Igen: radikálisan mérsékelt

– Az Igen a rendszerváltáskor az egyik legolvasottabb katolikus lap volt. Miért csökkenhetett le a példányszám az előző húsz év alatt?
– A rendszerváltozás óta az összes nyomtatott sajtótermék példányszámában jelentős visszaesés figyelhető meg, az Igen példányszámcsökkenése is ebbe a tendenciába illeszthető be. Különösen érezhető volt az elmúlt években – az internet elterjedésével – ennek a csökkenésnek a gyorsulása.

– Két éve radikális változtatások mentek végbe. Miért?
– Az Igen még a rendszerváltozás előtt indult, ’89 áprilisában, az egyik első volt a „nem kommunista” lapok között is, nem csak a katolikus lapok között, többek között ezzel is magyarázható az olvasottsága. Illetve az emberek is ki voltak éhezve a nem cenzúrázott, ilyen irányú tartalomra. Az Igen fennállása során kétszer váltott arculatot (2001, 2008). Ennek oka, hogy egy-egy arculat idővel kifárad. Mindig az volt a szempont ezekénél a változtatásoknál, hogy az újság korszerű maradjon, a fiatalok felé forduljon.

– Az új Igen nívódíjat is nyert már, és sokat ad a vizuális megjelenésre, amiért külön csapat felel. Milyen szempontok szerint változtattak a lapon és miért?
– Fontos szempont volt, hogy a szövegblokkokat gyakran törje meg illusztráció, és hogy ezek az illusztrációk reflektáljanak a szöveg tartalmára. Cél volt, hogy szellősebbé, könnyebben olvashatóvá, magazinosabbá tegyük a megjelenést.

– Mitől korszerű egy lap és miben másak „a fiatalok” igényei a „felnőtt” olvasókéhoz képest?
– Lehet, hogy furcsa, de azt kell mondanom, hogy a „fiatalok igényei” megközelítés még az Igen esetében is sántít. 2008-ban ugyan megújítottuk a lap arculatát, ám egyáltalán nem az történt, hogy a pontosan feltérképezett piaci igényekhez képest változtunk volna, a „nagyobb elérés” érdekében. A „korszerű” megfogalmazással jobban egyet tudok érteni. A lap átalakításakor ügyeltünk arra, hogy megőrizzük, vagy még hangsúlyosabbá is tegyük az Igenre mindig is jellemző tematikus tartalmat. Amin változtattunk, az ennek a tartalomnak a megjelenési formája volt. Színesebb, jobban kézreálló oldalak, gazdagabb illusztráltság, tömörebb, rövidebb cikkek. Olvasóinktól is pozitív változásként élték meg az újság színesedését, magazinosodását – és itt nem csak a huszonévesekre gondolok! Nyugodtan mondhatom: megújult formájában sem csak a fiatalok olvassák szívesebben az Igent.

– A lapnak netes oldala is van, a rovatokat blogokba szervezték ki. Mi volt ennek az oka?
– Az internetes oldal külön életet él, több az ott megjelenő tartalom, mint az egyes lapszámok cikkei feltöltve, a blogokon főleg olyan tartalmakat készítünk, melyek naprakészséget követelnek (Fontolva Haladó), vagy műfajukból adódóan nem férnek bele egy nyomtatott lapba (Nehézzene, Pápanyalóka). De többek között van gazdasági blogunk (Vámosmáté) és imablogunk (Imasuli) is.

– Mit jelent a lap szlogenje: „radikálisan mérsékelt”?
– Lapunk radikális abban az értelemben, hogy nincsen számára tabutéma, bátran mer foglalkozni forró témákkal, esetleg olyanokkal is, amiben nincs teljesen egységes egyházi álláspont (például homeopátia, újpogány mozgalmak, cigánykérdés), de mindezt mérsékelten teszi, a felek meghallgatásával, az evangélium fényében.

– Hogyan látják a nyomtatott lapok és az internet helyzetét?
Nyomtatni drága, blogolni olcsó.

A Szív főszerkesztőjével, Horváth Árpád jezsuitával készült interjúnkat itt olvashatják.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír