I. Bartholomaiosz pátriárka előadása a Magyar Tudományos Akadémián

A pátriárkát, aki nemcsak az egész ortodox világ által elismert főpap, hanem számos világhírű egyetem – többek között a Yale, az edinborough-i és a Lomonoszov-egyetemek – díszdoktora is, dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere köszöntötte – utóbbit görög nyelven kezdte: „Boldogok akik a  békességet teremtik!” – utalva ezzel arra a szerepre, amelyet I. Bartholomaiosz az ökumenizmus területén betölt, s amely nem csupán az ortodoxián belüli és a vallásközi párbeszédet jelenti, hanem – mint a miniszter hangsúlyozta – „az egész lakott Föld” iránti felelősséget és az egész szerinti, egyetemes gondolkodást. A pátriárka látásmódja a vallás és a világ kérdéseiről olyan, amely felismeri az összetartozó, lényeges dolgokat, és azt, hogy felelősségünk közös gyökerekből táplálkozik, s ezt komoly egyházfői, tudományos és erkölcsi tekintéllyel képviseli mindenütt. Vele „együtt menni az úton” – mert ezt jelenti a szinódus szó – megtiszteltetést jelent.

A főpap – aki huszonhárom éve vezeti a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátust – hangsúlyozta: szolgálata ugyan helyhez és időhöz kötött, de szándéka túllép ezeken.  Elődje, Demetriosz pátriárka nyomdokain halad, aki a teremtett világért érzett felelősség gondolatának nagy hatású képviselője volt. Jézus missziós parancsát és számos bibliai helyet idézve előadásának első részében teológiai alapvetést adott arról, miként függ össze az ítélő Krisztus  az üdvözítő Krisztus képével, és hogyan értelmezi teológusként a személy szabad döntésképességének és Isten mindenkit üdvözíteni akaró szeretetének nem könnyű kérdéseit.  A Philokália c. teológiai-lelkiségi gyűjtemény gondolatait összefoglalva középpontba állította a mindenekfelett szerető Isten képét, aki nem az emberek módjára ítélkezik, nem erényeink mértéke szerint, és nem jogi igazságszolgáltatásszerűen állítja „jobbjára” vagy „baljára” az embert, hanem – utalva a bibliai plédabeszédben a szőlőmunkások bérére – végül mindenkit meg szeretne menteni és magához ölelni.  Azonban az ember dönthet az egocentrikus lét halálos béklyója mellett is, és ebben a döntésmozzanatban maga „választja” a kárhozatot. A kárhozat isten nélküli létformáját Platón metaforájával is szemléltette: ez  olyasféle lehet, mint amikor az emberek össze vannak kötve egymással, de nem nézhetnek egymás arcába, szemébe.  Ami Istennél mindenekfelett számít: az az emberek, különösen is  a jogtalanul szenvedők felé kimutatott együttérzés és a szeretet cselekedetei. Isten a Teremtés könyvében a Paradicsomkert formájában felragyogtatta előttünk a világ ősállapotát, melyet szeretetből teremtett és az emberek felelősségére bízott: „a Föld a teremtés ékszere, Isten szeretetének bizonyítéka, és ennek védelme az egyik legmagasabb fokú szeretet-cselekedet, ez teszi áldottá életünket”– mutatott rá a szeretet világméretű, ökológiai dimenziójára.

Előadásának második részében kronológikusan bemutatta azokat a fontos és nagy horderejű eseményeket, amelyek pátriárkátusának hathatós kezdeményezésére, vezető szerepével jöttek létre az össz-ortodox egyházak körében és azon kívül is: az 1991-es pánortodox teremtésvédelmi konferenciától kezdve a különböző nemzetközi szimpoziumokig, szemináriumokig, melyeken az ortodoxia és a tudományos élet képviselői a legmagasabb szinten képviseltetik magukat. „Kommunikációs hídként szeretnénk szolgálni a két terület között” – fogalmazta meg, mert „ítéletünkkor az is számít majd: megvédtük vagy csupán kihasználtuk-e a világot?” A teremtésvédelmi törekvések erdeményeit összegező kötetet a pártiárka átnyújtotta az MTA elnökének.

Az előadás után I. Bartholomaiosz az MTA különtermében találkozott a hazánkban élő ortodox hívők képviselőivel is.

Magyar Kurír
(kzs)