I. János Pál: „boldogtalan püspök lennék, ha nem szeretnélek benneteket”

Andrea Tornielli az évforduló kapcsán azt a pillanatot idézte fel Sacri Palazzi elnevezésű blogjában, amikor Lucianit 1958-ban Vittorio Veneto egyházmegye püspökévé nevezték ki. Homíliájában ezt mondta: „Amikor kineveztek a püspökötöknek, arra gondoltam, hogy az Úr ősi módszerét alkalmazza rajtam: bizonyos dolgokat nem bronzba vagy márványba foglal, hanem a porba írja, mert ha így is megmarad az írás, vagyis nem kavarja fel és oszlatja el a szél, akkor az csakis és teljes egészében Isten érdeme lehet. Én vagyok a por; a püspöki méltóság és Vittorio Veneto egyházmegye azok a szép dolgok, amelyekre Isten méltónak tartott, hogy belém írja; ha megszületik ebből az írásból egy kis jó, akkor – az már most világosan látszik – az Úr kegyelmének és irgalmának köszönhetően születik meg.

Eszembe jutott egy másik isteni törvény is: nem lehet jót tenni a lelkekkel, ha előbb nem szeretjük őket. Ezért szólt így népéhez X. Szent Piusz, amikor Velence pátriárkája lett: ’Mi lenne velem, ha nem szeretnélek benneteket?’ Kedves papjaim, kedves híveim, boldogtalan püspök lennék, ha nem szeretnélek benneteket. Biztosíthatlak benneteket szeretetemről és arról, hogy szolgálni szeretnélek benneteket, kicsiny erőmet, azt a keveset, amim van, azt a keveset, ami vagyok, mindannyiótok rendelkezésére akarom bocsátani.”

Magyar Kurír

(tzs)