Hogyan segítsünk? – Párbeszéd a családi krízishelyzetekről

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Pataki Éva, a Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ igazgatója, Frankó András, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetője és Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet szociális és fejlesztési igazgatója mondta el tapasztalatait a családban előforduló krízishelyzetekről.

Tóth Simon Ferenc színész, a máltai intézményekben szervezett színházi előadások házigazdája, a beszélgetés moderátora kiindulópontként felvetette a kérdést, mit nevezünk krízisnek a családban. Kiderült, hogy magánemberként mást gondolunk válságnak, mint a családterapeuták: nem valamiféle drámáról, testi-lelki erőszakról van szó, hanem az élet természetes részéről. Pataki Éva úgy fogalmazott: olyan helyzetek, amelyek következhetnek váratlan eseményből, de az életünk természetes változásából is – a megszokottól eltérő szituációk, amelyekben ezért a megszokott eszközeink nem mindig működnek. Frankó András szintén azt hangsúlyozta, hogy ezeken a helyzeteken – amelyeket normatív kríziseknek nevezünk – minden családnak keresztül kell mennie, az életünk változásaihoz, lépcsőfokaihoz kötődnek: fordulópontok, amikor az egyensúly felborul.

Ilyen lehet az „üres fészek effektus”, amikor a gyerekek kirepülnek a családból, és a szülőknek segíteniük kell ezt a folyamatot – ahogyan a rigómama kilöki a fiókát a fészekből, amikor eljön az idő, hogy meg kell tanulnia repülni – még akkor is, ha ott leselkedik a közelben a macska (akit közben igyekszik elkergetni). Ha nem tenné meg, a kicsi nem tanulna meg repülni. Példaként említett egy internetfüggő gyereket, aki ugyan még középiskolás, de hamarosan nagykorú lesz, és valószínűleg hasznos, ha a szülők elengedik a kezét, önállósulnia kell: csak akkor ébred rá, hogy tanulnia kell, kötelességei vannak, ha nem állnak mindig mögötte.

Rácsok Balázs a segítő szervezetek oldaláról világított rá a családi krízishelyzetekre, és ezzel felvetette a kérdést, mikor van az a pillanat, amikor be lehet avatkozni egy család életébe. Ők az anyagi krízisek és a kapcsolati erőszak esetén avatkoznak be a folyamatokba, amikor már szakemberre van szükség. Középiskolásoknak tartott tréningek tapasztalatából kiindulva arra a szomorú helyzetre hívta fel a figyelmet, hogy a fiatalok nem tanulják meg kezelni a konfliktusokat, nincsenek ehhez technikáik.

Fel lehet-e készülni az életciklusaink mentén keletkező változásokra? – vetette fel Pataki Éva. Hozzátette, hogy régen az életszakaszokhoz kötődő eseményeknek szimbolikus súlyuk volt, jobban érezhető volt a változás jelentősége – ez nagyon fontos, mert a változás magában hordozza a krízis lehetőségét. A házasságkötés példáját említette az élettársi kapcsolattal összehasonlítva: magának az eseménynek érzelmi töltése van, és ez fontos a házaspárnak és másoknak is, hiszen nemcsak két ember szövetsége mutatkozik meg benne, hanem közösségi esemény is, amelyben a családtagok, barátok is megtalálhatják a szerepüket.

A nyugdíjba lépés is egy olyan fontos változás az ember életében, amelyre Pataki Éva szerint hazánkban nem készülünk fel eléggé. Talán ezzel függ össze, hogy Magyarországon a nyugdíjba lépő korosztály egynegyede egy éven belül meghal. A nyugdíjas életszakaszt meg lehetne tervezni akár húsz-harminc évre szólóan is, ehhez is szükség lenne tanácsadó szolgáltatásra – tette hozzá a szakértő.

Frankó András, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetője elmondta, hogy a házastársi krízisek esetén is akkor igazán hatékony a terápia, ha időben jelentkeznek a párok. Hozzátette, hogy sokszor már a terápiára való bejelentkezés és a terápia időpontja között is oldódik a krízis. Ugyanakkor sajnos itt is érvényes az a tapasztalat, hogy a párok csak akkor mennek terápiára, ha már elég nagy a szenvedésnyomás.

Rácsok Balázs megemlítette, hogy vannak emberek, akik az Ökumenikus Segélyszervezet Vedd észre! kampánya hatására ébredtek rá, hogy kapcsolati erőszak áldozatai. Egy feleség példáját említette, akinek külső segítségre volt szüksége ahhoz, hogy önismeretre tegyen szert, ki tudjon lépni a házasságából.

A beszélgetésből egyre jobban kitűnt, hogy a szakértők a krízisek kezelésére vonatkozó javaslatoknál a családterápia, illetve a szociális munka eszközeiből, módszereiből indultak ki. A hallgatóság részéről azonban felmerültek olyan kérdések, amelyek a hit felé fordították a beszélgetést, előtérbe helyezve a terápiás módszerek és a hit kettősségének kérdését. A párbeszéd során végül arra a megállapításra jutottak, hogy az élő hit nagyon sokat segít a krízisek feldolgozásában, míg a hamis vallásosság nem használ. Különösen nehéz eset, amikor egy házaspárból az egyik félnek élő hite van, a másik fél pedig egy szokásokra épülő vallásosság jegyében éppen Istent használja hivatkozási alapként az igaza bizonyítására. Pataki Éva megállapította: Isten „alibi” lehet a saját gyarlóságunkkal való szembenézés elkerülésére, holott Ő éppen azt várná tőlünk, hogy szembenézzünk gyarlóságainkkal.

Ezt követően a szakértők felvetettek néhány fontos gondolatot arról, hogyan segíthetünk másoknak a krízisek esetén. Pataki Éva a család, a barátok szerepét emelte ki, és felhívta a figyelmet arra a problémára, hogy szeretünk tapintatos némaságba burkolózni, amikor valakinek problémája van, pedig sokszor az egyszerű odafordulás, baráti együttlét is támaszt jelent, segít kilépni a krízisből. Frankó András hozzátette, hogy vannak esetek, amikor a segítő részéről is az a legtöbb, amit tehet, hogy jelen van, meghallgat. Felhívta a figyelmet az „el nem gyászolt” problémákra, amelyek tabuként vannak jelen a családban, megbénítják a kapcsolatokat.

A beszélgetés végén a szociális munkás, a családterapeuta szerepe, munkájának hatékonysága került a középpontba, illetve a segítő foglalkozásúak örök kérdése, külön lehet-e választani az otthont és a munkát, illetve miként lehet újra és újra feltöltekezni energiával.

A sorozat egyik célkitűzése, hogy megmutassák a fiataloknak, hol van szükség a segítségükre. A Máltai Szeretetszolgálat február 19-én és 20-án ételosztást szervez, amelyre várják a segíteni vágyó önkénteseket.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír