Héray András: Newman a lelkiismeret apostola volt

Bemutatná a „Krisztus Ügye” közösséget, a Newman Központ gondozóját?

A teljes nevünk Familiaris Spiritualis Opus (FSO): „Krisztus Ügye” Lelki Család. II. János Pál pápa a megszentelt élet egyik családjaként ismerte el a közösséget 2001-ben. Az 1997-ben elhunyt flamand Julia Verhaeghe alapította, akinek éppen emlékéve van, hiszen 1910-ben, 100 éve született. A közösség magját szerzetesek alkotják, a Papi és Nővéri közösség, de családok is tartoznak hozzánk. Lelki családunk Európa több országában, az Egyesült Államokban és Jeruzsálemben van jelen. Magyarországon kezdetben „a Werk”-nek ismertek minket, a kilencvenes években a nunciatúrán dolgoztak a nővérek. Azokban az években alakította ki Beatrix Van den Borre nővér a Newman-könyvtárat, és fogadja ott az érdeklődőket, a „Newman-barátokat”. Ez a budai Kútvölgyi-kápolna mellett van, ahol a 95 éves Regőczi István atya a lelkipásztor, neki segít a nővér az engesztelő Mária-kápolnánál már évtizedek óta.

Hogyan kapcsolódott össze ez a közösség Newmannal?

A közösség alapító anyja, Júlia nővér olvasta John Henry Newman bíboros (1801–1890) néhány írását, és lelki rokonságot fedezett fel vele. Ezért is ajánlotta a nővéreknek, hogy foglalkozzanak vele. Lutgart Govaert nővér, aki a Gregoriana egyetemen tanult Rómában a hetvenes években, Newman mariológiájáról írt. 1975-ben a nővérek szerveztek egy szimpóziumot Rómában Newmanről. Ez mérföldkő volt a Newmannel való kapcsolatban. A Szentszék kérésére foglalkozik a közösség ezután Newman bíboros lelki hagyatékával: összegyűjti és könyvtárakba rendszerezi a műveit és a publikációkat. A budapesti Newman Központ a római Newman Barátai Nemzetközi Központ kisebb „testvére”. A római központban minden februárban kiadnak egy Newman-körlevelet, ahol felsorolják az előző évben a világon megjelent összes Newmanről szóló művet és publikációt. A világon számos Newman-szervezet és társaság van kapcsolatban római központunkkal, hálásak ezért a koordináló szerepéért. Egyébként 2001-ben, Newman születésének kétszázadik évfordulóján is volt egy Newman-konferencia Rómában.

Mi érdekes Newmannál ma, 120 évvel a halála után?

Newman útkeresése sokak számára példaadó lehet, hiszen a lelkiismeret apostola volt. „A lelkiismeret lelkünk törvénye, de felülmúlja lelkünket, parancsokat ad, jelzi a felelősséget és a kötelességet, a félelmet és a reményt (...). A lelkiismeret annak hírnöke, aki a természet rendjében éppúgy, mint a kegyelem rendjében függönyön keresztül szól hozzánk, tanít és irányít bennünket. A lelkiismeret Krisztus valamennyi helyettese közül az első.” (Katolikus Egyház Katekizmusa, 1778) Nem volt nagy retorikája, mégis olyan kisugárzással, személyes hangvétellel beszélt, hogy magával ragadóak voltak a prédikációi. Newman szentbeszédeinek nagy vonzereje abban rejlik, hogy Krisztust úgy állítja elénk, ahogy az evangéliumokban megjelenik. Olyan szívhez szólóan beszélt, hogy a hallgató úgy érezte: személyesen hozzá szól. Ez bíborosi mottójában is visszaköszön: „Cor ad cor loquitur” („Szív szól a szívhez”). Az igazságot úgy tudta megvilágítani az emberek előtt, hogy el tudták azt fogadni. Newman az ész és a hit nagy kiengesztelője. II. János Pál Fides et Ratio, a hit és az ész viszonyáról szóló pápai enciklikájában lehet érezni, hogy mennyire tiszteli Newmant. XVI. Benedek pápa is nagyon szereti írásait, bíboros prefektusként bevezetőt is írt Newman önéletrajzi könyvéhez, az Apologia pro vita sua-hoz. Kivételt tesz most angliai útja során, hogy személyesen ő fogja szeptember 19-én boldoggá avatni a lelkiismeret szentjét, hiszen pápasága elején leszögezte, hogy személyesen csak szenteket avat majd, boldogokat nem.

Hogyan jutott el Newman a katolikus egyházig?

