Jézus a szeretet és az irgalom forrása

„Hálát adjatok az Úrnak, mert jó, mert az ő irgalmassága örökkévaló” – csendült fel a CXVII. zsoltár húsvét második vasárnapján a gyermekek karának ajkán a várpalotai plébániatemplomban, majd egy ministráns verssel köszöntötte az ünnepet.

Székely János segédpüspök köszöntő szavaiban azt kívánta, hogy a helyi máltai csoport az irgalmas Jézus útján járjon, és nap mint nap életre válthassa jótetteit a közösségben. Ezután egy osztrák kisfiú történetét idézte, aki első osztályosként egy nap sírva fakadt az iskolában, s a tanító néni érdeklődésére azt válaszolta: „Azért sírok, mert elfelejtettem az édesanyám arcát.” Nosza, hazaengedte a tanító néni, s mikor a gyermek megölelgette édesanyját, megnyugodva tért vissza az iskolába.

„Hányszor vagyunk mi is így életünk nehéz pillanataiban – mutatott rá a főpásztor –, olykor úgy érezzük, nem látjuk a Jóistent, és nincs segítségünk. Fontos ilyenkor újra és újra „hazaszaladni”, átölelni az Úristent, megnézni az Ő arcát.” E gondolatok jegyében áldotta meg a főpásztor az irgalmas Jézus képét a tiszteletére emelt oldalsó oltáron a templomban, kívánva, hogy a kép legyen mindenki számára az irgalom forrása.

Homiliájában a segédpüspök elmondta: „Krisztus keresztjében Isten szeretete ragyogott föl; a kereszt Isten szeretetének a forrása, ehhez a forráshoz járulunk újra és újra, mikor az irgalmas Jézushoz lépünk. Amikor Isten az első asszonyt, Évát, Ádám oldalából megalkotta, ő lett minden élő anyja. Amikor pedig Isten újjá akarta teremteni a világot, megalkotta az új asszonyt, Isten menyasszonyát: az Egyházat, amelynek az első és legtökéletesebb tagja a Szűzanya. Ő Isten népében minden élő anyja, lélekben mindannyiunk édesanyja. Az új Ádámnak, Krisztusnak a mennyei oldalából egy új emberiség születik, ezt ábrázolja az Irgalmas Jézus képe: Jézus szíve-oldala megnyílik, s onnan élet fakad, a víz és a vér sugara jelzi az irgalom forrását, mely Krisztus halálából fakad. Jézus az igazi új templom, a szeretet és az irgalom forrása, s ahová forrása eljut, ott minden élni kezd. E forrás az élő víz forrása, amely életet ad a világnak, s amelytől megtisztulhatunk és újjászülethetünk.”

A püspök megható példákkal illusztrálta, mekkora megtartó ereje lehet Krisztus irgalmas szeretetének még a gyógyíthatatlan betegek számára is. Rámutatott: „Nagyon fontos volna, hogy e forrásból éljünk, elvigyük családjainkba is. A házaspároknak is ebből a szeretetből kellene meríteniük újra és újra, hogy átjuthassanak a mélypontokon. A gyermekek számára a legnagyobb kincs, amelyet szüleiktől kaphatnak, a hit és a szeretet. Ezekben megerősödve, felnőttként az élet küzdelmeiben szeretetet és irgalmat találhatnak ők is a krisztusi forrásból.”

Népünk fogyására utalva a főpásztor beszéde végén kiemelte: „Fontos volna, hogy bőkezűen adja tovább az életet minden család. Az utóbbi tíz évben mintha egy-egy Várpalota méretű város tűnne el hazánk térképéről. Kívánta, hogy az irgalmas szeretet forrásából buzgón táplálkozva népünk megerősödjék hitében, és gyarapodjék népességében.”

A szertartás kedves záró mozzanataként Székely János megáldotta a helyi katolikus közösség legidősebb tagját, a százéves Baán Jánosné Irénke nénit, megköszönve neki buzgó vallásos életét, családját, a Jóistennek pedig irgalmasságát, amellyel a hosszú életúton segítette őt.

Toldi Éva/Magyar Kurír