”

A jezsuita odalép Józsefhez, a vállára teszi a kezét, és megkérdezi: „Gondolkodtál már azon, hogy milyen iskolába küldd a fiút?”

Forrás: Aleteia.org

Fotó: News.va; Beafranciscan.org; Nashvilledominican.org

Magyar Kurír
(sza)