Interjú Erdő Péter bíborossal a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről

KÉPGALÉRIA - Klikk a képre!

– A Szentszék képviselőinek látogatásával megkezdődött a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hivatalos előkésztési folyamata. Mi történt Piero Marini bizottsági elnök és Vittore Boccardi, bizottsági titkár látogatása során?

– A Szentszék küldöttsége hozott egy több mint száz oldalas programot, amely a felkészülés négy éves munkafolyamatának szinte kész kalendáriuma. Ez a dokumentum egyszerre foglalkozik a kongresszusra való lelki felkészülés területével, és nyújt segítséget a szervezés konkrét lépéseiben. A látogatás során áttekintettük az előkészületi folyamat rendkívül széles palettáját, milyen feladatot mikorra kell teljesítenünk. Megalakítottuk a budapesti előkészítő bizottságot, Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkárság elnevezéssel. Áttekintettük, hogy az egyes részfeladatok koordinálására milyen albizottságokra van szükség. Meghívtunk az előkészítésben szerepet vállaló személyeket. A megbeszéléseken részt vett Veres András püspök, Ternyák Csaba érsek, Székely János püspök, Palánki Ferenc püspök, akik Cebuban is velünk voltak. Udvardy György püspök úr most nem tudott eljönni, de ő is tagja a bizottságnak. Fontos volt a világiak megszólítása, bevonása is, és bizonyos szakterületeken jártas papokat is meghívtunk az egyes bizottságokba. Megmutattuk vatikáni vendégeinknek az általános titkárság székházát, ahol most még folyik a felújítás. Végiglátogattunk helyszíneket, legalább négyféle különböző nagyrendezvénynek kell megtalálni a helyét. Budapesten szerencsére vannak alkalmas épületegyüttesek és területek.

– Milyen lépésekben folyik az előkészítés?

– Ebben is a szentszéki dokumentum ad útmutatást. Szól a pasztorális, kulturális programok előkészítéséről, imaakciók szervezéséről. Foglalkozik az ország egyházmegyéinek részben missziós programokkal való bevonási lehetőségeiről. Kiemelt területként tekint a munkatársak, önkéntesek felkészítésére, beleértve a rendezői feladatok ellátását.

Az előkészítés során kapcsolatot kell tartanunk azokkal a városokkal, melyek az előző években rendeztek világkongresszust, tapasztalataik nagyon hasznosak lehetnek. Megtett előkészületi lépéseinkről nekünk is rendre be kell számolnunk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának, melynek tagjai a világ minden részéről kijelölt püspökök, papok és szerzetesek. Így egyházunk és kulturális életünk bemutatására már az előkészületek során is lehetőségünk nyílik, ami a kongresszus idején kiteljesedik.

– Említette a teológiai előkészítés fontosságát.

– A teológiai munka során a Szentszék részvételével és felügyelete alatt meg kell találni a kongresszus jelszavát, amely köré fel kell építeni egy teljes teológiai programot. Létre kell hozni egy olyan dokumentumot, amelyet majd a Szentszék lefordít több idegen nyelvre, és segít az elterjesztésében. Ez lesz a lelki és teológiai készület egyik fő alapja. A kongresszus ünnepélyes hete előtt néhány nappal kell egy teológiai kongresszust rendezünk, a középpontban az Eucharisztiával, mégpedig olyan hangsúlyokkal, amelyeket a közös dokumentum, illetőleg a kongresszus jelszava előtérbe helyez. Lehetőség van például ökumenikus téma-megközelítésekre, vagy akár a vallásközi párbeszéd bizonyos aspektusaival is foglalkozhatunk, középpontba állítva az Eucharisztiával kapcsolatos katolikus megközelítést.

– Egy korábbi interjúban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nyújtotta lelki megújulás lehetőségéről beszélt, hangsúlyozva az előkészületi idő fontosságát.

– Fontos terület az egyházzenei és egyházművészeti megújulás, amire a kongresszus kiváló lehetőséget ad. A magyar egyházzenei élet a II. vatikáni zsinat után nem tudta teljes mélységében követni a liturgikus reformot. Vannak kiváló ének- és zenekarainak, de a repertoár nem mindig illeszkedik a mai liturgiához. Nagyok a feladatok, több kategóriában kell pályázati lehetőségeket nyújtanunk, gondolva kisebb közösségek közös éneklésére és magasabb színvonalú darabokra. Ugyanez érvényes a liturgikus eszközök – textil- és ötvösművészeti alkotások – megpályáztatására. Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus idején a magyar művészek színe-java részt vett ebben a munkában, és amit megalkottak, máig használatban van. Hosszú évekre meghatározták a liturgikus közízlést.

– Az 1997-es Wroclawban rendezett kongresszus óta nem volt közép-kelet európai helyszín. Mit adhat ma Budapest?

– Általános európai kultúránk gyökerei az ókorig nyúlnak vissza, különböző történelmi hullámokban világszínvonalú alkotásokat hoztunk létre. Emellett ott van a magyarságnak és a környező népeknek az értékekben gazdag népi kultúrája is, gondolok a népzenére, néptáncra. Esti kulturális programokban ezt is széles körűen meg lehet mutatni. Egyedi kulturális örökség például a magyarországi cigányzene, és nagyon sok egyéb, amivel a kongresszusra érkezők megismerkedhetnek.

– Nagy várakozás előzi meg a kongresszus témáját kifejező jelszó megválasztását.

– A jelszó megválasztására nagyon kell figyelni. A cebui Szent Pál idézetre – „Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye” – az egyház missziós küldetéséről szóló egész teológiai programot építettek. A jelszóra részünkről is felmerült már több ötlet. Még a végső döntés nincs meg, de például felvetődött a 87. zsoltár utolsó sora: „Minden forrásom belőled fakad”. A II. vatikáni zsinat tanítása szerint a liturgia csúcs és forrás. A Eucharisztiának ezt a forrásjellegét az eddigi kongresszusok nem aknázták még ki teljesen. Azt hiszem, az Eucharisztia egész közösségi, keresztény életünk forrása. Ezt a forrást szeretnénk a középpontba állítani, mert kisugárzása kiterjed az egész életünkre. Az Eucharisztia éltető ereje szétárad mind az egyházban, mind a világban. Ez is lehet egy teológiai gondolat, de még várjuk a végső döntést, mi lesz majd a 2020-as budapesti, 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus teológiai jelmondata.

Fotó: Kovács Attila (Budapest); Tóth János (Esztergom)

Trauttwein Éva/Magyar Kurír