Házszentelő és jubileum a kecskeméti Katona József Színházban

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Január 6-án, vízkereszt napján Bábel Balázs érsek és Jeney Gábor, az Urunk Mennybemenetele-társszékesegyház plébánosa megáldották a Katona József Színház épületét. „Ahol emberi közösség van, ott megjelenik a közlés, az előadás szelleme. Az előadás közösségből születik, és különböző hagyományok formáit, jelmezeit ölti magára. Az előadás felhasználja a nyelvet, a ritmust, a gesztusokat, és megtisztítja az utat közöttünk. A színház az az épület, ahol hivatásosan is előtérbe kerül ez a gondolat, illő tehát, hogy az épületet és a színház világát alkotó színészeket és a nézőket is megáldjuk vízkereszt napján. Ebben az épületben emberi létünk örömeit, bánatát, drámáit viszontláthatjuk, ami ha esztétikummal és erkölcsiséggel párosul, katarzisban megtisztítja az emberi lelket, és még a természetfölötti világba is felemelheti” – mondta Bábel Balázs a színház ünnepi megáldásának alkalmából.

Az érsek Hans Urs von Balthasar teológus gondolatait alapul véve hangsúlyozta a színház és a természetfölötti kapcsolatát, amelynek az életben és az iskolai nevelésben is az embert gazdagító, lelket-szellemet kiteljesítő hatása van. Úgy fogalmazott, saját emberi tapasztalataink alapján mindannyiunknak eleve van némi tudásunk arról, hogy mi a dráma; életünkben és mások életében bekövetkező bonyodalmak, feszültségek, katasztrófák és kibékülések eleve magát a dráma lényegét tárják elénk, s bár különbözik ettől, össze is függ ezzel a színház világa, amely kifejezett formában, konkrétan a szemünk elé tárja az emberi életben rejlő drámaiságot.

A színházban bemutatott darabok mindennél pontosabban rávilágítanak az emberi élet lényegére, s ezért vágyunk is rá, hogy színházi darabokat lássunk. Ebből a szempontból semmi jelentősége, hogy a színházban ülve önmagunkat keressük vagy éppen menekülünk önmagunktól, semmi jelentősége, hogy az adott darab éppen az emberi élet komoly vagy játékos dimenzióját, pusztító vagy felemelő erejét, értelmetlen vagy mély értelmű rétegét mutatja fel. Különösen fontos ebből a szempontból a világszínház motívuma, amely már az ókortól fogva ismert. Az a gondolat, mely szerint maga a világtörténelem eleve színdarabot jelent, s a színházban megjeleníthető ez a színdarab, egyáltalán nem pusztán olcsó klisé. A világszínház képét már Seneca is az emberi élet értelmezésére leginkább alkalmas képnek tartotta, s ennek alapján a később vértanúhalált szenvedő Hitvalló Szent Maximosz is fel tudta használni a világ teológiai értelmezéséhez.

A színház ezért sokkal több egyszerű képnél: ténylegesen a világ szimbóluma, mert a színházban ülő közönség a saját életének az eseményét láthatja maga előtt, és közben meg is próbálja mélyrehatóbban megérteni önmagát. Ezenkívül a világszínház toposza olyan feszültségeket hordoz magában, amelyek belsőleg összefüggenek az emberi élet drámai jellegével: az első feszültség abból fakad, hogy a bemutatott darab ugyan véges, de végtelen jelentősége és jelentése lehet; a második feszültség abból fakad, hogy az ember valódi énje nem teljesen azonos a szereppel, amelyet játszik; a harmadik feszültség abból, hogy a színész ugyan önmaga felel a játékáért, de a rendezőnek is felelősséggel tartozik. Mivel pedig a színház ily módon belsőleg összefügg magával az emberi élettel, a dráma mentesül a legkönnyebben attól a kísértéstől, hogy puszta l’art pour l’art legyen. Az eleven és dinamikus játék kikapcsol az időből, és ezáltal az Isten időtlenségéből, mintegy örökkévalóságából is ízelítőt ad nekünk.

„Isten áldását kérjük erre az épületre, hogy lakjék benne egészség, tisztaság, a Lélek legyőzhetetlen ereje, töltse el alázat, jóság és szelídség, és kérjük, maradjon ez az áldás minden helységén és lakóján Krisztus, a mi Urunk által” – e szavakkal áldotta meg Bábel Balázs az épületet.


A házszentelés alkalma egyben az alapítása 20. évfordulóját ünneplő kecskeméti Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola rendezvénye is volt. Papp Zsolt igazgató mondott az iskola diáksága, a helyi tanintézmények meghívott képviselői előtt az elmúlt húsz évre visszatekintő beszédet.


A jubileumra összeállított műsort, mely Bábel Balázs érsek és Cseke Péter, a színház igazgatója segítségével készült, telt ház előtt mutathatták be a diákok. Műsorukkal az egyházmegyei iskolák és a szülők mintegy ötszáz fős közösségének nemcsak azt mutatták be a dráma, a zene- és a táncművészet eszközeivel, hogy ki volt Szent Imre herceg, de azt is, hogy saját érzéseik szerint mit jelent „Szent Imré-s” diáknak lenni.


Valódi iskolatörténeti jelentőségű esemény volt ez – fejezte ki örömét Bábel Balázs érsek az ünnepség végén, hozzátéve, hogy ez az alkalom a színházat is megerősítette Isten dicsőségét hirdető pályáján.

Forrás és fotó: Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola, Katona József Színház (Kecskemét)

Magyar Kurír