II. János Pál és XXIII. János szentté avatására készülve – Németh László pápai prelátussal beszélgettünk

Milyen emlékei vannak XXIII. János pápáról?

– Amikor születtem, XII. Piusz volt a pápa. Az első, pápához kötődő emlékem XXIII. Jánoshoz kapcsolódik: nagyszüleimnél nyaraltunk Kelenföldön 1963-ban, amikor a rádióban bemondták a hírt, hogy meghalt XXIII. János pápa. Gimnazista koromban olvastam a naplóját, most is előttem van a könyv kék-fehér csíkos borítója. Nagy hatást tett rám, megragadott egyszerű stílusa, emberi vonásai és őszinte önkritikája. Azóta is szívesen nézem és hallgatom híres beszédét (Discorso della Luna), amelyet a zsinat megnyitásának estéjén mondott dolgozószobájának ablakából – egyszerű szavai mély emberséget sugároznak, ezt az emberek azonnal megértették.

László atya kutatómunkát is végez. XXIII. János és Magyarország kapcsolatát illetően mit emelhetünk ki ennek nyomán?

– A Vatikán kelet-európai politikáját (Ostpolitik) általában VI. Pál pápa személyéhez kötik, és sokszor elfeledkeznek arról, hogy azt igazából XXIII. János pápa kezdte el. Az egyetemes zsinat meghirdetése automatikusan magával hozta a kapcsolatfelvétel szükségességét a vasfüggöny mögött lévő egyházakkal és az ott élő országok kormányaival. Ez a Nyugat és a Kelet közeledésének a korszaka volt. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az egyház és a Szentszék, mint általában, nem járt elől ebben, hanem követte a világi politika alakulását, másrészről nem lehetett olyan egyetemes zsinatot meghirdetni, amelyből Európa országainak egy részét a pápa kihagyja. Az egyetemes zsinat meghirdetésének egyenes következménye volt a párbeszéd elkezdése. Természetesen az már más kérdés, hogyan lehet objektíven, az idő távlatából értékelni az elkerülhetetlen párbeszéd alakítását, alakulását.

Ön személyesen hogyan készült XXIII. János pápa szentté avatására?

– XXIII. János pápa naplójának olvasása óta nagy tisztelettel vagyok iránta, sokszor jártam a sírjánál a Szent Péter-bazilika grottáiban, és az oltárnál is, ahol boldoggá avatása óta nyugszik. A szentté avatásra készülve pár hónapja elmentem szülőhelyére, Sotto il Monte községbe, ahol felkerestem szülőházát és végigjártam az emlékhelyeket. Nem sokon múlott, hogy találkozzam egykori titkárával, Capovilla érsekkel, aki azóta bíboros lett. A villában, ahol lakik, s amely egykor a „jó pápáé” volt, az egyik nővér felvetette, hogy üdvözöljem az érseket, egy másik szerint azonban már túl fáradt volt, így nem került sor a személyes találkozásra.

Hogyan emlékszik vissza II. János Pál pápa megválasztására?

– II. János Pál pápáról az első emlékem megválasztásának estéje. 1978-ban papnövendék voltam az esztergomi szemináriumban. A választás hírére az esztergomi bazilika harangtornyába siettünk, és meghúztuk a nagyharangot, amelynek fél óráig kellett szólni. Nem kis fizikai fáradtság volt, de nagy örömmel és lelkesedéssel húztuk. Hatalmas várakozás, érdeklődés élt bennünk: milyen lesz a lengyel pápa?

Mikor járt először az Örök Városban? A különböző pápákkal való találkozásai, személyes élményei közül melyeket emelne ki mint meghatározó emlékeket?

– Személyesen először 1983-ban találkoztam II. János Pál pápával a Szent Péter téren egy szerdai pápai kihallgatáson. A kedvesnővérek, akiknél paptársammal megszálltunk, az első sorba (prima fila) kértek nekünk jegyet, így kezet foghattam a Szentatyával. Később sokszor volt alkalmam ilyen közeli találkozásra, a Pápai Magyar Intézet növendékeként, Paskai László bíboros titkáraként, Rómában, Magyarországon, és más országokban is a pápa látogatásai alkalmával, végül az utolsó éveiben Rómában diplomataként. Többször részt vehettem a pápa kora reggeli szentmiséjén a magánkápolnájában, ahol mindig megérintett a mély imádságba merülve szentmisére készülő és hálát adó, imádkozó Szentatya.

A ’80-as években Rómában volt ösztöndíjas. II. János Pál pápaságának abból az időszakából mik ragadták meg leginkább mint Közép-Kelet-Európából érkezett diákot?

– Emlékszem arra, hogy pápasága elején sok kritika érte: sokszor lehetett hallani, hogy Olaszország, Nyugat-Európa nem Lengyelország, és nem lehet Olaszországot és a világegyházat a lengyel egyház mintájára alakítani. Az 1981-es merénylet azután nagy változást hozott: a közvélemény megfordult, az emberek részvétet éreztek a pápa iránt. A Szentatya személyes életében is nagy fordulatot jelentett a merénylet, amint ez az életrajzában olvasható. Emberi gyengeségeit, betegségét úgy élte meg, hogy abban az egész egyház osztozott, igehirdetéssé, a szemünk előtt lezajló tanúságtétellé vált. Nem véletlen, hogy ravatalánál oly sokan voltak, akár egy egész éjszakát is sorban állva.

Részt vett II. János Pál első magyarországi látogatásának szervezésében? Milyen szerepet vállalt?

– Életem maradandó élménye a pápa első magyarországi látogatása. Első nap, 1991. augusztus 16-án Esztergomba jött a ferihegyi repülőtérről. Ennek a helyszínnek a szervezése az én feladatom volt. Máig előttem van az a pillanat, amikor megérkezett az esztergomi prímási palotába. A pápamobil megállt, és ott állt rajta a pápa – szinte hihetetlen volt. Állt egy darabig, becsukta a szemét és látszott rajta, hogy igyekszik átélni a hely szellemét. Pár hónappal előtte került sor Mindszenty József bíboros földi maradványainak hazahozatalára. Nem volt véletlen, hogy a pápa első útja a palotából az esztergomi bazilikában a bíboros sírjához vezetett. A látogatás utolsó napján a Hősök terén is segítettem a szervezőknek, a pápa munkatársai ismertek, sok kérdésben hozzám fordultak. A püspöki karral való találkozásra az Úri utcai prímási palotában került sor az elutazása előtt, ennek a programnak az előkészítése is az én feladatom volt.

A személyes találkozások közül ki tudna emelni néhányat?

– Ezek közül kiemelkedik kettő, amikor egészen közel kerülhettem II. János Pál pápához, sőt még a segítségére is lehettem. 1991-ben, első magyarországi látogatásán a Népstadionban találkozott az ifjúsággal. A pápai konvoj a Mátyás-templomból érkezett ide, én is velük utaztam. Amikor bementünk a stadionba, a pápát bevezették egy terembe. Vele ment Kada Lajos érsek, aki akkor a magyar hangja volt. A pápa titkára, Dziwisz, a jelenlegi krakkói bíboros, engem is behívott a terembe, így négyen voltunk. II. János Pál pápa Kada érsekkel gyakorolta az ifjúságnak mondandó beszéd magyar részét, közben a titkára egy lapra leírt néhány olasz üdvözlő szót és kérte, hogy írjam le azokat a pápának magyarul. Arra nem emlékszem, hogy a pápa felolvasta vagy elmondta-e ezeket az üdvözlő szavakat, de nekem személyesen nagy élmény volt.

2000-ben még ennél is nagyobb segítséget nyújthattam neki a nemzeti zarándoklat alkalmával. A Szent Péter-bazilikában volt a szentmise, amely előtt Paskai László bíboros megáldotta a sekrestyébe vezető folyósón a Szent István magyar király által a bazilika mellett létrehozott magyar zarándokház emléktábláját. A szentmise után került sor a találkozásra a Szentatyával. A várakozás alkalmával a pápa közvetlen munkatársai behívtak a Szentatya sekrestyéjébe, amely Michelangelo Pietája mellett van. A pápa egy nagy karosszékben ült és gyakorolta a beszéd magyar részét. Odatérdeltettek melléje, és kezembe adták a szöveget. Igazság szerint nem nagyon tudtam elolvasni, mert a magyar szöveg lengyel fonetikával volt írva. Hallgattam, mit olvas a pápa, és abból megértve a magyar szöveget megismételtem neki a helyes kiejtést. A fényképeim között szeretettel őrzöm azt a fotót, amely ezután készült a baldachinos oltár bal oldalán: Paskai László bíboros, Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és sok-sok pap látható rajta a Szentatyával.

A nemzeti zarándoklat alkalmával hoztak egy harangot is, amelyet a pápa megáldott, és amelyet neki ajándékoztak. A harangot a szentmise előtt felállították az oltár jobb oldalán. Amikor egyeztettünk a protokollal, azt kértem az illetékes atyától, hogy a Szentatya kondítsa meg a harangot. Erre azt válaszolta: hogyan gondolom, hogy a bazilikában meg lehet kondítani egy harangot! Aztán, amikor a Szentatya lejött az oltártól a lépcsőn, a harang mellett, ugyanez a személy volt az, aki kezébe adta a harang kötelét, hogy húzza meg …

A lengyel pápa magyarországi látogatásának előkészítése során a Szentatyának személyesen volt-e kapcsolata a magyar püspökökkel?

– II. János Pál papa 1990 decemberében ebédre hívta azokat a magyar püspököket, akiknek az egyházmegyéjébe a következő évben készült ellátogatni. A jól sikerült pápai ebéd után, amelyre december 19-én került sor, a Pápai Magyar Intézet folyosóján beszélgettem Seregély István érsek atyával, aki azt mondta, hogy a misekönyv kiadását követően most már a papi zsolozsmáskönyv kiadása a feladat. Elmondtam neki, hogy ez ügyben írtam egy levelet a Szent István Társulat akkori igazgatójának, amelyben jeleztem, hogy a padovai érsek-püspök, Antonio Mattiazzo felajánlotta segítségét. Ez a hír belelkesítette az érsek atyát, és kérte, hogy azonnal telefonáljak Padovába, az érsek-püspöknek. Hazafelé menet megálltunk a püspökségen, ahol a magyar püspököket az érsek meghívta ebédre. Odahívta a Mediagraf nyomda illetékeseit is. Itt dőlt el, hogy a magyar zsolozsmáskönyvet Padovában fogják nyomtatni. Ezért került rá a ferences jelvény. Itt kaptunk mintának egy négykötetes olasz zsolozsmáskönyvet, amely azóta is megvan. A magyar papi zsolozsmáskönyv kiadása ilyen áttételes formában II. János Pál pápa első magyarországi látogatásának köszönhető. 1993-ban a püspöki kar ad limina látogatásán a Szentatya ajándékba kapta a négykötetes magyar nyelvű zsolozsmáskönyvet fehér bőrkötésben.

Rómában a magyar püspökök és II. János Pál találkozásai közül mely volt különösen emlékezetes?

– Emlékezetes a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2001-es ad limina látogatása. A Szentatya egy nagy teremben fogadta a püspök atyákat, akik egy nagy asztal körül foglaltak helyet. Szokás volt korábban, hogy a püspökök a pápai kihallgatásra elviszik Rómában tanuló kispapjaikat, papnövendékeiket is, akiket a négyszemközti találkozás után bemutathattak a pápának. Erre 2001-ben nem volt alkalom, viszont lehetőséget kaptunk arra, hogy a püspökökkel való közösségi találkozás végén a vezetésemmel a Pápai Magyar Intézetben tanuló papok és a Collegium Germanicum et Hungaricumban tanuló magyar papnövendékek bemehessenek a terembe. A Pápai Magyar Intézet nevében Magyarországot és Lengyelországot ábrázoló metszetet adtunk ajándékba a pápának. Az átadás alkalmával a térképen megmutattam a Szentatyának Kijevet, ahová abban az évben készülődött. Erre elmosolyodott. Ez a mosolya azóta is emlékezetes számomra.

Kedd reggelenként a Szent Péter-bazilika Grottájában található magyar kápolnában tart szentmisét a magyar zarándokok számára. Korábban a lengyel pápa sírja a közelében volt. Változott-e az oda zarándoklók aránya?

– Éppen az idén tizedik esztendeje, hogy minden kedden szentmisét tartok a magyar kápolnában. A kápolnához vezető folyósoról nyíló térben volt korábban XXIII. János pápa sírja. Őt a boldoggá avatása előtt felvitték a bazilika egyik oltára alá. 2005-be ide temették II. János Pál pápát is. Így minden héten elmentem a sírja előtt, amikor misézni indultam a magyar kápolnába. A temetést követő években a sír körül imádkozók tömege nem kis nehézséget okozott a kápolnába jutáskor, de ez érthető volt. Nagyon sokon keresték fel a sírját, egyének és csoportok, hosszan imádkozva, térdelve, állva. A magyar kápolna kedvelt misézőhely nagyobb csoportok részére, amikor lent volt a pápa sírja, a boldoggá avatásáig, ez fokozott mértékben így volt és elsősorban a lengyel csoportok száma nőtt meg jelentősen.

A Szent Péter-bazilika magyar kápolnájának van II. János Pálhoz köthető vonatkozása is...

