Háromszáz éves jubileum a csallóközi búcsújáróhelyen, Bacsfa-Szentantalon

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise elején Stanislav Zvolensky pozsonyi érsek szólt a kegyhelyre érkezett több száz zarándokhoz, akik megtöltötték a kegytemplom kertjét.

Testvéreink akik háromszáz éve a Szűzanya képét szemlélték, tanúságot tettek hitükről, ez minket is megerősít – fogalmazott a főpásztor. – Mi, jelenlévők évről évre ide zarándokolunk, hogy Isten jelét megérezzük Szűz Márián át.

Ezután Srankó László plébános köszöntötte a felvidéki és magyarországi híveket, Zvolensky érseket és segédpüspökét, Haľko Józsefet, valamint a misén főcelebráló Erdő Péter bíborost. Rajtuk kívül Orosch János nagyszombati érsek is jelen volt az ünnepi szentmisén.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes egészében közöljük:

1. Jeles eseményt ünneplünk a mai szentmisében: a bacsfai Szűzanya könnyezésének 300. évfordulója van. A mai evangélium az agg Simeon jövendölését beszéli el: Szűz Mária szívét tőr járja át.

De mit jelentett mindez 300 évvel ezelőtt? 1683-ban a hódító oszmán hadsereg Bécs alatt kudarcot vallott. A kortársak visszaemlékezése szerint Kara Musztafa nagyvezír magyarországi szövetségesei és csatlósai a hatalmas török sereg láttán kárörömet éreztek és a Szűzanyát káromolták. A kortárs Csete István jezsuita 1691-ben leírta, hogy Bécs ostroma idején egyes magyarok gúnyosan azt mondogatták: „most segítse meg Bécset Mária, most vegyék hasznát a celli búcsúknak”. Közben pedig Lipót császár és apostoli király éppen a Szűzanya segítségéért könyörgött. Amikor az egyesült európai keresztény hadak végül legyőzték a törököt, Sobieski János lengyel király első útja a loretói Szűzanya kápolnájába vezetett, mert kételkedés nélkül a Boldogságos Szűz Mária segítségének tulajdonította a győzelmet és a szabadulást. Nem sokkal ezután már a párkányi csata és Esztergom felszabadítása következett. Három évvel később felszabadult Buda a 150 éves török uralom alól, végül megszabadult az egész ország, visszatért a kereszténység és lépésről lépésre újjászületett az ország közepén a magyar kultúra is. Mindezt a nagy változások nemzedéke egyértelműen a Boldogságos Szűz közbenjárásának tulajdonította.

2. Az általános megrendülés idején érkeztek a hírek a Szűz Máriát ábrázoló képek könnyezéséről. Munkácson, Máriapócson, Kolozsvárott, Nagyszombatban és Horvátországban egyaránt könnyező kegyképek tiszteletére indultak a zarándoklatok. Sokan feltették a kérdést, hogy mi az oka a Szűzanya könnyezésének. Mire utalnak ezek a jelek? Hazánkat a „Boldogasszony könnyeivel áztatott földnek”nevezték. Az Ószövetségben Hanna sírt az Úr előtt. Imája meghallgatásra talált, gyermeke született, Sámuel, aki később egész népének vezetője, bírája, megmentője lett (vö. 1Sám 1,8). A keresztény ókorból is ismerjük egy síró édesanya alakját. Szent Mónika, Ágoston édesanyja, fia megtéréséért imádkozik, Ágostonból pedig szent püspök és egyháztanító lesz. Írásai mind a mai napig erősítik hitünket. A naimi ifjú édesanyja is siratta halott fiát, de Jézus felszárította a gyászoló anya könnyeit. A fiatalembert feltámasztotta és visszaadta édesanyjának. – Ezekre a régi emlékekre gondoltak a hívő magyarok, amikor a Szűzanya könnyezésének okát kutatták. Mint a síró édesanya, aki fia életéért és megtéréséért imádkozik, úgy jár közben értünk Nagyasszonyunk és Pátrónánk. Sír értünk a Szűzanya – mondták a régiek –, mert nagyon szeret, mert oltalmába fogadott, megvédett ellenségeinktől. Úgy kereste javunkat, mint talán senki másét. Hogy pedig miattunk sírt, annak az az oka, hogy továbbra is így akar szeretni, de mi nem hagyjuk. Elhagytuk első szeretetünket, hűségünket, ezért lettünk megvetettek és elhagyatottak .

3. Az itteni kegykép könnyezésének idején Szűz Mária képeinek zokogását a kortársak Isten irgalmasságával kapcsolták össze. Úgy tartották, hogy a Boldogasszony könnyei nagy jót jelentenek, mert sírása után erősödött az emberek hite, virágozni kezdtek a templomok, terjedt az igaz hit, minden kivirult, mint bőséges harmat után a száraz mező.

Ünnepeljük hát ezen a mostani 300 éves évfordulón Nagyasszonyunkat és pártfogónkat, a Boldogságos Szűz Máriát! Vegyük észre könyörülő szeretete mélyén az isteni irgalmasság fényét, az irgalmasság arcát, amelyről Szentatyánk, Ferenc pápa bullája beszél!

4. Ma is nagy szükségünk van irgalomra, mert elöregedő, fogyatkozó nép vagyunk. Ha az utóbbi egy-két évben valamelyest javultak is a születési statisztikák, sokan elhagyják szülőföldjüket, hogy nyugaton keressenek boldogulást. Sokan félelemmel tekintenek a jövőbe és azt mondják: ha még egy emberöltőt várunk is, a mi országainkban akkor sem fogja megközelíteni az életszínvonal a nyugati jólétet. A nagy európai változások óta eltelt negyed század hosszú idő. Túl hosszú. Egy egész emberöltő. Ha pedig a béreket és az életszínvonalat hasonlítjuk össze, a különbség túl nagy. Az arány talán egy a háromhoz, vagy még annyi se. Ha csak az anyagiakra figyelünk, vagy csak az emberi számításra hagyatkozunk, könnyen elveszítjük bátorságunkat. Könnyen úgy érezzük, hogy ez a régió mindig csak valaminek az előszobája. Nehéz bölcseket mondani azok számára, akik most akarnak családot alapítani, most akarják megteremteni az önálló egzisztenciát. Amit a hitben mondani tudunk, az egyszerre nagyon magasan szárnyaló és nagyon egyszerű. Életünk nem a földi halállal végződik. Örök boldogságra szól a hivatásunk. Ezért a reményünket sem csak az evilági eseményekre, nem csak az anyagi javakra, nem csak a társadalmi előmenetelre alapítjuk. A pillanatnak, annak a pillanatnak, amelyben megéljük az áldozatkész szeretetet, amelyben imádó szívvel fordulunk Isten felé, amelyben áldozatot hozunk az igazi értékekért, örök ereje és igazsága van.

5. Szűz Mária könnyei a teremtett világmindenségen túlról érkező üzenetet hordoznak. Mégis közel állnak az életünkhöz, mint a mindennapi kenyér vagy az anyai szeretet. Adja Isten mindnyájunknak, hogy ebből a szeretetből merítsünk erőt, ez mutassa az irányt életünk számára. Szűzanya gondoskodása tegye egy családdá a népeket, hozzon jövőt és reményt népünknek és minden jóakaratú embernek! Ámen.

Erdő Péter bíboros a szentbeszédet követően megáldotta a vérrel könnyező Szűzanya kegyképének másolatát, amelyet az áldozás után körmenetben vittek végig a faluban az Oltáriszentséggel és egy Szűz Mária-szoborral együtt.

A körmenet után, a szentmise záróáldását megelőzően a bíboros úgy fogalmazott: történelmi pillanatnak vagyunk részesei, hiszen a pozsonyi érsek és segédpüspöke, valamint a nagyszombati érsek mellett ő, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke is jelen van a szlovákiai magyar kegyhelyen. (Bacsfa-Szentantal évszázadokon át az esztergomi egyházmegyéhez tartozott.)

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír