Húszéves Budapest egyik legnagyobb katolikus ifjúsági közössége, a Csücsop

A „Múltból jövő – hálából remény” mottóval megrendezett közösségi nap a lelkivezető püspök előadásával kezdődött, Bíró László Ferenc pápa szerzetesség kapcsán írott leveléből kiindulva adott támpontokat a közösség jelenlegi és volt tagjainak. Minél inkább hálásak vagyunk, annál inkább növekszik a reményünk – hangsúlyozta. A püspök elmondta, hogy ő maga is nagy hálával tekint az ifjúsági közösség múltjára. Ritka egy pap életében, hogy megéri a vetést és az aratást is – folytatta, arra utalva, milyen rendkívüli, hogy hozzá hasonlóan egy lelkivezető húsz évig szolgálhassa ugyanazt a közösséget.

Minden tevékenység eredeténél Isten áll – mutatott rá Bíró László, majd felidézte a Csütörtöki Csoport indulását. Kalocsa-kecskeméti segédpüspökként mindössze egy évig szolgált Kecskeméten, de olyan jó kapcsolatba került néhány széchenyivárosi fiatallal, hogy amikor ő Budapestre került a Központi Szeminárium élére, a fővárosban továbbtanuló kecskeméti diákokból hittancsoport jött létre. Az egyik alapító, Szécsi Árpi mindig mondogatta, hogy ebből nagy csoport lesz, Bíró atya nem hitt neki, de mégis igaza lett.

A Jóisten élő kövekként épít minket egymásra – idézte a közösség jelmondatát a püspök, hozzáfűzve, hogy mennyire fontos az identitás, az idetartozás érzése. A múltba tekintésünk akkor jó, ha nem öncélú régészkedés, hanem az ihlető szikra keresése – hangoztatta. Ezután megkérte a jelenlevőket, gondolkodjanak el azon, mennyire hűségesek jelen küldetésükhöz, és mi a biztosítékuk erre a jövőben.

A remény nem azt jelenti, hogy azt reméljük, hogy nem lesznek nehézségek, szenvedések az életünkben. A remény nem „hurráoptimizmus”, hanem az abban való bizalom, hogy hasonlóak vagyunk Jézus Krisztushoz, és az életnek nincsen olyan helyzete, amivel ő ne került volna szembe. A remény táplálója a hála, illetve az, hogy tudatosan át akarjuk ölelni Jézust életünk minden helyzetében. A püspök arra kérte a résztvevőket, hogy legyen reményük azé a virrasztóé, aki ott áll a bástyán, és tudja, hogy eljön a hajnal.

Az a hivatásunk, hogy a communio szakemberei legyünk – folytatta a lelkivezető Ferenc pápa szavaira utalva. – Itt a Csücsopban van tapasztalatunk a közösségi létről, vigyük ezt magunkkal. Fogadjuk úgy mindig a másikat mint Isten jelenvaló ajándékát. A Csütörtöki Csoportnak az a célja, hogy tudjatok közösségi emberek, a közösség szakértői lenni – fogalmazott.

A délelőtt során kiscsoportos ismerkedés és akadályverseny következett, majd az ebédet követően a kiscsoportok Bíró László előadáson felvetett kérdéseire keresték a válaszokat, ahogy ez a csütörtöki alkalmakon is lenni szokott. Ezt kerekasztal-beszélgetés követte, melynek során három egykori és egy mai vezető – a közösség szóhasználatával élve: felelős – beszélgetett a közösséggel kapcsolatos tapasztalatairól.

A fórumot követő szentmisén Bíró László az izajási szenvedő szolga alakjából kiindulva rámutatott, hogy lehet a szenvedést dühöngve hordani, akkor is megmarad, és lehet felajánlani másokért engesztelő áldozatul. Izajás azt mondja, hogy aki engesztelő áldozatul adja magát, az által teljesül az Úr akarata. Merjétek az Úrnak átadni magatokat! – hangsúlyozta a családreferens püspök.

Nem az ember önmagában csúcsa a világosságnak a sötét világban, hanem az emberi kapcsolatok azok. Ez az értelme ennek a csütörtöki „gyülevész” csapatnak is, akiket összehordott a Szentlélek szele: az, hogy jelen vagyunk egymás számára – fogalmazott a lelkivezető. – Az Istennel és az egymással való kapcsolatunk által tudunk világosság maradni, hiszen Isten nem magányos farkasnak teremtett minket, hanem kapcsolatra.

Ezután Szent Pál Zsidókhoz írt levelére tért rá a püspök, amely hangsúlyozza, hogy nekünk, keresztényeknek van főpapunk, Jézus Krisztus. Jézus azt mondta, hogy a világ urai hatalmaskodnak, de ti azzal tűnjetek ki, hogy másoknak szolgálatára legyetek. Jézus is engesztelő áldozatul adta magát másokért, és őt követve az a hivatásunk, hogy átadjuk magunkat Istennek egymáson keresztül.

A szentmisén koncelebrált Marton Zsolt, a Központi Papnevelő Intézet rektora. Marton atya végzős teológushallgatóként egyike volt azoknak a papnövendékeknek, akiket Bíró László a szeminárium rektoraként felkért arra, hogy legyenek a Csücsop kispapjai, így tanulva a gyakorlatban is a pasztorációt és a közösségszervezést.

A jubileumi ünnepség hajnalig tartó bállal zárult.

Fotó: Siroki Péter

Agonás Szonja/Magyar Kurír