Kattárs: Pesszimisták voltunk a sátrak méretének megválasztásakor

A közgazdaságtan a vállalkozási célok meghatározásakor küldetésnyilatkozatról, misszióról beszél. Az evangelizáció, karitász, közösségteremtés misszióját végző Egyház a Kattárs rendezvényén mit kívánt megmutatni?

Az vezetett bennünket, hogy adjunk egy olyan képet az Egyházról, amilyen az a rejtekben. Megmutassuk mindazt, amit gyakran láthatatlan kézként a társadalomért tesz. Ezeket a kincseket a mai világ eszközeivel kell a ma emberével megismertetnünk. Ezen a társadalmi héten profi megvalósulásra törekedtünk. Ennek alapja volt a jó szervező gárda, a jó marketingterv és a költségvetés. De nagyon kellett a belső lelkesedés, hogy nem a saját hasznunkra dolgozunk, hanem az Egyházért. Az értékelésnél az fogalmazódott meg, milyen öröm, hogy sikerült jól bemutatni az Egyházat. A megvalósulásban összeadódott a profi szervezés, lebonyolítás és a rendezvény egészét meghatározó szellemiség. Ezeket nem lehet szétválasztani. Tegyünk jót az Egyháznak – ez vezetett minden szervezőt.

Kiket szólított meg ez a társadalmi hétvége?

Sokat töprengtünk a célcsoport meghatározásán. Többen közülünk a fiatalságot javasolták, míg mások tágítani akarták a megszólítottak körét. Így azt választottuk, legyen a hangsúly a fiatalokon, de szóljon mindenkinek, és nem csak egyházi embereknek. Mint ahogy az Egyház társadalmi tanítását megfogalmazó enciklikák is minden jóakaratú emberhez szólnak, úgy ez a rendezvény is el akart jutni a közösségi gondolkodásra nyitott emberekhez. Értékelve azt a tapasztalatot fogalmazhatom meg, ezt a társadalmi hetet intellektuális szinten kell megrendezni, nem fesztivál jelleggel. Színvonalas, igényes programok kellenek, így találhatom meg a célcsoportot.

Híd lehet a nem Egyházhoz kötődő emberek felé? 

Az Egyház társadalmi tanítása a természettörvény elveit foglalja magába. Nyitott fülekre találhat az a gazdaságfelfogás, amit képvisel. A mai világban a gazdaság szemlélete eltorzult, a haszonelvűség alapján működik. A társadalmi tanítás például a gazdaság emberközpontúságát és a perszonalizmust hangsúlyozza. Felszabadító az is, hogy a pénz és profit a boldogulás szükséges eszközei az ember, a társadalom életében, de nem célok. A társadalmi tanítás helyre tesz fogalmakat. A teremtett világot ránk bízta Isten, sáfárkodnunk kell vele, s ez magába foglalja, hogy gazdálkodunk is. Ha valaki megismeri az Egyház tanítását, kitisztul számára a kép, egészséges, emberközeli, élhető és ezért elfogadható képet kap a világról és a gazdaságról.

Milyen üzenettel fordul a társadalmi tanítás az egyénhez?

Elsősorban a szemléletmódját alakítja. Mi a jó gazdálkodás, ami az embert segíti, mi a munkáról való helyes felfogás. Az ember olyan szemléletet kap, melynek révén megbarátkozik a gazdasággal. Mindenkinek ad valamit. Van, akinek azt mutatja meg, a társadalmi igazságosság szellemében hogyan és hova tud adni. Másoknak, akik valamiben szükséget szenvednek, biztatást, vigasztalást és útmutatást nyújt. A keresztény felfogás kimondja: ők a társadalom megbecsült tagjai, és ha rászorulnak a társadalmi szolidaritásra, van hova fordulniuk. Rátalálhatnak a segítséget adó szervezetekre, emberekre. A kizsákmányolt, szegénységben élő ember felismeri, megérti saját helyzetét, de azt is látja, aminek lennie kellene, és talán jobban tud változtatni. Nem törődik bele a változtathatatlanba, hanem keres, és megtalálhatja azokat, akik tudnak segíteni. Talál kapaszkodókat, melyek mentén el tud indulni. Az elesettségben sokan elhagyják magukat, nem tudnak cselekedni, mert nincs vigasztalásuk. Ha valaki látja, mi a lehetséges az életében, akkor tud érte harcolni. Összefog másokkal, lát példákat. Ha nincs ideálkép, akkor megkeseredik, mert az adott állapotot érzi végső valóságnak.

A Kattárs hétvégéje a fővárosban 19 rendezvénnyel állt sorba az emberek figyelméért olyan népszerű eseményekkel, mint a Kulturális Örökség Napjai, a Magyar Dráma Napja vagy éppen az Ars Sacra. A Múzeumkertben mintegy 18 ezer látogató fordult meg. Hogyan értékeli ezt az érdeklődést?

Szerencsének tartom a rendezvény sokszínűségét. Több módon szólítottuk meg a látogatókat: volt kerekasztal, fórum, előadások, konferencia. Bemutatkoztak az ország különböző részeiből érkezett szeretetszolgálati szerveztek. Mindenütt nagy volt az érdeklődés. A szolgálatok munkatársai találkozhattak a látogatókkal, köthettek személyes kapcsolatokat. Szárnyakat adott nekik a nagy érdeklődés, mondván, ha ennyien kíváncsiak ránk, akkor érdemes csinálnunk. Legnagyobb meglepetés a kerekasztal-beszélgetések jelentették: az emberek egyszerűen nem fértek be a sátrakba. Pesszimisták voltunk, amikor a sátor méretét meghatároztuk.

