Hogyan kommunikáljuk hitünket? (1.)

Ez a probléma gyakran az új evangelizációhoz kötődik. Ezzel kapcsolatban II. János Pál megállapította: a hit átadásának meg kell újulnia lendületében, módszereiben és kifejeződéseiben. Juan Manuel Mora a L’Osservatore Romanóban megjelent írása a módszerek újdonságaira tér ki.

Vannak külső tényezők, melyek gátolják a keresztény üzenet terjesztését, és ezeket nehéz befolyásolni.  Ellenben magunk is javíthatunk más, hozzánk közeli tényezőkhöz kapcsolódóan. Itt fontos megjegyezni, hogy aki szeretné továbbadni keresztény tapasztalatát, annak ismernie kell a hitet, amelyet át akar adni, és ismernie kell a nyilvános kommunikáció játékszabályait.

A témával kapcsolatos legfontosabb egyházi dokumentumokból és az intézményes kommunikáció leglényegesebb bibliográfiájából kiindulva Juan Manuel Mora, a navarrai egyetem professzora jó néhány elv köré csoportosítja gondolatait.

Az első gondolatcsoport az üzenetre vonatkozik, amelyet terjeszteni szeretnénk. A következő az emberre, aki kommunikál, végül pedig az üzenetátadás módjáról beszél.

Először is az üzenetnek pozitívnak kell lennie. A nyilvánosság mindenfajta információra felfigyel, és megjegyzi a tiltakozást és a kritikát. Különleges figyelemmel követi a terveket, a javaslatokat és pozitív ügyeket.

II. János Pál a Familiaris consortio kezdetű enciklikájában megállapítja, hogy az erkölcs előrehaladás a boldogság felé, nem pedig tilalmak sora. Ezt a gondolatot XVI. Benedek is elismételte különböző megfogalmazásokban: Isten mindent megad nekünk, és nem vesz el semmit; az egyház tanítása nem korlátozások törvénytára, hanem fény, amelyet szabadságban kapunk meg.

A keresztény üzenetet önmagáért kell továbbadnunk: ez az üzenet igent mond az emberre, az életre, a szabadságra, a békére, a fejlődésre, az erényekre. Ahhoz, hogy megfelelően adjuk tovább másoknak, először ebben a pozitív formában kell megértenünk és megtapasztalnunk a hitet.

Erre vonatkozóan különös jelentőséget nyernek Ratzinger bíboros szavai: „Az öröm legyen az az erő, amellyel érvényre juttatjuk az igazságot; az öröm az igazság legvilágosabb kifejeződése. A keresztényeknek az örömre kellene törekedniük, és örömben kellene megismerniük a világot.” Az öröm kisugárzásával való kommunikáció a legpozitívabb modell.

Másodszor: az üzentnek jelentékenynek kell lennie, nemcsak a beszélő, hanem a hallgató számára is. Aquinói Szent Tamás megállapítja, hogy kétfajta kommunikáció létezik. Az egyik a locutio, egy szóáradat, amely abszolút nem érdekli a hallgatóságot, a másik az illuminatio, ami azt jelenti, hogy mondunk valamit, ami megnyitja a beszélgetés résztvevőinek szívét és elméjét valami valóban rájuk vonatkozó dologban. A hit átadása nem vitát jelent azért, hogy felülkerekedjünk, hanem párbeszédet azért, hogy a meggyőzzünk. A vágy, hogy meggyőzzünk valakit anélkül, hogy legyőznénk, alapvetően befolyásolja a kommunikáló magatartását. A meghallgatásba alapvető jellemző lép be: lehetővé teszi, hogy megtudjuk, mi érdekli, mi aggasztja a beszélgetőpartnert. Megismerhetjük kérdéseit, mielőtt válaszokat javasolnánk neki. A jelentőségteljes tartalom ellentéte az, amikor abban visszautalunk önmagunkra: csupán önmagunkról beszélni nem jó alap a párbeszédhez.

Harmadszor: az üzenetnek világosnak kell lennie. A kommunikáció nemcsak az, amit a beszélő elmagyaráz, hanem az is, amit a befogadó megért. A tudás minden terén előfordul (tudomány, technológia, gazdaság): ha kommunikálni akarunk, el kell kerülnünk az összetett témákat, érveket és a homályos nyelvezetet. Vallásos témában is érdemes világos témákat és egyszerű szavakat keresni. Ezen a téren vissza kellene hoznunk a retorika, az irodalom, a metaforák értékét, a mozi, a reklám, a képek, a szimbólumok értékét a keresztény üzenet átadásához.

Amikor nem működik a kommunikáció, olykor a befogadóra hárítjuk a felelősséget: úgy gondoljuk, hogy a másik nem tudja megérteni. Pedig az ellenkezőjére lenne szükség: venni az erőfeszítést, hogy egyre világosabbak legyünk, egészen addig, hogy eljussunk a kívánt célig.

(folytatjuk)

Magyar Kurír

(lt)