Az első estén Kocsis Fülöp arra buzdította a lelkigyakorlatozókat, hogy vegyék észre az Isten és az ember közötti távolságában rejtőző csodát. Jézus Krisztusban az Isten eggyé lett velünk, átölelhetővé vált – ezzel is megmutatta, hogy mennyire szeret bennünket. Kocsis Fülöp arra is biztatta a résztvevőket, hogy a lelkigyakorlat alatt merjenek odakuporodni Istenhez, és próbálják meg észrevenni és mélyen meghallani az Ő életadó erejét, ami csöndes, de megállíthatatlan. „Ehhez elsősorban hit, önfegyelem, összeszedettség, bizalom és együttműködési készség szükséges az imádságunk alatt” – emlékeztetett Kocsis Fülöp.
A második nap reggeli elmélkedésének középpontjában a Jézus-ima szövegének elemzése állt, majd Szent Pál apostol Efezusiaknak írt levelének második fejezetét elemezte az érsek, kiemelve, hogy egykor mindannyian a harag gyermekei voltunk, de az Úr feltámasztott és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket. Kocsis Fülöp a bűn Istentől eltávolító erejéről beszélt, arra buzdítva hallgatóit, hogy kerüljünk minden bűnre vezető alkalmat.
A következő elmélkedés a hit mértékéről és az állhatatosságról szólt. Kocsis Fülöp Szír Szent Izsák és Lépcsős Szent János gondolataira alapozta beszédét: „Az Úrszínváltozás ünnepéhez közeledve a lelkünkben mi is igyekeztünk fel a Tábor hegyére, hogy az apostolokkal együtt mi is átérezhessük az Úr végtelen, átölelő szeretetét és dicsőségét.”
Az ünnepi Szent Liturgiát a lelkigyakorlatozók együtt végezték a bodrogolaszi görögkatolikus hívekkel. A Szent Liturgia végén Kocsis Fülöp ünnepélyes áldásban részesített két házaspárt is, akik egy közeli időpontban ünnepelték házassági évfordulójukat.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria