Képgaléria – klikk a képre!
Henri Boulad ezt megelőzően, július első felében két lelkigyakorlatot vezetett a jubileumát ünneplő Életrendezés Házában Szeretlek úgy, ahogy vagy, illetve A világ jövője a kezetekben van címmel, valamint előadást tartott a pécsi székesegyházban.
A kopt rítusú szentmise több nyelven zajlott: Boulad atya franciául és kopt nyelven vezette a liturgiát, melyet néhány görög nyelvű rész egészített ki – hiszen, mint az atya később elmondta, a Nagy Szent Vazultól származó liturgia görög nyelven folyt eredetileg.
Bevezető szavaiban angolul szólt a hívekhez: a kopt liturgiát mutatta be a jelenlévőknek, mint ahogy a szentmise folyamán végig segítette a hívek értő részvételét a liturgia magyarázatával. Felhívta rá a figyelmet, hogy a kopt szertartásnak az elején történik a felajánlás, az egyetemes könyörgések viszont később következnek, mint azt a latin rítusban megszoktuk. A Miatyánk háromszor hangzik el: az elején, majd az áldozás előtt, s végül a legvégén. A kopt templomokban, csakúgy, mint az ortodoxokban, az ikonosztáz eltakarja a felajánlást a tekintetek elől.
Az első olvasmány Izajás könyvéből szólt, ezt követte a Hagios görög nyelvű ima. A napi evangélium (Mt 11,28-30) egyik jól ismert mondata – véletlen egybeesés folytán – éppen az a mondat, mely mottóként felfestetett a pesti Jézus Szíve-templom apszisa fölé: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”.
Ebből indult ki a homília gondolatmenete is: Jézus, az Ószövetség istenképével ellentétben, a közeli Isten, az Emmanuel, a velünk élő Isten. Aki kétkezi munkát végzett, aki szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne veszítsük el érzékünket Isten nagysága iránt, lássuk a hatalmas Istent is.
Henri Boulad megosztott a jelenlévőkkel egy történetet, melyben Alexandria város polgármestere meg akarta tudni, hogyan él, mit él át a nép. Ezért beállt a pékség előtti sorba – ami nagyjából 30-40 emberből szokott állni, és kétórás várakozást jelent… Így tesz Jézus is az evangéliumokban: meg akarja tapasztalni az emberi létet. Nem rabszolgákra van szüksége Istennek, nem rémületre és félelemre.
Henri Boulad délután Az ima és következményei életünkben. Az ember három személyiségzónája címmel tartott előadást a Párbeszéd Házában, melynek két nagytermében és előterében szinte mozdulni sem lehetett az érdeklődők nagy száma miatt.
Sajgó Szabolcs SJ bevezető szavaiban Boulad atya rendkívül sűrű magyarországi programjáról beszélt, valamint felhívta a figyelmet, hogy idén ünnepeljük Vácz Jenő atya 100. és az Életrendezés Háza 20. születésnapját. A 2003-ban elhunyt Vácz Jenő SJ 1986-ban kezdte el magyarra fordítani Henri Boulad műveit.
Boulad atya előadása kezdetén elmondta: egyre szerelmesebb Magyarországba és a magyarokba – amiért természetesen nagy tapsot kapott a hallgatóságtól.
Ezután a személyiség rétegeiről beszélt, arról, hogyan kell egyre mélyebbre jutnunk önmagunk megismerésében a felszínes, szociális énünktől elindulva, aki mintegy a színházban szerepet játszik. A következő réteg elérése előtt egy homályos zóna van, melyet Boulad atya „a kis halálnak” nevez: ezen át kell hatolni, ha lejjebb akarunk jutni.
A következő réteg az egyéniségünk, melyet többek között értelmünk, kultúránk, képességeink alkotnak. Itt már függetleníti az ember magát mások véleményétől, „hisz tudjuk, a közvélemény hol felemel, hol leejt”.
A harmadik szint: a személy – ez „a lélek helye”. A második és harmadik szint között ismét homályos zóna húzódik: „a nagy halál”– az önmegtagadás, mert ha meg akarod találni magad, el kell veszíteni magad. Ez az ego halála: az egóba, mint egy héjba elrejtőzünk, ezzel védjük magunkat – de ezt a héjat meg kell nyitni.
Sokat beszélt Boulad atya a méltóság kérdéséről, amely különösen érzékeny terület valamennyiünk számára, sok fájdalmat jelent, ha méltóságunkban érezzük megbántva magunkat. A méltóság kérdésén túl kell lépni, ha az ember el akarja érni a harmadik szintet. Ha valakin bosszút szeretnék állni, mert megbántott, de lemondok erről: az „a nagy halál” – mondta Boulad atya.
Ha az egónk héját ki tudjuk nyitni, Isten szeretete eltölt minket – és ennek a folyamatnak addig kell tartania, amíg teljesen ki nem nyílunk. Ha a teljes kinyílást elértük – az maga a Mennyország.
Az imádságban ezzel párhuzamos utat jár be az ember: egyre lejjebb kell haladnunk a felszínes, rutinszerű imától az elmélkedés, a szemlélődés felé – az igazi imára a lényünk legmélyén kerülhet sor, ahol minden kiengesztelődik.
Az előadás után a hallgatóság kérdéseire válaszolt Henri Boulad, majd zárásképp újra elénekelte a reggeli kopt misében már hallott imádságot.
Henri Boulad édesapja szír, édesanyja olasz származású, a család francia anyanyelvű katolikus. Tizenhat évesen részesül a papi hivatás kegyelmében, 1950-ben lépett be a jezsuita rendbe, és Bejrútban megkezdte a noviciátust. Filozófiai tanulmányait Franciaországban, a teológiát Libanonban, a pszichológiát és pedagógiát az Egyesült Államokban végezte, három doktorátust szerzett. Visszatérve Egyiptomba az ifjúság nevelése és a szociális munka területén dolgozott, valamint lelkigyakorlatokat vezetett. A kairói és alexandriai tanulmányi és nevelői központok tagja, tanára, majd vezetője. A kairói Caritas vezetője, az észak-afrikai és keleti országokért felelős Caritas elnöke volt. Előadókörutakat tartott Európában, számos lelkiségi mű szerzője. 2004-től a jezsuiták kairói kollégiumának vezetője.
Fotó: Thaler Tamás, Czope Anna
Videó: Bonum TV
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria