Az eredeti emléktáblát, amely a 39. gyalogezred elesett katonái helytállására, hűségére, vitézségére emlékeztet, 1880. augusztus 9-én állították a Szent Anna-templomban. A táblát jelenleg egy gyóntatószék takarja, ezért döntöttek úgy, elkészítik másolatát, és mindenki számára jól látható helyen, a templom és a Szent József Gimnázium között, az iskola falán helyezik el. A márványból készült emléktáblát Petró Attila, a Nyír-Márvány Kft. igazgatója adományozta a debreceni lövészdandárnak.
A rendezvényen részt vett Komolay Szabolcs, Debrecen Megyei Jogú Város alpolgármestere, Takács Attila dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka és az állomány lelkészei, katonái. Az emléktáblát Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke áldotta meg.
2011. február 3-án Hende Csaba honvédelmi miniszter az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 1. lövészászlóalját jelölte ki a város egykori háziezrede, a 39. császári és királyi gyalogezred jogutódjául. A zászlóalj azóta a 39-es hadrendi számot viseli, és kutatja elődei történetét. 2013-ban találtak rá a debreceni Szent Anna-székesegyházban elhelyezett emléktáblára, amelyen évszámok, ütközetek nevei, tiszti és legénységi veszteségek, katonasorsok találhatóak 1757–1878-ig.
Az 1878. július 29-én, Bosznia-Hercegovina megszállása során hősi halált halt katonák emlékére a Debrecenben állomásozó tisztek állíttatták a táblát. Ezután az ezred még számtalan csatában, valamint az első világháborúban is részt vett, míg 1918. november 20-án, a Monarchia felbomlásával az ezred története is véget ért.
A Mária Terézia által kiadott pátens értelmében gróf Pálffy János megbízást kapott egy magyar gyalogezred megalapítására, így jött létre 1756. december 15-én a 39. császári és királyi gyalogezred, amely 1757 júniusában indult először a harctérre. 1809-ben az ezred parancsot kapott a létszám növelésére, így Debrecen lett a toborzóközpont. Ekkortól mondható a 39. gyalogezred Debrecen háziezredének.
A katonai alakulat történetében többek között jelentőséggel bír az 1866-os porosz-olasz–osztrák háború is, melyben nagy veszteséget szenvedett, hiszen állományából mintegy ötszázhúsz fő legénység és huszonnégy tiszt halt meg egyetlen ütközet során. Ekkor érdemelte ki bátor helytállásával az ezred a sárga csapatzászlót, amellyel az Osztrák–Magyar Monarchia 102 gyalogezredéből mindössze csak 4 ezred bírt. A sárga zászlót a legkiemelkedőbben harcoló alakulatok részére adományozták.
Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria