Karácsony. De hol van Jézus?

A város utcáin ragyogó fények a karácsony közeledtét hirdetik.
Elegáns üzletek végtelen sora, túlcsorduló gazdagság. Az autónktól balra, íme egy sor szembetűnő kirakat. Az üveg mögött lágyan szállingózik a hó: optikai csalódás.
Amott egy rénszarvasszán: rajta gyerekek, Walt Disney figurák. Látunk Télapót, őzeket, malacokat, nyuszikat, békákat, bábokat és piros arcú törpéket. Mindegyik mozog, mintha élne.
Óh! Angyalkák! Dehogy! Tündérek, nemrégiben a hófehér táj díszítésére találták ki őket.
Egy kisfiú a szülei mellett lábujjhegyre állva, elbűvölve figyel.

Az én szívemből azonban méltatlankodás, majd lázadás fakad: ez a gazdag világ meghamisította a karácsonyt, mindazt, ami vele kapcsolatos, és kilakoltatta Jézust!
Szereti a karácsony varázsát, külsőségeit, a hozzá fűződő barátságokat, az ajándékozást, a fényeket, a csillagokat és az énekeket.
A karácsonyból az év legnagyobb bevételét próbálja kihozni. 

De megfeledkezik Jézusról.
„A világba jött, de övéi nem fogadták be.”
„Nem kapott helyet a szálláson,” még karácsonykor sem.
Ma éjszaka nem tudtam aludni. Ez a gondolat ébren tartott.

Ha még egyszer születnék, sok mindent csinálnék. Ha nem alapítottam volna meg Mária Művét, létrehoznék valami olyat, ami minden ember karácsonyát szolgálná itt a földön. A legszebb képeslapokat nyomtatnám a világon. Művészi értékű szobrokat formáznék. Verseket, régi és új dalokat vennék lemezre, kicsiknek és nagyoknak szóló könyveket adnék ki a szeretet e titkának csodálatos illusztrációival, színdarabokat, filmeket rendeznék.
S ki tudja, mi mindent csinálnék még...

Ma megköszönöm az egyháznak, hogy megmentette a festményeket.
Amikor sok évvel ezelőtt egy olyan országban jártam, ahol az ateizmus uralkodott, találkoztam egy pappal, aki angyalszobrokat faragott, hogy emlékeztesse az embereket az égiekre. Ma jobban megértem őt. Szükség van erre a gyakorlati ateizmus miatt, amely napjainkban elárasztja az egész világot.

Valóban fájdalmas, hogy az emberek megtartják a karácsonyt, de közben száműzik az Újszülöttet.

Legalább a mi otthonainkban kiáltsuk bele a világba, hogy ki az, aki ma megszületett, és ünnepeljük Őt, mint még soha!

                                                     ***

A Videótárunkban megnézhető filmben Chiara Lubich 2005-ös karácsonyi jókívánsága hallható, amelynek gondolatai a benne mély nyomot hagyó 1980-as zürichi élményéhez kötődnek, és kifejezik vágyát, hogy a karácsony ünneplésekor „újítsuk meg a kis Istengyermekbe vetett hitünket, aki azért jött, hogy üdvözítsen minket, hogy új családot teremtsen, ahol a szeretet egyesíti a testvéreket. Olyan családot, mely kiterjed az egész földre”.

Magyar Kurír

(lt)