Keresztény vértanúk nyomában – Zarándoklat Japánba Sajgó Szabolccsal

– Lehet ezt az utazást zarándoklatnak hívni, miközben elég tetemes részvételi díjat kell fizetni érte?

– Meglepett, mennyire megdrágultak az út alapköltségei az elmúlt hat évben, nem a szervező iroda hibájából. Egy út attól zarándoklat, ahogyan azt a résztvevője megéli. Az egész földi élet valójában utazás, amelyen gazdagok és szegények utaznak. Mondják, aki sokat zarándokol, nehezen üdvözül. Vagyis ez a kezdeményezés is csak akkor lesz zarándoklat a résztvevők számára, ha megfelelően élik meg.

– Számodra milyen meglepetéseket tartogat egy ilyen távol-keleti kaland?

– Japánban például – érthető módon – nem mindenütt van lehetőség a napi szentmisét katolikus templomban végezni, mert ilyen nincs elérhető távolságban. Ilyenkor nem szakrális, de illő helyszín találása és az alkalomhoz kialakítása nem könnyű feladat. Előfordult, hogy egy étterem félreeső részén imádkoztuk a szentmisét.

– Hogyan készültél az első, 2017-es japán utadra?

– Többek között megkerestem az ottani jezsuitákat. Elsősorban azt tartottam szem előtt, miként lehet az út lelkigyakorlat a más felekezetűek, a keresők vagy a nem hívők számára is. Azt tapasztaltam, spirituális szempontból őket is erősen érintette az út.

– Milyen módon tudtad ebben segíteni őket?

– Szent szövegekkel, közös imádsággal, Szent Ignác-i egzámennel, a 26 mártír lelkületének felidézésével, életpéldájával, napi szentmisével. A vértanúkat annak idején egy hónap alatt több mint ezer kilométert gyalogoltatták, közben brutális fizikai és lelki kegyetlenkedésben volt részük. A szemtanúkat megérintette, a keresztények hogyan fogadták mindezt. Mondhatjuk, hogy a legjobb japán hősi lelkületet tapasztalták meg bennük, felsőfokon megvalósulva. A mártírok a keresztről is Jézus irgalmas szeretetét hirdették.

A szenvedés nem kell hogy rombolja bennünk az embert, emelheti, megtisztíthatja, tökéletesebbé, istenibbé teheti. Rajtunk áll, mert Isten segít, ha vele vagyunk.

– Mindez hogyan épül be a 21. századi zarándokok életébe?

– Aki jobban megismeri Istent, lassan elfogadja saját szenvedéseit. Megérti, hogy Isten szereti a hibái, bűnei, butaságai ellenére is. Isten szemével tanulja látni önmagát, a történéseket, és a sár átalakulhat benne arannyá. A tisztítótűznek csak egy kijárata van, és az a mennyországra nyílik.

– Te mit hoztál haza a Föld másik feléről?

– Egy másik kultúrával való gazdagodást. Sokat tanultam a katolikus hitről más vallások jobb megismerése révén. Tanulmányozva más vallások lelki kincseit és „szentjeit”, jobban felismertem Jézus családjának hihetetlen spirituális gazdagságát, a hitvallók, tanúságtevők, szent tanítók megszámlálhatatlan sokaságát, hősies életét, a minden ember számára elérhető és létfontosságú lelki és erkölcsi világosságot, ami Jézusból ma is árad mindenki felé.

– Az első jezsuiták a 16. század közepén a felkelő nap országában milyen fogadtatásban részesültek?

– Xavéri Szent Ferenc áradozik a leveleiben a japánokról, mondván, micsoda alapja van a kultúrájukban az evangéliumnak.

– Ha lehet általánosságban fogalmazni, te milyennek látod a japán embereket?

– A tisztesség, a becsületesség vezéreli őket. Megvan bennük az áldozatvállalás, a hősiesség, a „szamurájerkölcs” tisztelete.

– Az előző két alkalommal mi volt számodra a legmegrázóbb, illetve a legfelemelőbb élmény

– Hirosimát és Nagaszakit, az atomrobbanások helyszíneit és múzeumi emlékeit látni volt a legnehezebb. A legfelemelőbb a Goto-szigeteken tett látogatás volt. Kétszázötven évig éltek ott a „rejtőzködő keresztények”, papok nélkül élték és adták tovább a hitet. Nagaszakiban az tűnt fel, hogy a villamoson, az utcán beszélgetnek egymással az emberek. Ilyet az ország északibb részein ritkán tapasztaltam. Ott sokkal távolságtartóbbak egymással. Délebbre a kereszténység jelenléte, társadalomformáló ereje szembetűnő volt. Jézus nemcsak beszél az emberiség legszebb álmairól, például mindenki isteni méltóságáról és összetartozásáról, de vele, általa virágozni is kezd mindez. Ezért adta életét, ezért támadt fel, és ma is ezt valósítja meg a világban mindazok által, akik vele tartanak. És munkája nem veszendő, végezetül meg is valósul, ahogy a Bibliában írva van: mindeneket újra egyesít, és Isten lesz minden mindenben.

– Mi ebben az egyén és mi a közösség küldetése?

– A modern társadalomnak szó szerint halálos bűne az egyén és közösség szembeállítása. A katolikus hit a látható Egyházat Krisztus titokzatos testeként éli meg.

A másik ember nem a pokol, a közösség nem az egyén boldogságának gátja, hanem áldás, isteni áldás. Jézus barátainak legnagyobb ajándéka az emberiség számára, ha erről tanúságot tesznek, erre hívnak, ezt élni helyesen tanítanak életpéldájukkal.

– Mindezek alapján kiknek ajánlanád ezt a zarándokutat?

– Azoknak, akik képesek kimozdulni komfortzónájukból, és szeretnének növekedni közös emberségünkben. Aki megteheti anyagilag, adjon esélyt Istennek, és a Bahamák helyett vállalkozzon egy ilyen útra. Talán még kevesebbe is kerül, mint egy luxusutazás, hiszen ezen az úton nincsenek luxuskiadások, és olyat kaphat, amit másutt nem.

Részletes túraleírás ezen a linken található, fényképek pedig ezen a linken. A zarándoklat előzményeiről A Szív jezsuita magazinban írtak 2017-ben – lásd ezt a linket.

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír