India: a tanulás jelenthet kiutat

Kultúrák, nyelvek és vallások széles tárháza él együtt Indiában. Ön hogyan élte meg ezt a helyzetet?

A hindu vallás volt többségben abban a kisvárosban, ahol a családom élt. A valláskülönbséget vagy a kasztrendszer kihatását nem tapasztaltam meg. Soha nem estünk kétségbe, hogy mi keresztények vagyunk, és más vallású emberek vesznek minket körül. Iskolámban egy hindu és egy muzulmán fiú voltak a legjobb barátaim. Mindegyikünk kitartott a hite mellett. Az anyukám legjobb barátja is egy hindu nő volt, aki a szomszédban lakott. Ünnepekkor összejöttünk velük, átvittük egymáshoz, amit főztünk. Ami a kasztrendszert illeti, ha valaki megkérdezi tőlem, melyik kaszthoz tartozom, nem tudom megmondani. Nem foglalkoztatott ez a téma.  Soha nem úgy közeledtem az emberekhez, hogy ki hová tartozik. Jó emberek voltak körülöttünk, ők sem tartották fontosnak a kasztrendszert. Azt láttam, hogy az emberek tiszteletben tartják azokat, akik mások voltak. Ezt megtapasztalva, ugyanazt akartam tenni én is mások iránt. Nekem is természetes volt, hogy valaki hindu, és természetes, hogy azt tiszteletben tartom.

Az életét végigkísérte ez a pozitív megtapasztalás?

Tizenöt éves voltam, amikor nagyapám hatására megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy papi hivatást válasszak. Plébánosom a szaléziakhoz irányított. Felvettek, és ott folytattam tanulmányaimat. Három évi jelöltség után mentem a noviciátusba. 1999-ben tettem le az első fogadalmamat a szalézi rendben. Utána két évig tanultam filozófiát egy szalézi intézményben, majd a jezsuiták vezette főiskolára mentem szociológiából és pszichológiából diplomát szerezni. Bár szerzetesek tartják fenn ezt a főiskolát, rengeteg más vallású diák volt, katolikus alig. A vallás miatt soha nem volt köztünk probléma. Ha visszagondolok rá, nagyon szép életszakasznak látom.

Beszélt közös ünneplésről. Fontosak az ünnepek Indiában?

A vallásnak, és így a vallási ünnepeknek központi szerepe van akár a hinduk, akár a keresztények életében. Fontosak az ünnepek, az emberek nagyon igyekeznek megtartani. Ugyanazok a katolikus ünnepeink Indiában, mint itt Magyarországon. Látok azonban abban különbséget, amilyen jelentőséget tulajdonítunk az ünnepeknek. Mi komolyabban vesszük, az élet középpontjának tartjuk a hitbeli életet. Ha a külsőt nézzük, ugyanazt látjuk. De amilyen lelkülettel azt az ünnepet megközelítjük, amilyen fontossággal meg akarjuk ünnepelni, abban van különbség.

Véleménye szerint mi segít lebontani a kasztrendszer örökségét és a szélsőséges vallási megnyilvánulásokat?

A kasztrendszer öröksége még él az emberek fejében, főként ott, ahol alig járnak iskolába, ahol tudatlanság van. Azért ragaszkodnak a kasztrendszerhez, mert abból lehet valamilyen előnyt szerezni. Ahol a többség tudatlan, a tanult emberek azt állítva, hogy magasabb kaszthoz tartoznak, ki tudják használni őket. Meggyőződésem, hogy a tanulás, nevelés segít abban, hogy lebontsuk gondolkodásunkban a korlátokat. Fontos tanulni, így tudjuk kibontakoztatni magunkat, de nem az a cél, hogy tanult legyek és kész. A tanulásra azért van szükségem, mert így tudom kibontakoztatni magam a másik szolgálatában. Sajnálom, hogy leginkább az együttélés nehézségeiről szól a legtöbb tájékoztatás, ami eljut ide, Magyarországra. Én azt éltem meg, hogy sok nagyon szép dolog is van. Mély barátságom egykori tanáraimmal, diáktársaimmal életre szóló kötelékként megmaradnak.

A tanulás fontosságát emeli ki.

Igen. Arra kell bátorítani az embereket, hogy menjenek és tanuljanak. Akkor senki nem tudja őket becsapni. Istentől képességet kaptunk a tanulásra, használnunk kell. Amíg tanulatlanok vagyunk, ki fognak használni minket. Azt azonban látni kell, hogy a tanulás kitartó munka. Olyan világban élünk, ahol a mihamarabb eredményeket akarunk. Ez az instant világ. Gyors kávé, gyorsbüfé. Apukám nagyon keményen dolgozott, hogy hármunkat iskolába tudjon küldeni. Talán ez motivált minket a tanulásra. Tanultság nélkül igazi változás nem lesz. 

Trautwein Éva/Magyar Kurír

Ökumenikus imahét: imádkozzunk a dalitok helyzetének javulásáért

A keresztények egységéért szóló imahét központi témája idén az indiai dalitok helyzete. Az imahét nyolc elmélkedésen keresztül az igazságosságra, békére hívja fel a figyelmet. Hangsúlyozza a párbeszéd, egymás elismerése és a szolidaritás fontosságát. A témákat három indiai szervezet, az SCMI, a keresztény egyetemistákat összefogó diákszervezet, a Katolikus Egyetemek Szövetsége, valamint a Nemzeti Egyháztanács állította össze.

A kereszténység a hinduizmus és az iszlám után India harmadik legnagyobb vallása. 25 millióan vallják magukat kereszténynek, ez az indiai lakosság 2,3 százaléka. A keresztények jelentős többsége katolikus.

Míg az első világháború idején az indiai keresztények között mindössze 1 millió volt dalit származású, addig mára a keresztények 80 százaléka tartozik a kaszton kívüli dalitok közé. A dalitok társadalmilag kirekesztettek, politikailag alulképviseltek, gazdaságilag kizsákmányoltak, kulturálisan elnyomottak – írja az Egyházak Ökumenikus Tanácsa. Helyzetük rendezése kihívást jelent minden keresztény számára. Ugyanakkor egy közelmúltban készült felmérés szerint a fiatalok 95 százaléka elégedett az életével. Nincs sok pénzük, de lelkesek, reménykednek a jövőben. Az egyház sokat tesz értük, hiszen a jövő éppen a fiatalok képzésétől függ.