Keresztények a Boko Haram fogságában – Napjainkban is zajlik a „Némaság” története

Amit ez a fiatal nigériai keresztény nő átélt, azt a legtöbben elképzelni sem tudják, a legszörnyűbb rémálmainkban sem jön elő. Andrea C. Hoffmann német oknyomozó újságíró könyvet adott ki a történetéről A pokolban voltam. Szökésben a lányommal a Boko Haram elől címmel, amely nemrég olasz nyelven is megjelent. (Korábbi könyve egy jazidi lány szenvedéseiről magyarul is olvasható Az Iszlám Állam rabszolgája voltam – Farída szökése címmel – a szerk.) Olyan történetek, szavak elevenednek meg a könyv lapjain, amelyeket már olvashattunk – nem máshol, mint a náci koncentrációs táborok és a szovjet Gulág túlélőinek elbeszéléseiben.

Patience 25 éves volt, és gyermeket várt, amikor szülőfalujából, Ngoshe-ból (az észak-nigériai Maiduguri város környékéről) muszlim terroristák elrabolták, férjét pedig meggyilkolták. A történetben a 20. századi totalitárius rezsimek működését ismerhetjük fel: egy ideológia, amely olyan nagy mértékben elhatalmasodik a férfiak gondolkodásában, hogy szinte állati módon cselekszenek; ártatlan nők, gyerekek, idősek szörnyű szenvedése; értelmetlen, vak gyűlölet… Patience így foglalta össze: „Voltak, akik elmesélték, hogy a terroristák kegyetlenül meggyilkoltak minden foglyot, akit nem tartottak hasznosnak. Szülőfalum, Ngoshe különösen véres események színtere volt. A túlélők beszámoltak arról, hogy a keresztény lakosoknak azt parancsolták, ássanak sírgödröt és álljanak mellé, ott várják meg, amíg a katonák odaérnek, hogy egymás után lefejezzék őket.”

Hoffmann összevetette Patience történetét más szemtanúkéval: szadista jelenetek, kannibalizmus, borzalmas erőszak terhes nőkön és a méhükben hordozott magzatokon… Embertelen rémtettek, amelyek valóban a poklot juttatják eszünkbe. Patience történetét nagyon sok nigériai átélte az utóbbi időben, amióta 2010-ben a Boko Haram nagy erőkkel kezdett támadni: razziákat tartanak a keresztény falvakban, a nőket elrabolják, a keresztény férfiakat lefejezik, mert férfiakat nem ejtenek foglyul, csak nőket; 12 éves kislányokat erőszakosan férjhez adnak vérszomjas és gyönyörre éhes katonáiknak.

Patience-t elhurcolták szülőföldjéről, azonban sikerült megszöknie, mert egy katona, aki korábban keresztény volt, de erőszakkal besorozták a Boko Haram harcosai közé, megkönyörült rajta. Szökése után azonban a terroristák egy másik csoportjának csapdájába esett. Innen is sikerült elmenekülnie, szintén egy bennfentes segítségével. Lehetne egy hollywoodi film boldog vége, hogy Patience megmenekült, biztonságos helyen él, de nem az, hiszen meggyilkolták édesanyját, első és második férjét is.

A nigériai keresztény asszony így foglalta össze az iszlamista köntösbe öltöztetett terrorizmus abszurd voltát: „Kint már kezdett sötétedni. Hallottam, hogy az udvaron a Boko Haram emberei imádkoznak. Milyen furcsa Isten az övék, gondoltam. Milyen Isten parancsolja a híveinek, hogy meggyilkoljanak, rabságba hurcoljanak más emberi lényeket? Ugyanaz az Isten volt ez, akihez muszlim szomszédaim imádkoztak? Ők soha nem viselkedtek így, és soha nem is utaltak arra, hogy Isten ilyesmit parancsolna nekik. Bár nem sokat tudtam erről, sejtettem, hogy ezek az emberek nagyot tévednek. Valaki bizonyára megmérgezte az elméjüket” – ez az egyszerű nigériai asszony megértett valamit abból, mit jelent az iszlám köntösbe bújt terrorizmus, amikor a vallást politikai célokra használják eszközként.

A Némaság (Silence) című, Scorsese által a közelmúltban megfilmesített regényre emlékeztet a német újságírónő könyvének története. Patience, aki elszenvedője volt az iszlám katonák keresztények ellen elkövetett kegyetlenkedéseinek, számonkéri Istent: „El akartam távolítani a szívemtől minden kételyt. Szükségem volt az Istenemre, mindennél inkább a világon. Könyörögtem az Úrhoz, hogy vigyen ki ebből a pokolból, és vigyen haza. Imádkoztam a többi lány szabadulásáért. »Soha egyikünk sem tagadott meg téged. Csak színleltük, hogy Allahhoz imádkozunk« – mondtam Istennek, és meg voltam győződve róla, hogy mindannyiunk nevében mondom.”

Patience szülőfaluja nem messze van Chiboktól, ahonnan 2014 közepén 276 lányt rabolt el a Boko Haram. Hoffmann a rendelkezésére álló információk alapján rekonstruálta, miért volt szüksége a Boko Haram vezérének erre a nagy port felverő gesztusra: Abubakar Shekaut elvakította a gyűlölet, mert letartóztatták feleségét és három gyermekét, miközben együtt voltak egy ünnepen Maiduguri közelében. Shekau úgy döntött, bosszút áll sértett büszkesége miatt, hiszen megalázták, amikor a nigériai hadsereggel szemben nem tudta megvédeni családját – elrabolt ezért több mint 200 ártatlan lányt. Miért hurcolják el  a lányokat? Hoffmann elmondja, hogy egyszerű az oka: „Az asszonyok és a lányok jelentik azt az árucikket, amellyel Shekau megvásárolja követői hűségét. Egy olyan országban, amelyben sok fiatal nem talál munkát, és ezért megnősülni sem tud, nagyon kecsegtető perspektíva, hogy hadizsákmányként feleséget kaphatnak.” A könyv világosan leírja a tényeket, nem tehetünk már úgy, mintha nem tudnánk róla. Innentől kezdve nem fordíthatjuk el a fejünket, ahogyan sok esetben tettük.

Forrás és fotó: Avvenire.it

Magyar Kurír
(tzs)