Interjú Veres Andrással a szinódus harmadik, záró munkahetét követően

A 14. rendes püspöki szinódus témája: „A család hivatása és missziója az egyházban és a mai világban”. A szinódus munkája a munkaokmány, az Instrumentum laboris három nagy tartalmi egysége szerint – a családdal kapcsolatos kihívások meghallgatása, a családi hivatás meghatározása és a család mai küldetése – három hétre tagozódik.

A szinódus főrelátora Erdő Péter bíboros. Magyarországot Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke képviseli. A keleti katolikus egyházak képviseletében Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolita is részt vesz a szinóduson.

– Milyen új pontokat javasolt a munkadokumentum a Familiaris consortio családra vonatkozó tanításához képest, amelyet II. János Pál pápa 1981-ben ajándékozott az egyháznak?

– Elsősorban az életünk változott meg, de az nagyon. A jelen dokumentum helyzetfelmérés is kívánt lenni, az egész világegyházra vonatkozóan. Természetesen vannak örök problémák, amelyek már a ’80-as évek elején is jelen voltak a világban, de napjainkra új kihívások támadtak a házasság és a család vonatkozásában.

– Melyek napjaink legfőbb kihívásai?

– Megjelentek olyan mozgalmak, de nevezhetjük őket akár ideológiáknak is, amelyek nagyon tudatosan próbálják lerombolni a házasság és a család intézményét. Itt a genderideológiára gondolok, és mindazon törekvésekre, amelyek új törvények bevezetésével próbálják a házassággal azonos szintre emelni a különböző együttéléseket vagy éppen az azonos neműek kapcsolatát. Ez a ’80-as években még nem volt ennyire érzékelhető, illetve nem emelkedett az ideológia szintjére.

– A szinódusi atyák kifejezték azt az óhajukat, hogy a Zárójelentés (Relatio finalis) fejezze ki az Isten tervei szerint és Krisztusban megélt család és házasság szépségét. Mennyiben valósult meg ez a kívánság?

– Minősítés nélkül szeretném mondani, hogy a jelenlegi szinódus, a tavalyi rendkívüli szinódussal ellentétben – amely inkább a valóságos helyzet tárgyilagos leírására törekedett, ezért nemegyszer meglehetősen negatív hangulatúra sikeredett – sokkal tudatosabban törekedett a házasság és a család értékeinek megmutatására, amelyek, hála Istennek, sok-sok házaspár és család életében jelen vannak. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez sikerült. A szinódus igyekezett nagyon körültekintően a szépségekre és a problémákra egyaránt figyelni, és ebben az összefüggésben fogalmazta meg véleményét a jelen helyzetről.

– Milyen feladatokat tűzött ki a plébániai közösségek számára a szinódus?

– A Zárójelentésben amelyet a Szentatyának átadtunk, egyértelműen megjelenik a plébániai közösségek eddigieknél sokkal nagyobb felelőssége. A szinódus azt javasolja, hogy a házaspárok és a családok ezentúl sokkal aktívabban vegyenek részt a plébánia életében. Álljanak az ifjú házasok mellett, különösen az első években. Jelentős segítség lehet, ha az együttélésben szükségszerűen felmerülő nehézségeket a plébániai közösség tapasztalt házaspárjainak segítségével élik meg a fiatal párok, nem utolsó sorban a gyermeknevelés új kihívásait is. Sokak számára újszerűen fog hatni a szinódus részéről az a felhívás is, hogy lehetőleg a hívő közösség is vegyen részt a templomi esküvőn, és ünnepeljen együtt a házasságot kötő ifjú párral, osztozzon ennek az egyedüli és megismételhetetlen pillanatnak örömében, és már a házasság megkötésekor álljon az ifjú pár mellett, a továbbiakban pedig kísérje őket új hivatásukban.

– Felmerült-e az igény hosszabb, a katekumenátus intézményéhez hasonló házassági felkészítésre?