Kiknek köszönhetjük a megvalósulást?

A KETEG (KEresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) egyes hallgatóival, tanáraival és az ÉrMe kuratóriumi elnökével, Tóth Józseffel kezdtünk tervezgetni. Elképzeléseinket egyházi fórumok is elfogadták, Veres András püspök felkarolta, majd a püspöki kar megbízott minket a szervezéssel. A munkában a KETEG jelentette a szellemi hátteret, a szervezést az ÉrMe bonyolította. Nagy Nóra (KETEG) és Borhidán Bernadett, a Caritas in Veritate Bizottság irodavezetője vették fel a kapcsolatot az országban lévő szervezetekkel. Több mint száz szervezetet kerestek meg, akik szívesen fogadták a megkeresést, örültek, hogy megmutathatják magukat.

Ki kell emelnem az önkénteseinket. Több száz önkéntes vett részt a munkában, akik főként iskolákból jöttek, és minden területen segítettek. Most láthattuk, örömöt és alternatívát jelent a fiatalok számára ez a bekapcsolódás. Megerősített azt hallani tőlük, hogy egyre több igényes fiatal pénteken nem bulizni megy, hanem önkéntes munkában vesz részt, mert olyan emberekkel akar megismerkedni, akik szintén nem a buliban keresik a szórakozást. Van a fiatalokban igény, hogy olyan tevékenységet találjanak, ami nem csak önmagukról szól, ahol ki tudnak bontakozni az adás terén is.

Európa más városaiban ismerős a social week néven elterjedt rendezvény. Ez adta a mintát?

Európa nagyvárosaiban 1904 óta rendeznek társadalmi hetet. Ezeken az Egyház megmutatja, karöltve világi szervezetetekkel, a társadalomért végzett szolgálatát. Brüsszelben például most volt tavasszal, erről nézhettem meg felvételeket. A mi rendezvényünk talán abban lett más, hogy külföldön általában több a nem egyházi szervezet. Mi a magyar egyházi vonatkozásokra koncentráltunk, a magyar Egyház bemutatása volt a cél.

A fiatalok szerepéről nagyon elismerően szólt.  

Remek fiatalokat láttam. Nagyon bízom bennük. Értelmesek, nyitottak. Tele vannak energiával, kreativitással, képesek és készek cselekedni. Gondolkodnak, belátják, hogy amit most cselekszenek, az ő életüket határozza meg később. A Corvinus Jövőkutatás Tanszéke felmérte a fiatalok attitűdjeit, a közjóhoz, közösségi munkához való viszonyukat. A megkérdezettek fele a közösségi értékek fontossága mellett foglalt állást; a másik fele, akik a kutatás kallódónak nevez, válaszolt elutasítólag. Én örülök ennek a számnak, hiszen a fiatalok fele vallja a közösség értékét, ők kovász tudnak lenni. Nagyon fontos a kovászság a társadalomban.

Hisz a jó erejében?

Igen. Még a gazdaság oldaláról is számos tétel megfogalmazza ezt a hitemet. Így például a Civil gazdaság című könyv megfogalmazza a közgazdaságban honos Gresham-törvény fordítottját: nem a rossz pénz szorítja ki a jót, hanem a jó pénz a rosszat. Továbbá – a bűn struktúrái mellett megfogalmazva – II. János Pál Reconciliatio et Poenitentia című apostoli buzdításában szó van az erény struktúrájáról is, ami azt jelenti: a jó legyőzi a körülötte lévő rosszat, vagyis jóvá tudja változtatni. Így az erényes, jó ember meg tudja változtatni a környezetét. 

Felelősség és erőfeszítés kovásznak lenni.

Valóban, de örömteli erőfeszítés. A hangsúly a motiváción van. Ennek meghatározó szerepét taglalja a pszichológia, közgazdaságtan és a szervezetszociológia is. Empirikus kutatások igazolják az emberi cselekedetekben betöltött fontos szerepét. Firenzei Szent Antonin domonkos püspök, Summa Moralis című művében, már a XV. században megfogalmazta, hogy a kereskedelem milyensége a kereskedő szándékától függ, s hogy a profitnak, ha jó szándékkal, jó célra használják, köze van az örök üdvösséghez. Vannak emberek, akik gyengén motiváltak, csak várják, hogy történjen valami, passzívak, később szörnyülködnek, hogy mi jött. A kovász ezzel szemben tele van motivációval, magasan motivált, semmilyen erőfeszítést nem sajnál. Segíti és erősíti a hit, megtámogatják az erények. A Kattársért sokat dolgoztunk, de nagyon jó érzés, hogy tenni tudtam valamit, sőt jót tehettem, nem magamért, hanem az Egyházért.  Ez minden erőfeszítést megér. 

Veres András az Üzenetünk van címmel rendezett konferencián a folytatás szándékáról beszélt.

Kezdettől fogva élt bennünk a vágy, hogy a Kattárs ne egyszeri alkalom legyen. Nagyban gondolkodtunk, de vártunk bármiféle kimondással, kijelentéssel, amíg nem tudjuk, hogy sikerül. Voltak álmatlan éjszakák. A nagy látogatottság azt mutatja, sikerült. Nem vitte el a profizmus, bürokrácia, a haszonközpontúság. Áthatotta a lelkesedéssel végzett szolgálat. Benne munkált az adás öröme. Szép együttműködés volt. Most pedig itt az öröm. Lesz folytatás.

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Képek: Gátas Judit