– Sokszor elmondom a magyar zarándokoknak a kápolnában, a kedd reggeli szentmiséken, hogy büszkék lehetünk arra, hogy egy szent pápa szentelte fel a kápolnát 1980. október 8-án, és első ábrázolása a Szent Péter-bazilikában 1980 óta a magyar kápolnában látható Amerigo Toth domborművén, a kápolna végében. Azt a jelenetet ábrázolta a művész, amikor a pápa felszenteli a magyar kápolnát, és a Lékai László bíboros vezette magyar püspökök csoportja ajándékot ad át neki. A magyar kápolna így II. János Pál pápa emlékének kiemelkedő helye a Szent Péter-bazilikában.

Jól ismeri az olaszországi magyar katolikus közösségeket és történetüket, XXIII. János, illetve II. János Pál kapcsán van-e említésre méltó esemény, kapcsolat?

– Két műalkotás átadása jut eszembe ezzel kapcsolatosan. Oláh Éva Arrė, Milánóban élő magyar szobrász Krisztus keresztre feszítését ábrázoló alkotását 1979-ben áldotta meg II. János Pál pápa a VI. Pál csarnokban. Ez a kereszt sokáig a Papi Kongregáció bejáratánál állt, majd néhány éve a VI. Pál csarnok bejárati aulájában helyezték el.

2003-ban a bolognai magyar közösség képviselői zarándokoltak Rómába és az ottani magyar egyesületben nagyon tevékeny olasz szobrásznő, Carla Leonelli alkotását (Germogli di Pace) adtuk át a pápának a közösség nevében egy szerdai kihallgatás alkalmával.

Posztulátorként milyen emléket őriz II. János Pálról?

– Két magyar szentté avatási ügynek vagyok posztulátora. Apor Vilmos püspököt 1997-ben avatta boldoggá II. János Pál pápa (akkor még a jelenlegi szombathelyi püspök, Veres András volt a posztulátor), Batthyány-Strattmann Lászlót pedig 2003-ban. Felejthetetlen élmény volt ott állni a Szent Péter téren a pápa előtt a boldoggá avatási szentmisén a sok ezer magyar zarándokkal együtt. A hívek között, a téren volt az a család is, amely családban a szegények orvosának rendkívüli közbenjárására csodás gyógyulás történt. Ehhez még egy személyes élményem is kötődik: a boldoggá avatást követő pápai kihallgatáson fogadott bennünket a pápa a VI. Pál csarnokban. Minden posztulátor öt személlyel járulhatott kézcsókra a pápa elé. Az öt személy között bemutattam neki édesanyámat is, drága emlék a közös fénykép, amelyen a pápa előtt térdelünk.

Posztulátorként a két pápát érintő különleges eljárásokkal kapcsolatban, hogyan válaszolna azoknak, akikben felmerül, hogy miért „siettették” II. János Pál ügyét, míg – akár magyar esetekre is gondolhatunk – a legtöbb boldoggá vagy szentté avatási ügyben eltelik legalább egy-két generációnyi idő, ami a történészek szerint előnyös is, hogy megfelelő perspektívába kerüljön az illető személyiség?

– A kérdésben szinte benne van a válasz. Az egyház évezredes gyakorlata alapján alakította ki azt a szabályt, hogy kellő időtávlat kívánatos a szentség hírében elhunytak boldoggá, illetve szentté avatásához. A most szentté avatandó két pápa halála között is van több mint negyven év! II. János Pál pápai szolgálata rendkívüli volt: több száz év után az első nem olasz pápa, kommunista országból jött, pápai szolgálata igen hosszúra nyúlt, amely során a „világ plébánosa” lett. Mindez a rendkívüliség vezetett oda, hogy már halálakor sokan szerették volna, hogy azonnal emeljék oltárra, kihagyva még a boldoggá avatást is. Őszintén meg kell mondani, hogy mostanában is napvilágot látott olyan tanúvallomás, igen jelentős bíboros szájából, aki a szentté avatással kapcsolatban kételyét fejezte ki. De ez így van rendjén, és a kivételek mindig azért vannak, hogy megerősítsék a szabályt. Nagy öröm az egyháznak II. János Pál pápa gyors szentté avatása, ugyanakkor kívánatos, hogy az ne borítsa fel ezeknek az eljárásoknak a kialakult és bevált rendjét.

Vannak, akik felteszik a kérdést: miért igyekszik az egyház szentté avatni a pápákat?

– A jó pásztorok élete visszahat a nyájra, a pásztorok megdicsőülése a nyáj javát szolgálja. A 20. században kiválóbbnál kiválóbb pápák követték egymást, akik sorsfordító történelmi helyzetekben sorsfordító módon vezették Isten rájuk bízott egyházát. Életpéldájuk, életszentségük azt hirdeti, hogy a zivataros időkben rajtuk keresztül vezette Isten az egyházat új utakra, ahová a nyájnak is követni kell őket.

Somogyi Viktória/Magyar Kurír