Insigni die sollemnitatis – Írások Ullmann Péter Ágoston OPraem 80. születésnapjára

Az 1940. március 17-én született Ullmann Péter élete rendkívül küzdelmes volt. A központi szemináriumból 1959 tavaszán kizárták. Ezt követően illegális teológiai tanulmányok és vizsgák mellett kántorkodott. 1960-ban visszavették a szemináriumba, de három hónap múlva többedmagával ismét elbocsátották. 1961 márciusában titokban belépett a premontrei rendbe. 1968. április 13-án tett örökfogadalmat. Dolgozott kántorként, műtőssegédként. 1962 és 1965 között két egyházellenes perben volt terhelt, de nem ítélték el. 1965-ben orvostanhallgató volt Pécsett, de 1967-ben államellenes szervezkedés koholt vádjával nemcsak innen, hanem az ország összes egyeteméről kizárták. Fizikai munkás lett. Az 1960-as évek végétől zsámbéki kántor. 1972 hamvazószerdáján Krakkóban titokban pappá szentelte őt Julian Grobliczky segédpüspök. Karol Wojtyła krakkói érsek vitte Rómából a premontrei generálistól az üzenetet, hogy joga van rendtagokat szentelésre bocsátani. A hetvenes–nyolcvanas években zenei könyvtáros volt, gregoriántanár, emellett népzenével is foglalkozott. 1990-től a zsámbéki, 1998 és 2017 között az újonnan alapított gödöllői premontrei plébánia plébánosa volt. A visszaállított Gödöllői Premontrei Perjelség alperjele, 1997 és 2015 között kormányzó perjele volt, 2017-től emeritus kormányzó perjele. A magyarországi premontrei nővérek magisztere.

A vaskos kötet három fejezetre tagolódik. Az első: Liturgikus lelkiség. Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita felidézi, amikor diáktársaival együtt hallgatták Ullmann Péter atyát, aki civil ruhában beszélt nekik a liturgia szépségéről, erejéről, isteni vonzásáról. A metropolita azt nem tudja, hogy Péter atya titokban megélt szerzetessége, később pedig e titok feltárulása nyomán felfedett szerzetesi léte hogyan hatott a Magyar Katolikus Egyházra, de azt állítja: őrá meghatározó módon hatott és hat máig is. „Legyen áldott és dicsőített az erejével teremtő és szeretetével meghívó Isten, hogy ilyen Isten-képmásokat küld közénk!”

Barsi Balázs OFM elmélkedésében figyelmeztet: mivel napjainkban az istenfélelem ajándékát valami negatív érzésnek értelmezzük, amely ellentétes Isten szeretetével, „mára oda jutottunk, illetve egyesek jutottak oda…, hogy a keresztény hitből, az egyházi életből és benne a legszentebb szentélyből száműzték a Szentléleknek ezt az adományát.” Barsi Balázs atya állítja: ha úgy akarjuk Jézushoz vezetni a posztmodern embert, hogy mi magunk is leépítjük hitünk, istentiszteletünk megrendítő pillanatait, és „langyos humanista színezetű szeretetélményt akarunk adni, akkor őket is elárultuk. Csak megrendült emberek légkörében történhet, hogy másvalaki is megrendül. Megrendülni pedig annyi, mint hirtelen egyfajta villámfénynél meglátni, hogy nem élhetek úgy, ahogy eddig éltem.” Ezért a ferences szerzetes szerint az eucharisztikus világkongresszus egyetlen igazi eseménye az lehetne, ha elfogadva a Lélek működését, az Úr félelmében ünnepelnénk, így énekelve: „Boruljunk le, s megrendülve imádjuk e Fölséget, az Oltáriszentséget.”

A Liturgia, Egyházzene fejezetben Németh István hangrestaurátor, népzenegyűjtő Ullmann Péter népzenei és népénekgyűjtéseit állította sorrendbe, amelyet az MTA BTK Zenetudományi Intézetében válogatott. Hajdú Erzsébet német–francia nyelvtanár, Zsámbék szülötte pedig felidézi, hogy édesanyja és édesapja sok éneket tudott, az édesanyja lekottázott hatvanegyet, amelyet aztán Ullmann Péter atyával együtt szalagos magnóra rögzítettek. Ezek az énekek ma a Zenetudományi Intézetben digitalizálva mindenki számára hozzáférhetők.

Az Egyháztörténet, rendtörténet, teológia, művelődéstörténet című fejezetben Theodore J. Antrey amerikai premontrei szerzetes úgy mutatja be a rend alapítóját, Szent Norbertet (1080/1085–1134), mint az Oltáriszentség apostolát. Megvilágítja, hogy a béke nem egyszerűen a háború ellentéte, a Szentírás szerint sokkal több ennél: harmónia, a teremtés boldogító ideje, amikor minden Isten akaratának megfelelően történik. Norbert célja az volt, hogy visszavezesse az Egyházat az Apostolok cselekedeteiben leírt ideális állapothoz. Norbert mély áhítattal viszonyult az Eucharisztiához. A premontrei rend alapítója a XVII. században fokozatosan az Eucharisztia szentjévé vált, és ezzel párhuzamosan kezdte közössége is saját magát eucharisztikus rendként definiálni. Megjelenik a rend identitásának öt sarokpontja, különös tekintettel az ötödik pontra: Isten dicsőítése a kórusimában, a lelkek üdvössége iránti buzgóság, a folyamatos bűnbánat szelleme, Mária tisztelete és a Legszentebb Oltáriszentség iránti áhítat. A tanulmányíró állítja: Szent Norbertnek mint a Legszentebb Oltáriszentség apostolának élete gyümölcsöző lehet számunkra is, főleg, „ha nem egy statikus beállításban, állandó imádásba merülve szemléljük őt. Sokkal inkább aktív, dinamikus cselekvő volt ő, olyan szent, aki erejét az Eucharisztiából merítette, hogy felépítse, megújítsa és meggyógyítsa Krisztus testét, az Egyházat.”

Az ötödik fejezetben Ullmann Péter atyát köszöntő írásokat olvashatunk egykori rendtársaitól, tanítványaitól, barátaitól, ismerőseitől. Fazakas Z. Márton csornai perjel hétköznapi életből vett példákkal illusztrálja, hogy Péter atya mindig tudott jókedvre deríteni. „Bárhova csöppent bele, ott egyszerűen, kedvesen, a gyermek tisztaságával és az idősebb testvér bölcsességével tudott mosolyt teremteni, Istenhez közelebb kerülni és másokat is magával vinni!”

A Földlakó zsoltára címmel verssel köszönti Péter atyát a családjával Zsámbékon élő Lackfi János költő: „Megismeri a föld minden népe / az Úrnak erős karját, / megismeri Isten szolgáinak irgalmát. / Áldott az ösvény, melyen jártál, / áldott legyen emlékezeted a földön, / áldottak a szívek, melyekbe vetettél…, / áldott minden nap és minden pillanat, / mikor az Úr szólt rajtad keresztül, / áldott legyen minden nap és minden pillanat, / melyben az Úr megszólal a szívedben, / és szüntelen izzó, / el nem emésztő / lángba borít, / mint egy csipkebokrot.”

Insigni die sollemnitatis – Írások Ullmann Péter Ágoston O. Praem. 80. születésnapjára
Gödöllői Premontrei Apátság, 2020

Bodnár Dániel/Magyar Kurír