Katolikus egyházi vezetők felhívása a párizsi klímacsúcs résztvevőihez

A felhívást a világ minden tájáról érkező bíborosok, pátriárkák és püspökök tették közzé, a nemzeti püspökkari konferenciákat egyesítő kontinens szintű egyesületek képviseletében. Azokhoz a partnerekhez szól, akik a COP21 nevet viselő klímaváltozási konferencián vesznek részt Párizsban, és arra szólítja fel őket, hogy fogadjanak el a klímaváltozással kapcsolatban olyan dokumentumot, amely igazságos, jogilag kötelező érvényű és amely valódi változást hoz magával.

A felhívást számos, a vasárnap lezárult rendes püspöki szinódus alkalmából a Vatikánban tartózkodó katolikus bíboros és püspök aláírta, köztük: 

Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) az elnöke; Oswald Gracias bíboros, az Ázsiai Püspöki Konferenciák Szövetségének (FABC) az elnöke; Reinhard Marx bíboros, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottságának (COMECE) az elnöke; Ruben Salazar Gomez bíboros, a Latin-amerikai Püspöki Tanácsnak (CELAM) az elnöke; Béchara Boutros Raï bíboros, a Keleti Katolikus Pátriárkák Tanácsa (CCPO) az elnöke; Gabriel Mbilingi érsek, az Afrikai Püspöki Konferencia Tanácsának (SECAM) az elnöke, John Ribat érsek, az Óceániai Püspöki Konferenciák Szövetségének (FCBCO) az elnöke; Joseph Kurtz érsek, az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának (USCCB) az elnöke és David Douglas Crosby püspök, OMI, a Kanadai Katolikus Püspöki Konferencia (CCCB-CECC) elnöke.

* * *

Az öt földrész katolikus egyházának képviseletében azért gyűltünk egybe mi, bíborosok, pátriárkák és püspökök, hogy magunk és mindazok nevében, akik lelkipásztori gondjainkra vannak bízva, kifejezzük reményünket, hogy a párizsi éghajlat-változási konferencia keretében olyan egyezmény születik, amely igazságos és jogilag kötelező. Ezért tíz pontban megfogalmaztuk az öt földrészről származó emberek konkrét tapasztalatát, összekapcsolva az éghajlatváltozás okozta gondokat az igazságtalansággal és a szegények és legvédtelenebb állampolgárok társadalomból történő kirekesztésével.

Éghajlatváltozások: a kihívások és a lehetőségek

Ferenc pápa Laudato si’ című enciklikájában, amellyel „e bolygón lakó minden emberhez” (LS 3) fordul, kijelenti, hogy „az éghajlatváltozás az egyik legnagyobb kihívást jelenti az emberiség számára” (LS 25). Az éghajlat közjó, mindenkié és mindenkinek a javát szolgálja (LS23). A természeti környezet közjó, az egész emberiség öröksége, és mindenki felelősséggel tartozik érte (LS 95).

Ma hívők és nemhívők egyetértünk abban, hogy a föld – lényegénél fogva – közös örökség, és gyümölcseinek mindenki javát kell szolgálniuk. A hívők számára ez a Teremtőhöz való hűség kérdésévé válik, mert Isten teremtette a világot mindenki számára. Ezért minden ökológiai felvetésnek szociális perspektívát is tartalmaznia kell, amely figyelembe veszi a leghátrányosabb helyzetűek alapvető jogait (LS 93).

Az éghajlatban és a környezetben bekövetkező károknak hatalmas kihatása van. Az éghajlatváltozás szédületes felgyorsulása okozta probléma globális hatással bír, és arra késztet bennünket, hogy vizsgáljuk felül a növekedés és a fejlődés fogalmát. Életmódunkat érinti ez a kérdés. Méretei és globális természete miatt az éghajlatváltozás okozta helyzet arra kötelez bennünket, hogy találjunk közösen megoldást, amely előmozdítja az egyetemes szolidaritást a nemzedékek között és a nemzedékeken belül (LS 13, 14, 162).

A pápa úgy határozza meg a világot, mint „közös otthonunk”. Ezért úgy kell vele bánnunk, hogy közben szemmel tartjuk a személyekre és társadalmakra gyakorolt negatív hatásokat, amelyeket a megkárosított környezet okoz. Azt kérjük, hogy valósuljon meg a teljes mértékben ökologikus szemlélet, és a társadalmi igazságosság kerüljön a figyelem középpontjába „hogy meghallja a föld kiáltását és a szegények kiáltását is” (LS 49).

A fenntartható fejlődésnek a szegények sorsán is javítania kell

Miközben mindnyájan panaszkodunk rá, hogy a gyors éghajlatváltozás milyen hatással van a tengerek vízszintjére, a szélsőséges időjárási jelenségekre, az ökoszisztémák romlására és a biodiverzitást fenyegető veszélyekre, az egyház annak is tanúja, hogy az éghajlatváltozás negatív hatásai éppen a világ legvédtelenebb közösségeit és népeit érintik. Ferenc pápa felhívja a figyelmünket a szabályozatlan klímaváltozás visszafordíthatatlan következményeire a fejlődés útján járó országokban az egész világon. Ezenkívül Ferenc pápa az ENSZ-ben elmondott beszédében úgy fogalmazott, hogy a környezettel szembeni visszaéléseinket és rombolásainkat a kirekesztés jelenségei is kísérik.

Bátor vezetők keresik a kötelező erejű megállapodásokat

A közös otthon építéséhez és fenntartásához bátor és találékony vezetőkre van szükség. Létre kell hozni egy olyan szabályozási rendszert, amely rögzíti az abszolút határértékeket és biztosítja az ökoszisztémák védelmét (LS 53).

Tudományosan bizonyított tény, hogy az éghajlat változása nagy részben az ellenőrizetlen emberi tevékenység következménye, amely a haladás és a fejlődés sajátos értelmezése mentén működik. A fosszilis energiaforrásoktól való túlzott függés az elsődlegesen felelős. A pápa, valamint más, az okozott kár iránt érzékeny vallási vezetők felhívják a felelősöket a széndioxid és más mérgező gázok kibocsájtásának csökkentésére.

Csatlakozunk a Szentatyához, és kérjük, hogy Párizsban történjen jelentős előrelépés egy globális megállapodás irányában, amellyel kezdetét veheti egy mindenki által támogatott változás, a szolidaritás, az igazságosság és a részvétel elveire építve. E megállapodásnak a közjót kell előtérbe helyeznie a nemzeti érdekekkel szemben. Az is lényeges, hogy a tárgyalások jogilag kötelező egyezménnyel záruljanak, amely képes megvédelmezni közös otthonunkat és minden lakóját.

Mi, bíborosok, pátriárkák és püspökök általános felhívást fogalmazunk meg és tíz konkrét javaslatot teszünk. Azt kérjük a COP21 konferencia résztvevőitől, hogy kössenek olyan nemzetközi megállapodást, amelynek segítségével csökkenthető a globális hőmérséklet-növekedés a tudományos közösség által jelenleg meghatározott paraméterek szerint s így elkerülhetővé válhassanak azok a katasztrofális környezeti hatások, amelyek főként a legszegényebb és legvédtelenebb lakosságot érintik. Egyetértünk abban, hogy ez minden nemzet közös, ugyanakkor eltérő mértékű felelőssége. A különböző országok különböző fokokat értek el fejlődésükben. Feltétlenül szükséges, hogy együtt tegyük meg ezeket az erőfeszítéseket.

A tíz javaslatunk:

1) Tartsuk szem előtt az éghajlatváltozás technikai dimenzióin túl az etikai és erkölcsi vonatkozásokat is, amint ezt az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének (UNFCCC) 3. cikkelye is rögzít;

2) Fogadjuk el, hogy az éghajlat és légkör globális közös kincsünk, amely mindenkié és mindenkit szolgál;

3) Hozzunk létre a mi világlátásunk alapján olyan globális megállapodást, amely igazságos, valódi változást indít el és jogilag kötelező érvényű; amely elismeri, hogy a természettel összhangban kell élnünk és biztosítani kell mindenki számára az emberi jogokat, ideértve a bennszülött népeket, a nőket, a fiatalokat és a munkásokat is;

4) Csökkentsük drasztikus módon a globális hőmérséklet-növekedést és tűzzük ki közös célul az évszázad közepére a teljes dekarbonizációt, hogy védjük azokat a közösségeket, akik leginkább szenvednek az éghajlat-változás miatt, mint a Csendes-óceán szigetein vagy a tengerpartok mentén élők;

— Biztosítanunk kell, hogy a hőmérséklet küszöbértékét jogilag kötelező érvényű egyezmény rögzítse, amelyben célratörő kötelezettségeket tűzünk ki a káros anyagok kibocsátásának csökkentésére minden országban, teljes mértékben tudatában léve a közös felelősségvállalásmak, de differenciálva és tiszteletben tartva azok kapacitását (CBDRRC). Ennek alapja az igazságosság, a történelmi felelősség és a fenntartható fejlődés iránti jog;

— Biztosítanunk kell, hogy a káros anyagok kibocsátásának kormányok által vállalt csökkentési üteme megfeleljen a dekarbonizáció célkitűzésének. Ennek módja a kormányok vállalásainak és elkötelezettségének időről időre történő ellenőrzése. Azért, hogy ezek az ellenőrzések jó eredményeket hozhassanak, tudományos alapon kell, hogy nyugodjanak, igazságosnak és kötelező érvényűnek kell lenniük.    

5) Fejlesszünk ki új fejlődési és életmód-modelleket, amelyek összeegyeztethetők az éghajlat védelmével. Nézzünk szembe a társadalmi egyenlőtlenséggel, és emeljük ki az embereket a szegénységből. Ehhez alapvető fontosságú lezárni a fosszilis energiaforrások időszakát, fokozatosan meg kell szüntetni az ezek által gerjesztett káros anyag kibocsájtásokat, ide értve a katonai járműveket, repülőgépeket és tengeri járműveket is, s mindenki számára megbízható módon elérhetővé kell tennünk a megújuló energiaforrásokhoz elérhető áron;

6) Biztosítsuk az emberek számára a hozzáférést a vízhez és a földhöz, fenntartható és az éghajlatnak ellenálló élelmiszer-termeléssel, amely az emberek igényeit és nem a profitot szolgálja;

7) Biztosítsuk a döntéshozatal minden szintjén a legszegényebbek, a kitaszítottak és a leginkább károsultak számára a részvétel és hozzászólás jogát;

8) Biztosítsuk, hogy a 2015-ös egyezmény alkalmazásának folyamata megfeleljen a legvédtelenebb közösségek sürgető szükségleteinek és helyet biztosítson a helyi alternatíváknak;

9) Ismerjük fel, hogy az átalakítás igényét befolyásolja a csökkentési folyamat alkalmazásának sikere. Az éghajlat-változás felelőseinek kell viselni annak terhét, hogy technológiájuk és tudásuk révén segítsék a leginkább leszakadt közösségeket az alkalmazkodásban és abban, hogy veszteségeiket és káraikat kezelni tudják;

10) Alakítsunk ki világos eljárásokat, miképpen nézhetnek szembe az egyes országok az előre látható, koherens és közben felmerülő anyagi terhekkel. Biztosítanunk kell a kiegyensúlyozott finanszírozást a káros anyagok kibocsátásának csökkentését és az adaptálási folyamatokat célzó tevékenységekhez.

Mindennek hátterében komoly tudatosságnak és ökológiai nevelésnek kell működnie (LS 202-215).

Imádság a Földért

Szeretet Istene, taníts meg bennünket arra, hogy gondos gazdái legyünk ennek a világnak, amely a mi közös otthonunk. Sugalld a kormányok vezetőit, akik Párizsban összegyűlnek, hogy

– figyelmesen hallják meg a Földnek és a szegényeknek kiáltását,

– legyenek szívükben és értelmükben egyek, hogy bátor válaszokat fogalmazzanak meg,

– keressék a köz javát, és törekedjenek megvédelmezni ezt a gyönyörű földi kertet, amit alkottál a nekünk és minden testvérünknek nemzedékről nemzedékre. Ámen.

Forrás és fotó: CCEE

Fordította: Domokos György

Magyar Kurír