Hollai Antal pápai káplánra emlékeztek Budapesten

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmise főcelebránsa Pákozdi István pápai káplán, érseki tanácsos, tanszékvezető főiskolai tanár, egyetemi lelkész volt. A mise bevezetőjében találóan rámutatott: a Szent Márta emléknapján olvasott evangéliumi szakaszban szereplő Mária és Márta vonásai egyszerre jelen voltak Antal atyában. Egyrészt mély lelkiség jellemezte őt, amely szívesen leül Jézus lábaihoz, hallgatni az isteni szót – Antal atyára különösen jellemző volt az Isten igéjének hallgatása, a lectio divina; másrészt cselekvő dinamizmus is jellemezte őt, amely örömmel kilép magából, hogy találkozzon a másik emberrel. A mise zárógondolataiban pedig a főcelebráns párhuzamot vont Illés próféta és Antal atya halála között: ahogy a Szentírás leírása szerint a prófétát egy szempillantás alatt ragadta el a tüzes szekér és forgószél vitte az égbe, úgy Antal atya is hirtelen, egy szempillantás alatt fejezte be földi életét. Egyénisége és tanítása azonban tovább él mindazokban, akik rá emlékeznek.

A homíliát Válóczy József teológiatanár, Budafok-Felsőváros plébánosa mondta. Az egykori tanártárs és barát kiemelte: Szent Márta emléknapja és az adott evangéliumi szakasz gondviselésszerű apropót kínálnak a megemlékezésre Antal atyáról. Ahogy fogalmazott: „Meggyőző és irigylésre méltó természetességgel tanúskodott a magatartása arról, hogy a »Márta nénik« és a »Mária nénik« lelkülete, az evilági boldogulás és az Isten országából megelőlegezett boldogság nem kizárja, nem taszítja egymást.” „Ezzel a tanúságtételével megnyugtató és felszabadító választ kínált mindnyájunknak, akik reméljük, hogy az evangélium Jézusának odaadott élet nemcsak a sivatagban virágozhat ki és teremhet gyümölcsöt” – mutatott rá.

„A szentek tettei nem elméletekről szólnak, nem elvont elveket hirdetnek meg, hanem az embert odafordítják a másik ember felé. (…) A szent sohasem maga felé fordul. Isten szépségében gyönyörködik, és gyönyörködteti a másik embert is” – idézte a két éve elhuynt papot, akivel kapcsolatban nagyon sok embernek volt olyan élménye, mint Máriának, aki leült Jézus lábaihoz, és hallgatta őt.

Az első évfordulós szentmiséhez hasonlóan a helybeliek mellett most is érkeztek hívek Hollai Antal korábbi szolgálati helyeiről: Farkasrétről, Felső-Krisztinavárosból, az albertfalvi plébánosként ellátott Kelenvölgyből és Budafok-Felsővárosból, valamint Esztergomból. Hollai Antal az érseki székvárosban előbb az érsekségen dolgozott, majd római tanulmányait követően a szeminárium spirituálisaként és teológiatanárként szolgált, és mindkét beosztása mellett részt vett a város lelkipásztori életében. Ezúttal is szép számban képviseltette magát a Szatmári Irgalmas Nővérek esztergomi rendháza, ahol több mint tíz éven át vezette az egyhetes nyári lelkigyakorlatokat.

A szentmisén több mint tíz pap misézett együtt, az esztergom-budapesti mellett a váci és a székesfehérvári egyházmegyéből, valamint a ferences rendtartományból.

A misét a templom Ludmány Emil vezette kórusának éneke és a plébánia kiemelkedő összeszedettséggel szolgáló ministránsainak szolgálata tette ünnepélyesebbé.

A mise befejező áldása után került sor a templom külső falán tavaly megáldott emléktábla megkoszorúzására: az Albertfalvi Plébánia, az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Iskola, valamint az Albertfalvi Keresztény Társas Kör fejezte ki szeretetét és nagyrabecsülését Antal atya 13 éven át itt végzett szolgálata iránt.

A misén résztvevők a kijáratnál egy könyvjelzőt kaptak ajándékba, melyen Antal atya fotója és egy tőle származó idézet szerepel. Ahogy többen megfogalmazták, a könyvjelzőt örömmel fogják használni az elmélkedéseiből tavaly megjelent, A csend hangjai című könyvhöz, de remélik, hogy a következő évfordulón már újabb könyvet tarthatnak a kezükben gazdag spirituális örökségéből.

Hogy a nyár közepén, hétköznap este tartott megemlékezésre ismét megtelt a templom, jól mutatja, hogy milyen sok ember számára fontos Hollai Antal hiteles élete és kimagasló papi szolgálata. A 2014-ben, 56 éves korában váratlanul elhunyt pap holtában is tanít: gesztusai, beszédei, bátorító, vigasztaló, erősítő szavai kitörölhetetlenül belevésődtek mindazok életébe, akiknek papja, lelki vezetője, tanára, barátja volt. Ahogy az egyetemes könyörgésekben is elhangzott a misén: sok ember számára ő volt az irgalmas Isten közvetítője, „akiben felismerhettük az irgalmas Atya arcát – Istent, aki vár, szeret és megbocsát”, amiért végtelenül hálásak mindazok, akik ismerhették őt.

Fotó: Gieszer Richárd

Magyar Kurír