Hogyan beszéljünk azokkal, akik nem tudnak „keresztényül”?

A Barna amerikai vallásszociológiai kutatócsoport felmérése szerint a templomba nem járó felnőtteknek mindössze 4%-a megy el egy ismerős meghívására a templomba; 23% azoknak az aránya, akiket hívnak, de nem mennek el, és 73% azoké, akiket senki sem hív. Vajon miért nem működik a meghívásos modell? Mary Schaller, egy párbeszédre szakosodott evangelizációs szolgálat vezetője mondja el tapasztalatait.

Schaller szerint az egyik ok, hogy sok keresztény csak keresztény körökben mozog, és alig van mély kapcsolata kívülállókkal. A másik, hogy ha van is kapcsolatunk más felfogású emberekkel, sokszor nem tudunk vagy nem merünk velük személyes, lelki témákról vagy Istenről beszélni. Ezért inkább elhívjuk a templomba – ám ez olyan, mint csók az első randevú előtt. Az illető joggal mondhatja: „ha nem szántál időt arra, hogy megismerj, miért mennék veled a templomba?” Sokakat pedig keresztényekkel kapcsolatos rossz tapasztalataik, Isten iránti haragjuk vagy megválaszolatlan kérdéseik tartanak távol a templomtól.

A posztmodern kereső ember, mielőtt templomba menne, meg akarja beszélni a kérdéseit, mégpedig olyanokkal, akikben bízik s akik tisztelettel meghallgatják. Ha nemhívő beszélgetőtársunk érzi, hogy bízhat bennünk és fontos a számunkra, idővel megnyílik és fokozatosan Istenhez is közelebb jut – mutat rá M. Schaller, megjegyezve, hogy a keresztény embernek ebben is Jézust érdemes követnie.

Mit tett Jézus? 1. Észrevette az embereket. 2. Imádkozott értük. 3. Meghallgatta őket. 4. Kérdezett tőlük. 5. Szerette őket. 6. Szeretettel fogadta őket. 7. Értékes beszélgetéseket kezdeményezett. 8. Szolgált azoknak, akik vele tartottak. 9. Elmondta nekik Isten Országának örömhírét.

Vagyis: beszéljünk kevesebbet, és hallgassuk meg az embereket! Rengetegen vágynak rá, hogy valaki meghallgassa őket – de arra nem, hogy vallási érvelést zúdítson rájuk. Az egyház új evangelizációs módszere nem a beszéd, hanem a meghallgatás. Ha mindjárt mondani kezdjük a magunkét, a másik védekezni kezd. Ha viszont szerető figyelemmel meghallgatjuk, megnyílik arra is, amit mi szeretnénk elmondani. És merjünk „szent kíváncsisággal”, azaz őszinte érdeklődéssel kérdezni! A Szentlélek sugallta kérdések párbeszédre hívnak, ajtókat nyitogatnak.

Élhetünk az online kommunikáció lehetőségével is, amely kényelmes, rugalmas, anonim. Segíthet a párbeszéd elindulásában, ám nem elégíti ki az ember személyes kapcsolatokra irányuló vágyát. Az ember Istennel és az emberekkel megélt mély, személyes találkozásra teremtetett – idézi a szakembert a barna.org internetes portál.

Magyar Kurír (mk)

Kapcsolódó

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!