Határátlépés Pál Ferivel

„Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.” Máté evangéliumának e szakasza alapján Pál Ferenc homíliájában arról beszélt, hogyan érdemes kicsinek lenni. Sokan a kicsiség keservében élnek egész életükben, mások csak átmenetileg fogadják el kicsiségüket, azzal, hogy most kicsik, de majd nagyok lesznek – hangsúlyozta Pál Feri, hozzátéve, hogy nem érdemes a nagyokat irigyelni, hiszen minél följebb van valaki, annál inkább szorong a nagysága miatt.

Olofsson Placid atyára utalva elmondta: nem szerencés jókra és rosszakra osztani fel a világot, mert akkor elviselhetetlen, hogy mi, a jók, a rosszak markába kerültünk; sokkal jobb ennél, ha az evangélium szerint húzzuk meg a határokat: mi vagyunk a kicsik, ők a nagyok. Ezt követően arról beszélt Pál Feri, hogy miben áll a kicsik nagysága. Egyrészt emberi méltóságukban, amit a hétköznapok nyelvére így lehet lefordítani: egy mozgásképtelen embernek lehet baja a fehérjéivel, de attól még vele nincs baj. Az is hozzátartozik a kicsik nagyságához, hogy szabadok: van annyi szabadságuk, amennyi az élethez kell. Ahogy nemrégiben egy nemzeti hőssé vált kilencéves kínai kisfiúnak, aki iskolája összeomlása után elkezdte menteni a benn szorult társait, mi is felismerhetjük, hogy képesek vagyunk cselekedni.

Az Istenhez tartozás is képes megerősíteni a kicsinyek nagyságát. Erre egy közelmúltbéli saját tapasztalatát hozta fel Pál Ferenc: egy céges rendezvényen egy hallgató felkelt és kérte, áldja meg valamennyiüket. A pap nem akart konfliktust, hiszen mentálhigiénés szakemberként adott elő, ezért megkérdezte, zavarna-e valakit az áldás. A válasz megdöbbentő volt: az emberek sorra elkezdtek felállni. A kicsik nagyságához a cselekvőképesség már emlegetett felismerése is hozzátartozik, vagyis az arra való rádöbbenés, hogy nincs olyan helyzet, amikor valamit ne tudnánk tenni. Erre egy francia ember történetét hozta fel példaként Pál Ferenc atya. A bácsi negyven év házasság után elvesztette a feleségét, majd nem sokkal később a fiát, ezért felköltözött a hegyekbe. Ott arra jutott, hogy fákat kellene ültetnie. Tizenvalahány év alatt húszezer fát ültetett el, egy egész erdőt hozott létre egymaga, amely a hely mikroklímáját megváltoztatta.

A pálferis tábort szervező közösség az atya keddi mentálhigiénés előadásai köré szerveződött, talán emiatt is a homogén katolikus közösségekhez képest jóval nyitottabbnak mondható mind más keresztények, mind a keresők felé. Sátoraljaújhelyen mintegy háromszázötvenen vettek részt az eseménydús találkozón, ahol a kifejezetten lelki programok mellett kassai és sárospataki – vetélkedővel egybekötött – városnézésre és a Bodrogon való evezésre is sor került. A tábori napon önismereti, kézműves és sportprogramok várták a résztvevőket, sőt a pálferis karitászcsoport szervezésében többek között a helyi cigánytelepre is ellátogathattak a táborlakók.

Július 3-án Mészáros Csaba néprajzkutató antropológiai szempontból elemezte, mit jelent a határ és a társadalom, július 4-én Klein Dávid, a Mount Everestet nemrég palack nélkül megjárt hegymászó beszélt arról, miképpen szembesül belső határaival mint extrémsportoló. Az esti előadások után változatos programokra gyűlhettek össze a zömében harmincas-negyvenes éveikben járó táborozók. A pálferis nyári táborok különlegessége az is, hogy több előtábort is szerveznek, ami a résztvevők közötti kapcsoaltteremtést szolgálja. Június 30. és július 2. között gyalogos, biciklis, evezős, táncos és lelki-spirituális előtáborokon vehettek részt az érdeklődők.

Fotó: Somodi Nándor

Agonás Szonja/Magyar Kurír