– Már korábban is kifejeződött az igény arra, hogy a házasságkötésre való felkészítés ne pár hónappal, rosszabb esetben csak néhány héttel a szentség kiszolgáltatása előtt történjen. A kiscsoportos beszélgetések során többekben is megfogalmazódott, hogy nagy szükség lenne a felnőtt keresztséget előkészítő katekumenátus intézményéhez hasonló házassági felkészítésre. Több hónapos katekumenátusszerű foglalkozás készíthetné fel a jegyespárt, hogy megvilágosítsa a házasság szentségi mivoltát.

– Hogyan valósulhatna meg ez a felkészítés?

– A felnőttkeresztséget előkészítő katekumenátust, ugyanúgy, mint a házasságra való fölkészítést is három részre oszthatjuk. A távolabbi előkészítés a családban történik meg a keresztény értékekre való nevelésben. A család az elsődleges értékeket és mintákat közvetítő közösség, ahol a gyermekek megtapasztalhatják a házasság, a kölcsönös, elkötelezett szeretet szépségét. A közelebbi, a második szakaszban történik a hitismeretek szisztematikus átadása a hívő közösség részéről. Ebben a szakaszban az egyház számít a keresztény családok közreműködésére. A közvetlen, harmadik szakasz előkészítés a házasság szertartására, a házasság titkának megvilágosítása egy katekéta, illetve maga a pap részéről. A szinódus ezt a háromlépcsős előkészítést látja szükségesnek.

– Miért szorgalmazza az egyház a többlépcsős előkészítést?

– A mai ember, különösen az európai ember gondolkodásmódja megváltozott. Egyre kevesebb az emberek ismerete a házasság szentségéről, és a társadalmi minta sem a keresztény értékrendet mutatja számukra. Nagyon fontos, hogy a jegyespárokat szisztematikusan vezessük be a kereszténységbe, majd a házasság szentségébe. Így sikerülhet elmélyítenünk a házasság szentségének misztériumát, hogy a fiatalok tudatosan köthessenek házasságot, és így felébresszük bennük a vágyat a szentségi házasságra.

– A szinódusi atyák is sürgették az egyház nyelvezetének megújítását?

– A szentségre való felkészítés megerősítése kapcsán merült fel ez a szempont a szinódus folyamán. Azok a vallási kifejezések, amelyek korábban ismertek, egyértelműek és természetesek voltak, a mai ember számára már nem világosak. Fontos hogy az Egyház tanítását úgy fogalmazzuk meg, hogy az érthető legyen. Például ma már nehezen értik meg azt a páli gondolatot, hogy a férj és a feleség közötti szeretetkapcsolatot Krisztus és az Ő Egyháza közötti kapcsolathoz hasonlíthatjuk. Ahogy Krisztus önmagát adta az Egyházért, úgy adja a férfi önmagát a feleségéért. Ma már szinte érthetetlen a fiatalok számára a Krisztus és Egyháza, illetve a férj és a feleség szeretetének analógiája. Legtöbben még ezen szentírási részt sem ismerik.

– Milyen megoldásokat javasolt a szinódus erre a kihívásra?

– A katekétákra, illetve papokra vár a feladat, hogy szembenézzenek ezzel a kihívással. Megfelelő segédkönyvek összeállításával előmozdíthatják az egyházi nyelvezet megújulását. Meg kell értenünk, hogy nem lehet ma már a teológián megtanult kifejezésekkel és fogalmakkal beszélni. Friss, érthető és felfogható nyelvezetet kell használni, amikor a családról, a házasságról és a hitről tanítunk.

– A szinódusi atyák a gyerekek örökbefogadására is bátorítják a családokat?

– A szinódus is megerősíti az egyháznak azt a korábbi többszöri buzdítását, miszerint azon házaspárok, akiknek természetes módon nem lehet gyermekük, nagylelkűen tegyenek tanúságot az élet befogadásáról. Ez esetben nem a saját gyermeküket nevelik, hanem mások gyermekét fogadják örökbe. A Szentatya családról szóló katekézissorozatában megfogalmazta, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy családban nőjön fel. Ha nem adatik meg a lehetőség, hogy a saját családjában nőhessen fel, akkor a hívő emberek érezzenek elkötelezettséget irántuk. Örökbe fogadva őket biztosítsák számukra azt a közösséget, amely az egészséges személyiség kialakulásához feltétlenül szükséges.

