Keresztényként személyesen is érintettek vagyunk az auschwitzi tragédiában – VIDEÓVAL

A Szeged-Csanádi Egyházmegye, a Gál Ferenc Főiskola, a Holokauszt Emlékközpont, a Szegedi Zsidó Hitközség és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem szervezésében zajlott kerekasztal-beszélgetésen Bölcskei Gusztáv református, Kiss-Rigó László római katolikus, Lackner Pál evangélikus püspökök, Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke, Schőner Alfréd főrabbi, a rabbiképző rektora és Török Csaba katolikus teológus osztotta meg gondolatait Haraszti György egyetemi tanár moderálása mellett.

Haraszti György két provokatív mondattal indította útjára a beszélgetést: Elie Wiesel világhírű amerikai zsidó írótól származik a mondat, hogy „Auschwitzban nem a zsidó nép halt meg, hanem a kereszténység”, míg „Az Isten gyenge és erőtlen volt Auschwitzban” gondolatot az a Hans Jonas fogalmazta meg, akinek németül éppen Istenkép Auschwitz után címmel jelent meg kötete.

A házigazda Kiss-Rigó László szerint igazából nem az istenkép változott meg Auschwitz után, hanem az emberkép. Isten továbbra is erőt ad, amikor az embereket, az ő cselekedeteiket látva kétségbe esünk. A megyéspüspök rámutatott: a keresztényeket nem a politikai korrektség vagy a humanizmus vezeti e témával kapcsolatban, hanem a fiatalabb testvér érintettsége. A püspök úgy véli: nem elég a megemlékezés ahhoz, hogy Auschwitzhoz hasonló ne fordulhasson elő, hanem a teremtő és a teremtmény közötti igazi kapcsolat teszi lehetővé a teremtmény és teremtmény közötti igazi kapcsolatot is.

Schőner Alfréd főrabbi azt fejtegette, hogy személyes érintettsége miatt képtelen tárgyilagosan, érzelmek nélkül beszélni e témáról. Családjában 39 embert gyilkoltak meg, köztük öt testvére is a halálát lelte Auschwitzban; édesapja egész életében képtelen volt feldolgozni, hogy a gyermekei helyett ő maradt életben. Hozzátette: annak a korosztálynak a szívében, amelyik túlélte a holokausztot, ott van a kérdés, hogy miért történhetett mindez, s erre a kérdésre nem lehet egyértelmű és megnyugtató feleletet adni. A rabbiképző rektora Auschwitz után az egyik legfontosabb feladatnak azt tartja, hogy a békesség megteremtésével nyugalmat adjunk azoknak a zsidóknak, akik a túlélői vagy első generációs tanúi az ottani borzalomnak.

Lednitzky András – akinek a családjából szintén sokan, 24-en haltak meg a koncentrációs táborban – kifejtette, hogy a túlélő zsidók kétféleképpen viszonyultak Istenhez: voltak, akik azt mondták: „hol volt Isten?” és elfordultak a vallástól, míg mások még vallásosabbak lettek, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. A szegedi hitközség elnöke elismerte a keresztény egyházak testvéri kiállását, és kiemelte, hogy a szeretet fölötte áll a gyűlöletnek.

Bölcskei Gusztáv arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a történelem folyamán az embernek kellett igazolnia magát Isten előtt, jellegzetesen újkori az a csavar, hogy az ember ül be a bírói székbe, és felszólítja Istent, hogy igazolja magát. A református püspök szerint Auschwitz olyan esemény, amikor mi keresztények csak oly módon kezdhetünk bármit is, ahogyan egykor Jób barátai tették: le kell ülni Jób mellé (vagyis a zsidók mellé) és hallgatni. Bölcskei azt is hangsúlyozta, hogy ha a történtek miatt eljutunk Isten létének tagadásához, az semmivel sem vezet pozitívabb következményre, mint ha a történtek ellenére elfogadjuk létezését.

Lackner Pál elmondta, hogy az evangélikus felfogás szerint nagyon jelentős az ember felelőssége, azaz döntési szabadsága jó és rossz között, ezt Auschwitz megítélésénél is figyelembe kell venni. Az evangélikus püspök úgy véli, hogy a 20. század számos korábbi látásmódot érvénytelenített, és kétségtelenül a szenvedő istenkép került előtérbe.

Török Csaba Isten mindenhatóságának és a világban tapasztalható bűnnek a látszólagos ellentmondásáról szólva hangsúlyozta, hogy Isten önkorlátozó, hiszen ha nem az lenne, akkor az embernek nem lenne szabadsága. Auschwitz a kereszténység számára azért tragikus igazán, mert önmagát irtja ki, hiszen – ahogy Szent Pál is fogalmaz a Rómaiakhoz írt levélben (11,13–24), a kereszténység egy olyan olajfához hasonlatos, amelynek gyökérzete, törzse a zsidóság és a beleoltott vadolajfa ágak vagyunk mi, keresztények. A teológus fontosnak tartja, hogy ellenálljunk annak a kísértésnek, hogy Auschwitz kérdését eltárgyiasítsuk, és ezzel másodszor is megöljük az ott meghaltakat. Török Csaba szerint Auschwitz alapvető tanulsága, hogy Jézus személyét tekintve a kereszténység hosszú időn keresztül túlzottan is arra koncentrált, hogy Jézus valóban Isten, arra pedig kevésbé, hogy valóban ember. Ha erre is megfelelő hangsúly esik, akkor Jézus oldalán visszajuthatunk a testvéri közösségbe, mely a keresztény–zsidó kapcsolatok javulásához is hozzájárulhat.

Fotó: Thaler Tamás

Videó: Bonum TV

Agonás Szonja/Magyar Kurír