Amit az emberi gonoszság gondosan felépített, azt Isten szempillantás alatt „elrontotta”.
Akárhányszor lobban nagyszombat éjszakáján az egyetlen gyertyaláng, megráz bennünket a felismerés: a halál az élettel szemben szükségképpen alulmarad, ha az élet csakugyan Krisztus.
Hosszú út vezet a világossághoz ebben a tartós sötétségben, tehetetlenségünk és hitetlenségünk éjszakájában, de Krisztus húsvét fényeivel pásztázza utunkat. Serkenti a vándorlás tempóját övéivel, de sajnos lemaradnak azok, akik vesztett reményükbe csomagolják kényelmüket, és akik görcsös hagyományőrzés ürügyén hősi pózaikba süppednek.
A halálon túlnövő élet ritkán látványos. Nagy nehézségeket kell leküzdenünk, hogy meg ne billenjen a kényes egyensúly, de ha nem kívánunk teli zsákot és lesimított utakat, ha szívünk tágas és megbocsájtó, akkor Isten országának útjain járunk, és felelős társai leszünk a testvériségre áhítozó emberi világnak.
Krisztus kezünkbe adja a hit és tudás könyveit, szánkba a szeretet szavait, szívünkbe a fölismerés örömét. Tudja: minden, amit mondott, igaz és szükséges a világnak ma is. Alighanem legyint önigazoló okfejtéseinkre. Hitet és szeretetet követel. Szót, amely egyszerű és igaz. Alázatot, amely az engedelmes szellem sajátja. Megkötözi a meggondolatlan veszélyeztetők kezét. Földeríti a borúlátókat. A buzgókat számtalan leleménnyel gazdagítja.
Sok gondolkodó, közgazdász, ökológus, filozófus figyelmeztet bennünket: az emberiség válaszút elé érkezett! Csakhogy akkora a zaj és a propaganda, hogy kevesen veszik észre a jelzőtáblát. A pillanatra, a fogyasztásra irányított figyelem elsiklik a lényeg mellett. Saint-Exupéry szerint a lényeg láthatatlan. A láthatatlan lényeg az Isten!
Jézus feltámadása ad bizonyosságot az embernek, hogy a húsvéti hitre építheti életét. Ez jelenti a bátor vállalkozást az őszinte igazmondásra; a készséget, hogy másokat magunk elé engedünk, abban a bizonyosságban, hogy úgyis célhoz érünk; hogy terveinket fizetség és haszon nélkül váltjuk valóra; hogy türelemmel tudunk várni; hogy töretlen erővel újból és újból keressük a kiutakat, új megoldásokat.
A húsvéti történésben megvalósuló új kezdet táplálja a bizalmat. Mindenekelőtt azt, hogy Isten bennünk van, és mindenkinek megígérte szeretetét.
Bizalmunk által valósággá válik ez az ígéret minden téves lépésünk ellenére. Megkísérelhetjük, hogy egyre teljesebb életet éljünk, hiszen az új élet már bennünk van. A bizalom képessé tesz arra, hogy önmagunkban és egymásban többet lássunk, mint ami szemmel látható, s felismerjük a valóság gazdagságát korlátai ellenére. Az emberhez méltó jövő függ attól, hogy bizakodó lélekkel közeledünk egymáshoz és fordulunk a világhoz, amelyben élünk.
Az ingyenesen kapott szeretet gazdagságát kívánom
Budapest, 2014 húsvétján
P. Kozma Imre OH prior
Magyar Kurír