Hosszú küzdelem volt ez neki. Elérkezettnek látta erre az időt, amikor Littlemore-ban meglátogatta őt egy passzionista szerzetespap, boldog Domenico Barberi, akinél 1845. október 8-án meggyónt. Majd az esős, átvirrasztott éjszaka után október 9-én kérte tőle a felvételét a római katolikus egyházba. Newman rámutatott, hogy nemcsak isteni igazságosság létezik, hanem isteni irgalom is. Az egyházatyák tanulmányozása révén jutott el arra a felismerésre, hogy a katolikus egyházban egymással kiengesztelődve mindkettőt megtalálja. Emellett azon gondolkodott, hogy kinek a nevében bocsátja meg a bűnöket, és ezért foglalkoztatta az apostoli folytonosság és a pápai primátus kérdése is.

Mennyire érdekesek számunka az anglikán időszakában írt művei?

Newman gondolkodásában már akkor is katolikus volt. Az volt a vágya, hogy az anglikán egyház visszatérjen az eredeti gyökerekhez. A dogmafejlődést vizsgálta, és hangsúlyozta, hogy azoknak válaszolnia kell az idők jeleire. Barátaival együtt indítja meg az anglikán egyház reformjának azt a nagy mozgalmát, amelyet Oxford Mozgalomnak neveznek. Megkezdték a Tractnek („traktátus”) nevezett füzetek kiadását. Az írások szerzői név nélkül jelentek meg, de köztudomású volt, hogy nagy részüket maga Newman írta. Összesen 90 Tract hagyta el nyomdát. Newman és társai az őskeresztény egyház nyomán egy középutat, a via mediát szerették volna megvalósítani az anglikán egyházban, a protestantizmus és a római katolicizmus között. Végül Newman eljutott arra a pontra, amikor döntenie kellett, mert lelkiismeretében a katolikus egyházban fedezte fel az igazság teljességét.

Hogy fogadták őt a katolikusok közt?

Newman elhatározza, hogy papként kíván szolgálni a katolikus egyházban. Rómába 1846. október 28-án érkezik meg tanulni, és már 1847. május 30-án pappá szentelik. Eleinte kétkedéssel fogadták, gyanús szemmel néztek rá. Sokan liberálisnak tartották, pedig később, a bíborosi kinevezése alkalmából mondott beszédében is éppen a modernizmust és a relativizmust ítélte el. Mindig hangsúlyozta, hogy a teljes igazságot és az emberi szabadságot nem szabad Isten nélkül megtalálni.

Newmant a II. Vatikáni Zsinat előfutáraként is emlegetik. Mi az, ami mindig aktuálissá teszi?

Newman előre látta már a hitetlenség térnyerését a szívekben, és annak maradandó hatását. Már akkoriban is terjedtek a relativizmus, az ateizmus és a panteista hiedelmek, valamint az a vallási közöny, amit a tudományos és technikai felfedezések idéztek elő. Látta a hitetlenség magjait a szívekben, s be is vallotta, hogy élete nagy részét az úgynevezett „vallási liberalizmus” elleni harcban töltötte. Ezen szemlélet szerint a hit gyakorlását a személyes, magánszférába kell utalni, egyetlen vallást sem kell igaznak elfogadni. „Az idők jeleinek” megfelelően juttatta kifejezésre megfontolásait kora társadalmára vonatkozóan. Több mint egy évszázad múltán aztán az egyház dokumentumaiban is megjelent az „idők jelei” kifejezés. Newman használta, bár nem gyakran, ezt a fordulatot, de kevés ember értelmezte e jeleket oly világosan, mint ő. Előre látta a vallás igazságának és dogmáinak elvetését, az egyház előtt álló viharos korszakot. Sok megérzése volt Newmannek az egyház egységére irányuló erőfeszítéseiben, melyek gyarapítják a kölcsönös megértést és együttműködést, miközben mindig tiszteletben tartják az igazságot. Fontosnak tartotta az egységet a hit és értelem, teológia és tudomány között. Newmannek mély meglátása volt, hogy az egyház megújulásához nem a pusztán „haladó” vagy „konzervatív” gondolatok viszik előre az egyház ügyét, hanem elsősorban azok az emberek, akik megnyitják szívüket annak a Szívnek, amely az Új Szövetség és életünk forrása. Õ az, aki „szívtől szívig szól” a lelkiismeretben, ahol a nagy dolgok kis döntésekben dőlnek el az egyház számára.

Elérhetőség: Newman Központ, H-1125 Budapest, Városkúti út 1/A.
Telefon: 275-5827; e-mail: newman.kozpont{kukac}daswerk-fso.org

honlap: http://www.newmanfriendsinternational.org/newman/

Szilvay Gergely/Magyar Kurír