Járay Márton: két emberrel már csodát lehet művelni

A honlapon olvasható stratégiai célok közt szerepel, hogy az ország minden felsőoktatási karán jelen legyen a MEKDSZ. Most körülbelül harminc karon van diákköre.

Ez a szám félévenként is képes változni: diákkörök létrejönnek és csatlakoznak a MEKDSZ-hez, de sokszor vannak megszűnők is. Most talán irreális a célkitűzés, hogy mindenhol jelen legyünk, mert minden változóban van. Az új felsőoktatási törvénnyel sok főiskola, amely a hallgatói normatívából tartotta fenn magát, megszűnhet, így eleve kevesebb hely lesz, ahol potenciálisan jelen lehetünk. Bízom azonban abban, hogy az oktatás színvonala növekedni fog.

Mitől függ, hogy hol alakul diákkör?

A területi lefedettség nagyon változó. Pécs például hagyományosan MEKDSZ-es fellegvár, öt éve mégis majdnem megszűntek a pécsi diákkörök. Az elmúlt évre ott alakult az egyik legnagyobb és legaktívabb diákkörünk, és mellette még egy. Ma érkezett egy levél, hogy sokan befejezték az orvosi egyetemet, ezért megint kérdéses a diákkör sorsa. Vagy vegyük Miskolcot: egy ideje eltűnt a MEKDSZ palettájáról, ott az egyetemi lelkészségek is küzdenek. Korábban ilyen helyzetben elindultunk, és próbáltunk beindítani diákköröket. De az ilyen diákkörök egy-másfél évig működtek, majd elhaltak. Ezért úgy döntöttünk, hogy ha valaki megkeres minket, eljön velünk egy téli táborba, rájön, hogy az ő egyetemén nincs diákkör, akkor őt támogatjuk. Most például a BGF-ről keresett meg minket egy lány, hogy beindítana egy diákkört. Az alulról szerveződés fontos érték nálunk, és láthatóan működik is: ha a diákok akarják, lesz diákkör. Ha mi akarjuk, az nem elég.

Hány ember kell egy jól működő diákkörhöz?

Azt szoktuk mondani, hogy ha már két ember van, akik szeretnének diákkört, velük már csodát lehet művelni az egyetemen: elkezdenek imádkozni, aztán jönnek mások is, bevonják a nem hívő barátaikat... Ha csak egy ember van, őt bátorítjuk, hogy próbáljon keresni még egyet. Nekem is volt olyan időszak az életemben, hogy a gyülekezeti ifjúsági csoportba én jártam egyedül. Elmentem, imádkoztam, hogy legyen valami. Két hónap után jött valaki, azután ketten imádkoztunk. Másfél évre rá már tizenöten voltunk… ezért végletekig hiszek az ilyen csodákban. Két ember már jó kezdet.

Mennyire virulens egy diákkör a maga környezetében?

Körülbelül ugyanaz igaz rá, amit egy szociálpszichológiai tanulmány leírna egy csoport működéséről. Van egy lélektani határ, ami után nagyon vonzó lesz, majd hirtelen elkezd növekedni a csoport. Ha már harminc-negyvenen járnak egy diákkörbe, akkor az teljesen más vezetési stílust követel – ez általában már nehézség a diákköreink számára. Hogy az egyetemen mennyire válik virulenssé, az pedig attól függ, kik járnak oda. A Pázmányon volt olyan időszak, amikor a MEKDSZ-esek fontosnak tartották, hogy jelen legyenek a Hallgatói Önkormányzatban is, és volt diákkörvezető, aki HÖT-elnök is lett.  Az én időmben az ELTE bölcsészkarán az angol szakosok voltak többségben, mert egymás csoporttársait hívogatták - mostanában a régészek vannak sokan.

Mennyien érkeznek olyanok a diákkörökbe, akik nem személyes kapcsolat alapján ismerik azt, csupán hallottak róla?

Statisztikát nem tudok mondani, de vannak, akik látják a plakátot és eljönnek, akár nem hívőként is. Egy munkatársunk szintén így kezdett járni diákkörbe. Én is akkoriban jártam az ELTE-re: láttam, milyen erős közösség volt ott. Előfordult, hogy reggel imával kezdtük a napot, kávéztunk a büfében, megvártuk egymást, lecsúsztunk az óráról, elmentünk ebédelni, majd frizbiztünk egyet a Margitszigeten. Mély emberi kapcsolatok alakultak ki, tényleg szeretetközösség voltunk. Ez a srác – Dávid – itt tért meg, ezután lett MEKDSZ-munkatárs, (most, 5 év után épp Angliába megy ki egy évre hitvédelmet tanulni). Fontos jelszavunk a „diákok a diákokért”: hiszünk abban, hogy az emberi, baráti kapcsolatokon keresztül lehet a legjobban eljutni Istenhez, hisz Isten is kapcsolati Isten. Ahogy az egymás mellett élő emberek beszélgetnek, abban Isten valahogy megjelenik. A legtöbb MEKDSZ-es megtérésnek ez volt a háttere.

Vannak olyan tudományterületek, ahol a légkör kevésbé kedvez a keresztény közösségeknek?

Könnyebb a Bárczin, a gyógypedagógián, vagy a Pető Intézetben –  a segítő szakmákban nagyobb számban vannak jelen keresztények, de a nem keresztények is nyitottabbak az istenkapcsolatra. Van egy-két nehezen bevehető vár – ilyen például az ELTE filozófia-esztétika szakja. Az esztétika, a filozófia és a kultúrantropológia mindig nehezen meghódítható terület. Itt nehéz konkrét, abszolút igazságokat megfogalmazni – talán félnek a hallgatók, hogy elveszítik szakmai identitásukat, aminek része a kívülállás. Itt máshogy kell misszionálni: tettünk pár jól sikerült, de egyedi kísérletet. Például szerveztünk egy konferenciát a szó hatalmáról: hívtunk keresztényeket, meg olyan gondolkodókat, mint Heller Ágnes és Korniss Mihály. Az egyetemi oktatók közt is sok a gyakorló keresztény.

Folytatjuk. Az interjú második részében a kereszténység egyetemi jelenlétéről és a hallgatók közti misszióról lesz szó.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!