Talán már az ókortól kezdve, de a késő középkor óta bizonyosan ismert eljárás, hogy mogyoróvesszővel vagy hasonló pálcával keresik a föld mélyében rejlő kincseket. A keresett tárgy lelőhelyét állítólag a vessző titokzatos mozdulása mutatja. A módszer eredményességében már régen is sokan kételkedtek; maga Paracelsus „bizonytalan eljárásnak" nevezte. Noha a varázsvessző a XIX. század óta a babonákkal foglalkozó kézikönyvekben szerepel, a vesszőjárásnak még ma is sok híve van; ma radiesztétáknak, azaz sugárzásérzékelőknek nevezzük őket. Mi is áll e gyakorlat hátterében, és milyen lelkipásztori vonatkozásai vannak?
Mit keresnek varázsvesszővel és ingával?
Földsugárzások, földben rejlő ingerzónák és társaik – vajon léteznek?
• A geológusok szerint nem. Nyilvánvaló, hogy tudományosan nem bizonyítható spekulációkról van szó, mivel:Mitől mozdul meg az inga és a vessző, és hogy lehet, hogy a radiesztéták gyakran találnak vizet? Hogyan lehetséges, hogy egyesek jobban alszanak, miután az ingázó tanácsára áthelyezték az ágyukat?
Lehet káros az inga és a varázsvessző használata?
Miért lelkipásztori kérdés az ingázás és a vesszőjárás?
Forrás: az osztrák Nazaret katolikus közösség honlapján megjelent összefoglaló, amelyhez irodalomjegyzék is kapcsolódik. Sorozatunk korábbi cikkeiben az ezotéria és a New Age jelenségét ismertettük. További irodalom: a Katolikus Egyház New Age-ről vallott álláspontját ismerteti a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanács által kiadott Jézus Krisztus az élő víz hordozója című dokumentum, illetve Danneels bíboros Krisztus vagy a Vízöntő című pásztorlevele. A New Age jelenségeivel kapcsolatban részletesebb tájékozódásra nyújt lehetőséget Gál Péter: A New Age keresztény szemmel című (internetről letölthető) könyve, illetve Kovács Gábor: Mágia és hit című (internetről letölthető) könyve.