Hűs levegő: Cañizares bíboros a Neokatekumenális Útról

Péntek délelőtt Rómában XVI Benedek pápa audiencián fogadta a Neokatekumenális Út többezer tagját. Igen örömteli találkozó volt, mint hűs levegő aszály idején. Csak Péterrel és az ő utódjával, a pápával való mély egyházi egységben megélt hit tud hasonló tapasztalatot előidézni, mely egyformán örömteli és bátorító. Felolvasták azt a dekrétumot, mely a Neokatekumenálus Út azon ünnepeit hagyja jóvá, melyek a neokatekumenek Kateketikus Direktóriumában vannak; ők sok papot és családot küldtek misszióba, akik mindent elhagyva olyan helyekre mennek az evangéliumot hirdetni, ahol ez egyáltalán nem könnyű feladat. A pápa nagy, leplezetlen örömmel beszélt a találkozó fontosságáról, a küldetésről, Jézus Krisztus követéséről, a liturgia valódi jelentéséről és lelkületéről; végül megáldotta a missziót teljesítő családokat és a papokat, valamint a Neokatekumenális Út tagjait, felelőseit, katekétáit és alapítóit, Kikót és Carment. Nagy várakozás előzte meg azon nem liturgikus ünnepek igen áhított jóváhagyását, amelyek kijelölik a keresztény bevezetés eme útját.

A Neokatekumenális Út kétségkívül egyike azoknak az új egyházi valóságoknak, amelyek a II. vatikáni zsinat nyomában tűntek fel, hogy a világ új evangelizációját mozdítsák elő, és hogy megújítsák a keresztény bevezetést, amely oly sürgős és szükséges. Azt hiszem, hogy ez egyike a legjelentősebb és legelterjedtebb kezdeményezéseknek azok közül, amelyeket a Szentlélek támasztott az Egyházban, és amelyek jobban megfelelnek mind a keresztény bevezetés természetének és igényeinek, mind az eme keresztény bevezetéshez tartozó újfajta lelkipásztori tevékenység energikus és karakteres megújítása, elősegítése és megerősítése parancsoló és sürgető szükségének mindazok javára, akik a pogányságból jönnek vagy akiket megfelelő bevezetés nélkül kereszteltek meg; valamint figyelembe veszik mindazokat a tényezőket amelyek együttesen alkotják a katekumenális keresztény bevezetést, az egyház II. vatikáni zsinatról, a tanítóhivataltól és későbbi egyházi rendelkezésekből származó útmutatásainak és irányelveinek megfelelően. 

A Neokatekumenális Út középpontjában felismerhető az a biztos meggyőződés, hogy a katekumenátus a keresztség legbensőbb tartalmához vezet, akár a keresztség vétele előtt, akár utána: ez egy út megélni azt, amit a keresztség szentsége jelent és tartalmaz.

Az Út lelke és ereje

Az Isten Szava, az Eucharisztia, a keresztség – annak vétele előtt után – és a közösség a hit eme útjának a lényege, mely utat nem szigorúan liturgikus ünnepek kísérnek mindegyik lépcsőfokán és szakaszán. A vasárnapi Eucharisztia, amelyet a neokatekumenális közösségekben általában elővételeznek szombat este, úgy jelenik meg, mint az egész Út „lelke és ereje”. Az Eucharisztia ünneplése ezen közösségek sajátos útjának bensejében, nagyon méltó módon és szépen történik, mély hittel, egyházi lelkülettel, ünnepélyesen és liturgikusan, a misztérium és a szentség iránti mély érzékkel. Az Isten Szava és az Eucharisztia jelzik Isten elsőségét, Isten kezdeményezését; azt az alapot és forrást alkotják, amely életet, bátorítást és erőt ad a közösségeknek, valamint képességet, buzgóságot és szabadságot, hogy tanúságot tegyenek és hirdessék az evangéliumot.

Valóban hálát kell adnunk Istennek ezért az ajándékért, amivel az egyházat gazdagítja, amely, bár Spanyolországban született, de áldásos hatása az egész világon tapasztalható.

Antonio Cañizares bíboros
Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa

A spanyol eredeti itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek:
A Neokatekumenális Út „liturgikus innovációit” nem engedélyezte a Vatikán
Cañizares bíboros: Isten cselekszik a keresztény beavatás szertartásaiban

Magyar Kurír

(szg)