– Az elvált és újraházasodott házastársak szentségekhez járulásával kapcsolatban milyen megoldást javasolt a szinódus?

– A szinódus ezt a kérdést is újra megvizsgálta. Látnunk kell, hogy a kinyilatkoztatás alapján nagyon egyértelmű a keresztény házasság felbonthatatlansága. Azon párok esetében, akik felbontották a házasságukat, és újabb polgári házasságra léptek, objektív akadálya van a szentáldozáshoz járulásuknak. Az egyház nem zárja ki őket tagjai sorából, ellenkezőleg, különös gondot fordít rájuk, ezután még jobban igyekszik őket megtartani a hívő közösség kötelékében, és még inkább segíteni akarja őket az üdvösség útján. Tehát az elvált és polgári jogilag újra házasságot kötött párok esetében az Eucharisztiához való járuláshoz változatlanul ezután sincs mód, de más utakon, például az imádság, a plébánia gyakorlati életében való buzgó részvétellel a kegyelem számukra is kiárad.

– Milyen enyhítéseket eszközöl a szinódust megelőző két pápai rendelkezés (motu proprio) az egyházi házasságok érvénytelenítésében, semmisségének megállapításában?

Ezek a pápai döntések közvetlenül a szinódus előtt jelentek meg. Azokban az esetekben hoztak könnyítést az egyházi peres eljárásban, amikor egyértelművé válik, hogy az első házasság nem jött létre bizonyos fennálló akadályok miatt. Ezekben az esetekben a bírósági eljárásmód lényegesen leegyszerűsödik; a püspök eljárhat anélkül, hogy az ügynek végig kellene járnia az egyházi bíróság minden lépcsőjét.

– Az azonos neműek kapcsolatáról is szó esett a szinódus során?

– Az újsághírekből kiderült, sokan várták, hogy az egyház megváltoztatja a házasságról szóló tanítását, és az azonos neműek kapcsolatára is kiterjeszti a házasság fogalmát. Ez természetesen jogtalan elvárás volt. A szinódus pontosan azt erősítette meg, hogy az a szeretetkapcsolat, amely egy nőt és egy férfit összeköt a házasság szentségében, semmilyen más kapcsolattal nem helyettesíthető, de még csak hasonlatosság sincs köztük. Két azonos nemű pár kapcsolatát semmiképpen sem lehet a házassággal azonos szintre emelni. Az egyház igyekszik megértő lenni és segíteni mindazokat, akik valamilyen okból eredően a saját nemük iránti vonzódást éreznek, de igyekeznek életükben a krisztusi úton járni.

– Hogyan állhat ki az egyház a politikai, társadalmi konfliktusokban, a család, az élet védelmében, a genderideológiával szemben?

– A szinódus felhívja a politikai és társadalmi élet képviselőinek figyelmét arra, hogy tegyenek meg mindent a házasság és a család védelmében, és támogassák őket, különösen a rendkívüli helyzetekben. Tekintsék feladatuknak, hogy a családok soha ne maradjanak egyedül, a megélhetés és a gyermeknevelés ne okozzon számukra az átlagosnál nagyobb nehézséget. Támogassák különleges engedményekkel is a család intézményét és a gyermekvállalást. Felkérjük a házaspárokat is, akiknek feladatuk, hogy a világban tanúságot tegyenek a krisztusi evangéliumról, hogy mindent tegyenek meg azért, hogy a házasság és a család tiszteletet és védelmet kaphasson a társadalomban. A genderideológiával szemben pedig, amely a nemek közötti természetes különbözőségeket próbálja kiiktatni, pusztán a nemek közötti jogi egyenlőség érdekében, semmiképpen sem kíván az egyház megengedő lenni.

Fotó: Lambert Attila

Jánosi Dalma/Magyar Kurír