Képzési napot tartott a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata

Ez a nap nemcsak arról szól, hogy az új önkéntesek megismerhessék a betegek felkeresésének és a velük való beszélgetésnek módját, hanem ilyenkor találkozik az összes beteglátogató önkéntes és a kórházaknál szolgáló lelkigondozók is.

Ez a képzési nap a 10 éves kórházlelkészi szolgálat életének nyolcadik alkalma. Az elmúlt év végéig jelentkezett, és az év első hónapjaiban felvételi beszélgetésen megfelelt önkéntesek vesznek részt ilyenkor a képzési napon, amelyen bevezetést nyernek ennek a speciális szolgálatnak a mindennapos teendőibe.

A megyéspüspöki köszöntő és a napindító imádság után először a hatvani kórháznál szolgálatot teljesítő lelkigondozó, Brazda Judit Mit kell csinálni egy önkéntesnek Hatvanban? Milyen az élet nálunk? címmel mondta el azt, hogyan működik náluk a beteglátogató szolgálat. Minden beteglátogató önkéntesnek megvan a saját kórházi osztálya, ahol már családtagként fogadja őket a kórházi személyzet. Tudják, hogy melyik nap, hány órán keresztül számíthatnak az ő munkájukat is segítő, a magányos és gondokkal küzdő betegeket meglátogató, velük beszélgető szolgálattevőre.

Tanúságtételek következtek: Dobos Gizella és Mucsi Terézia (akik a hatvani kórháznál önkénteskednek) mondták el, hogyan készülnek egy-egy napra. Imádsággal, a Szentírás olvasásával nyitogatják lelküket, hogy elég fogékonyak legyenek embertársaik szükségére, megértsék, sokszor szavak nélkül is, mi lakik a másik szívében, milyen fájdalom kiált meghallgatás után.


Székely Judit, a kistarcsai kórház onkológiai osztályának főnővére Hol segítek? Mivel segíthetek? Mit ne tegyek? című előadásában mutatta be az egészségügyi környezetet, ahová az önkéntesek érkeznek.

Faragó Artúr, a szolgálat vezetője első előadásában nemcsak a szolgálat történetét elevenítette fel, hanem felhívta a figyelmet, milyen tulajdonságokkal és motivációkkal kell rendelkezni, hogy eredményes lehessen a beteglátogatás. A fontos szakmai ismeretek mellett az elengedhetetlen szeretetet, jóságot és hitet, békességet emelte ki, amelyek, ha nincsenek ott a beteglátogató szívében, nem lesz érthető a tanúságtétel, nem érhet célba a vigasztalás, bátorítás.

A kiscsoportos beszélgetés és az ebédszünet után a második előadásában már a szakmai ismeretek következtek. Szó volt arról, melyek a szükséges keretek, lépések, hogy kialakulhasson a meglátogatottal a bizalmi kapcsolat. Sok minden: látvány, szagok, kórházi kellékek zavarhatják a beszélgetőket, ezzel meg kell küzdenie mindkét félnek. A kommunikáció alapvető szabályaival is megismerkedhettek a jelenlévők, a testbeszéddel, nyitott és zárt mondatokkal, segítő műfajokkal. Természetesen a kommunikációt nehezítő körülmények, módszerek és mondatok is szóba kerültek.

A nap kiscsoportos beszélgetései segítették, hogy összeismerkedhessenek a régi és új önkéntesek. Vélemény-, tapasztalatcsere, a motivációk megosztása, örömök és nehézségek kibeszélése segítette az újak beilleszkedését, annak érzését, hogy befogadottnak érezhessék magukat a kórházlelkészi szolgálat önkénteseinek nagy csapatába, mely jelenleg kilencven tagból áll.

Magyar Kurír