Jubileumra készül a Margit körúti plébánia ifjúsági ének- és zenekara

1985 tavaszán, húsvét harmadik vasárnap kezdtünk el zenélni a Margit körúti (régebben még Mártírok útja volt a neve) vasárnap esti misén. Ezért tettük erre a vasárnapra, április 19-ére a kezdetek 30. évfordulóját. Emellett 20 évvel ezelőtt, 1995-ben vette fel a zenekar a Boanergész nevet egy zarándoklatot követően. Ezt is most ünnepeljük – mondta el Varga Attila.

Majd a fához hasonlította a „félnyolcast”: Ez a mise egy fatörzs, amelyből sokfelé hajtás fakadt. Kapcsolatok, barátságok, házasságok, közösségek, papi és szerzetesi hivatások. Azt mondják, hogy egy fának éppen akkora a gyökérzete, mint amekkora a lombozata. Így képes megállni a földön. A lomb nem nőheti túl a gyökér kiterjedését, mert kidől. „Gratia supponit naturam”, vagyis: a kegyelem a természetre épít. Az Eucharisztia csúcs és forrás, ahogy a katekézis mondja. Ez az alapja, törzse és hajtása a „félnyolcasnak”. Ha nem megyünk idáig le (fel), akkor számomra értelmezhetetlen ez a jubileum. De életünk minden napja is nehezebb enélkül a hittitok nélkül. Az „átalakulás” folyamatos, hiszen nemcsak a kenyér és a bor, de mi magunk is kitesszük magunkat az átalakulás, átlényegülés kegyelmi erejének miséről misére.

Mint Varga Attila elmondta, kettős megemlékezésről van szó, egy 30 és egy 20 éves évforduló ünnepléséről. A jelenlegi énekkar már nem fedi a régit, illetve annyiban fedi, amennyiben változatlanul a szolgáló zenei lelkiség él benne. A közös zenéléssel a legszentebb titokra akarják irányítani a figyelmet. Talán ezért is alakult így a „koreográfia”, azaz a zenészek oldalt ülnek, a középpontban az Eucharisztia volt és van a mai napig.

Azok, akik ide eljönnek, megtapasztalhatják a közös éneklés varázsát – emelte ki a Boanergész zenekar vezetője. – Eleinte csak egy-egy gitárral, később hegedű, szintetizátor, basszusgitár kíséretével folyt a zenei szolgálat. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ország legnagyobb „énekkara” hallható itt, hiszen 350-400 ember együtt énekel a zenészekkel. Erre büszkék vagyunk. Nem az előadás, hanem részvétel a fő kérdés. Ezért jártak-járnak ide oly sokan 30 éve, 20 éve, ki-ki számolja, amikortól gondolja. Az elkötelezettség, az Istennek való zenélés tartja össze a csapatot és csak másodsorban érdekes az úgynevezett „professzionalizmus”.

A muzsikusok jövése-menése mellett és ellenére az állandóság és az elkötelezettség ténye a fontos. A Boanergész egy ének- és zenekar változó tagokkal és folyamatosan alakuló zenei felfogással. Míg az első 4-5 évben a szólóhangszerek domináltak, addig az 1991. évi pápalátogatást követően – amikor az akkori Népstadionban közösen zenéltünk Sillye Jenőékkel, Daxszal és másokkal – a közösségibb zenélés irányába tolódott el a hangsúly. Jönni kezdtek vonósok, fúvósok és még több és több gitáros – idézte fel a zenekar történetét a vezető.

Hozzátette: Ebben az időszakban kezdett a zenekarból zenei közösség érlelődni. 1995-ben egy külföldi zarándoklatra ment a csoport, ahol egy imádságos napon felvettük (vagy inkább megkaptuk?) a Boanergész nevet. Ez a név Márk evangéliumában bukkan fel, amikor Jézus Jakabot és Jánost a Mennydörgés fiainak nevezi el. Ez már a lelkiségi szemlélet ideje volt számunkra: szolgálni a zenével és az összetartozás szépségéről, jóságáról tenni tanúságot, ez volt a fő motívum kimondva-kimondatlanul. Ez vonzotta az embereket. Nem a zene, nem a hely, nem én vagy más valakik. Mindenki beleadta azt, amire képes volt, akárcsak az első evangéliumi időkben tették a názáreti Jézus követői. Ebből él és táplálkozik a mai napig ez az alkalom. 

Varga Attila a felkérésekről szólva elmondta, sok vidéki felkérést kapnak, és tartottak jótékonysági koncertet az erdélyi árvákért, énekeltek kórházakban és sérülteknek, elesetteknek is. 

A közös zenélés és a „félnyolcas” gyümölcseire rámutatva a Boanergész zenekar vezetője kiemelte: innen nőtt ki a klarisszák szécsényi „Ágacskája” – itt fakadtak a rend újratelepedésének első csírái; több szerzetesi és papi hivatás érlelődött (egyik püspökünk papi hivatásához is hozzátett valamicskét ez az alkalom); több mint száz házasság köttetett az ide járó fiatalok körében, gyermekeik szüleik találkozását, így életüket köszönhetik a „félnyolcasnak”. A zenekar nyolc CD-t és kazettát, valamint két videoklipet is készített már missziós céllal.

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír