Katolikus megújulás Északkelet-Magyarországon

Sárospatak – a Bodrog-parti Athén. A méltán híres református kollégiumáról, a protestáns művelődés fellegváraként ismert városnak van egy kevésbé ismert arca is: a katolikus Sárospatak. 350 éve, 1663-ban telepedtek le a jezsuiták a városban, a Felső-Magyarországi térségben zajló katolikus megújulás részeként. A letelepedésről és a katolikus megújhodás folyamatáról tanácskoztak, művelődéstörténeti konferencia keretében, az október 3-án Sárospatakon összegyűlt történészek, irodalomtörténészek.

A résztvevőket Kecskés Attila főesperes, sárospataki plébános, valamint Ternyák Csaba egri érsek és Forrai Tamás jezsuita provinciális köszöntötte. Elhangzott: a jezsuiták letelepedésével a város és a régió kultúrája, sokszínűsége tovább erősödött, noha a XVII-XVIII. századot még a felekezeti ellentétek jellemezték. Épp emiatt üdvözölték a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény és a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumának kezdeményezését, amely a történelemtudomány révén segíthet megérteni és megértetni a korszakot s ezáltal elősegíteni a felekezeti békét, együttműködést helyi s regionális szinten.

R. Várkonyi Ágnes akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritája a XVII. század közepétől a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békéig terjedő időszakot átfogó előadásában azokra a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági és felekezeti változásokra hívta fel a figyelmet, amelyek meghatározták bő fél évszázad arculatát. A török kiűzésének eszméje gyakran kitapintható volt a jezsuita gondolkodásban is, amely hozzájárult az ország felszabadulásának és újjászerveződésének megindulásához is. Rámutatott, hogy számos olyan sztereotípia vár lebontásra, amely a korábbi történetírás és emlékezet a jezsuita rendhez kapcsolt.

Forgó András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa a török kiűzésének és az azt követő évtizedek időszakában visszatérő szerzetesrendek tevékenységét mutatta be néhány főbb pontban (oktatás, lelkipásztorkodás, rendház-alapítások). Kiemelte: számos, Magyarországon nagy hagyománnyal rendelkező rend (bencés, ciszterci) csak külföldi támogatással tudott visszatérni. Jelenlétük nagy kulturális fellendülést hozott, ám az oktatás, lelkipásztorkodás révén szerzett társadalmi befolyásukat nem feltétlenül tudták politikai térnyerésre fordítani, noha az országgyűléseken jelen voltak.

Átfogó képet nyújtott az Egri Egyházmegye XVII. századi újjászerveződéséről Mihalik Béla Vilmos, a Jezsuita Levéltár igazgatója és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa. Előadásában kiemelte: a folyamatnak kettős arca volt, jelen volt a katolikus reform és az erőszakos ellenreformáció is. Az oktatási intézmények, szerzetesrendi missziók, vallásos társulatok hozzájárultak a hívek katolikus felekezeti identitásának megerősödéséhez. Ám az ellenreformáció erőszakával visszafoglalt templomok és plébániák ellenére a jelentős paphiány miatt a XVIII. századi egri püspökökre is jelentős munka várt.

Az eperjesi jezsuiták történetét ismertette Kónya Péter, az Eperjesi Egyetem rektorhelyettese. Bemutatta az egyik legjelentősebb felső-magyarországi szabad királyi város társadalmi-felekezeti hátterének alakulását az 1670-es évekig. Az előadás egy lokális példán keresztül ismertette az ellenreformáció eszköztárát és a templomok elvételét, majd a jezsuita rend helyi megtelepedését. A jezsuiták működése nem volt zavartalan; a kuruc támadások és Thököly Imre felső-magyarországi fejedelemsége, majd a Rákóczi-szabadságharc idején a szerzeteseknek el kellett hagyniuk a várost, így valódi tevékenységüket majd csak a szatmári békét követően, 1711 után tudták kifejteni.

H. Németh István, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főosztályvezetője Kassa szabad királyi város, a térség központjának példáján keresztül tekintette át, hogy az ellenreformáció hogyan érintette a városi berendezkedést és a korszak várospolitikáját. Az előadó rávilágított, hogy a XVII. század utolsó harmadában a felekezeti hovatartozás vált az egyik legfontosabb szemponttá a városi tisztségek betöltésekor, azonban a megfelelő katolikus polgárság hiánya miatt kamarai alkalmazottakat kellett kinevezni. Ez azonban a XVIII. század első negyed évszázadában megváltozott, a gazdasági szempontok miatt vált feszültté a városok és a kamarai igazgatás viszonya.

Gyulai Éva, a Miskolci Egyetem és a miskolci Hermann Ottó Múzeum munkatársa a sárospataki jezsuita évkönyvre támaszkodva nyújtott széleskörű és alapos ismertetést a hegyaljai plébániák történetéről a XVII. század utolsó harmadában. Az előadás bemutatta a plébániahálózat újjászerveződését és annak problémáit egy kisebb térség példáján. A körmenetekre vonatkozó források bevonása révén a hallgatóság betekintést nyerhetett abba, hogy a plébániák hálózatához kapcsolódva hogyan alakult ki fokozatosan egy szakrális táj is a Hegyalján. Az előadó rámutatott: bár lelkipásztori tevékenységük sok szempontból megragadható, a plébánosok nevei azonban csak a legritkább esetben maradtak fent még ebből a korszakból.

A Miskolci Egyetem professzor emeritusa, Kilián István irodalomtörténész átfogó előadásában ismertette az iskoladrámák forrásanyagait. A Historia Domusok, évkönyvek, diáriumok és drámaszövegek alapján kirajzolódó képet már hosszú ideje vizsgálják, és több forráskiadásban is kutathatóvá tették. Kilián István utalt a kutatás előtt álló feladatokra is, így például a jezsuita Litterae Annuae sorozat alaposabb vizsgálata révén lehet újabb, a művelődéstörténet számára rendkívül értékes adatokhoz jutni. A mai értelemben vett színházak és színházi társulatok létrejöttét megelőzően ugyanis ezek az iskolai előadások jelentették a színházat, amely azonban rendkívül fontos és integráns része volt az oktatásnak is.

Löffler Erzsébet, az Egri Érseki Gyűjteményi Központ igazgatója a jezsuiták gyógyító tevékenységét vizsgálta. Előadásában rávilágított: a rend már története kezdetétől hangsúlyt fordított a helyi társadalmi igények figyelembe vételére, így az egészségügyi ellátás megszervezésére is, amelynek fontos részei voltak a gyógyszertárak alapítása. Az előadó az egri patika történetén keresztül mutatta be a jezsuiták ilyen irányú tevékenységét; ismertette az egykori patika berendezési tárgyainak, gyógyszerészeti eszközeinek sorsát és az ismert egri patikusok életét.

A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektora, Véghseő Tamás a jezsuiták szerepét vizsgálta a görög rítusú katolikus egyház és a munkácsi egyházmegye kialakulásában. Míg a XVII. század közepén még az unió megerősítése volt a cél, addig a század végére felmerült a görögkatolikusok erőteljesebb latinizálása is. Ebbe a folyamatba illeszkedett be P. Ravasz Ferenc jezsuita, nagybányai superior javaslata is, amelyben a görög rítusú katolikus közösségek és papság jogait vizsgálta. Bár javaslata nem került át gyakorlatba, Kollonich Lipót és az egri püspökök tevékenysége nyomán a görögkatolikus felekezet erősebb felügyelete kezdett el megvalósulni.

Maczák Ibolya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkatársa a felső-magyarországi jezsuita irodalmat vette górcső alá. Előadásában P. Kiss Imre jezsuita atyán, Báthory Zsófia fejedelemasszony udvari papján és gyóntatóján keresztül vizsgálta a kérdéskört. Rámutatott, hogy Báthory Zsófia milyen mértékben támogatta a páter irodalmi tevékenységét, amely több ponton is hasonlóságot mutat anyósa, Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony irodalmi mecenatúrájával. Ez az irodalmi működés nagyban hozzájárult a Rákóczi-Báthory család reprezentációjához, amely tovább erősítette az 1661-ben katolizált fejedelmi család pozícióját a térségben.

Az MTA BTK TTI tudományos munkatársa, Nagy Kornél a felső-magyarországi jezsuita rendházak hegyaljai szőlőbirtoklását vizsgálta. Rámutatott, hogy a középkorban nagy területek voltak egyházi, főként pálos kezelésben, de ezek a reformáció következtében magánföldesúri kézbe jutottak. A helyzet csak a Rákóczi-család katolizálását követően, az ellenreformáció és a Wesselényi-szervezkedés bukásának következtében változott meg. Több jezsuita rendház – Kassa, Eperjes, Sárospatak, Lőcse – is hegyaljai szőlőbirtokokhoz jutott, ám a XVII. század utolsó évtizedeinek fordulatai miatt ezeket hamar elvesztette, a legtovább a lőcsei rendház bírt egyes területeket egészen a rend 1773. évi feloszlatásáig.

A konferenciához kapcsolódóan október 3-án a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény szervezésében, a Rákóczi Múzeummal, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománnyal és az Egri Érseki Gyűjteményi Központtal együttműködésben nyílt meg a Szent Erzsébet Házban az Ad Maiorem Dei Gloriam – Jezsuita emlékek az Egri Egyházmegyében című előadás.

Az előadást megnyitó Forrai Tamás provinciális a kiállításon látható tárgyak nyomán utalt arra a sokrétű, egymásra épülő kulturális hatásra, amely a jezsuita rend felső-magyarországi működése nyomán bontakozott ki. A tárlaton olyan ritkaságok láthatóak, mint az egri Agonia Christi társulat anyakönyve, az egri jezsuita patika szekrénye, könyvritkaságok az egykori pataki jezsuita könyvtárból vagy a jezsuita tartományfőnökök pataki látogatásáról készült jegyzőkönyv.

A konferenciát követő napon, október 4-én az előadók és a résztvevők a felső-magyarországi jezsuita emlékeket látogatták meg: Eperjes Kónya Péter vezetésében járták végig a Kálvária-templomot, az egykori jezsuita templomot és rendházat, valamint a plébániatemplomot. Kassán a főutca tengelyében elhelyezkedő műemlékeket és a ma a premontrei rend tulajdonában lévő egykori jezsuita templomot tekintették meg.

A kirándulás során kézzelfoghatóvá vált a régió viharos történelme is, azoknak a századoknak az emléke, amikor az egyes felekezetek fegyverrel harcoltak egymás ellen. Azonban a konferencia célja is az volt, hogy az egykori ellentéteket, azok történeti okait feltárva, békévé oldja az történeti emlékezet. Erre jó példa az eperjesi evangélikus templom is: az egykor a jezsuita rend templomaként szolgáló épületben ma békében nyugszanak egymás mellett az egykori jezsuita atyák és az 1687. évi eperjesi vértörvényszék négy protestáns áldozata. Saját történelmünket is megismerve a jövő nagy lehetősége, hogy az etnikailag és felekezetileg is sokszínű térségben immár egymás kulturális hozzájárulását elismerve és megismerve működhessenek együtt az itt élők, mindannyian, Isten nagyobb dicsőségére.

A konferencia a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013; CBC HUSK 1101/1.3.1/0307 számú pályázat keretében valósult meg.

Egri Főegyházmegye/Magyar Kurír

Fotó: Feczkó Ágnes