A keresztes hadjáratok védekező háborúk voltak?

Az  Intercollegiate Review 2011 tavaszi számában Paul F. Crawford négy mítoszt cáfol meg a keresztes hadjáratokkal kapcsolatban. A cikket némi kiegészítéssel a Mandiner blog ismerteti. Az első mítosz az, hogy a keresztes hadjáratok előzmények nélküli támadások voltak a muszlim világ felé. Valójában az első hadjárat idejére már 450 éve harcban állt a terjedő iszlám a kereszténységgel. 

A második mítosz az, hogy a keresztesek csak meg akartak gazdagodni, a harmadik pedig az, hogy a vallási indíttatás csak máz volt, igazából anyagiak vezérelték a hadjáratokat. Ez a vélemény azért problematikus, mert a keresztes hadjáratok igen drága vállalkozások voltak, sokan éppen hogy eladták sok mindenüket, hogy útra kelhessenek. A keresztes hadjáratok halálozási rátája is igen magas volt, egy hadtörténész szerint az első hadjárat résztvevőinek 75 százaléka veszett oda. A keresztes seregekhez önkéntes alapon lehetett csatlakozni, nem volt behívó, nem volt kötelező. A hadjáratok idején mindenki tisztában volt vele, sőt a toborzó beszédekben is figyelmeztettek, hogy a keresztes vitézeknek nélkülözés, szenvedés, sőt akár halál lehet az osztályrésze. 

A Crawford-féle negyedik mítosz az, hogy az iszlám világ a keresztes hadjáratok miatt nem szereti a keresztényeket.  A muzulmán világban a XIX. századig ugyanis nem volt téma a keresztes hadjáratok ideje, a szerző szerint még szavuk sem volt a keresztes hadjáratokra a muzulmánoknak, amelyeket egyszerűen a sok keresztény–muzulmán konfliktus egyik fejezeteként tartották számon. Az iszlám világ 1899 után fedezte fel újra magának a keresztes hadjáratokat – a nyugatnak köszönhetően, ahonnan a keresztes hadjáratokat a barbár, agresszív nyugatiaknak a békés muzulmánokra való támadásaként értékelő iskola tanítása tetszett meg az éledő arab nacionalizmusnak és később a szélsőséges iszlamizmusnak. 

A Mandiner blog más szakkönyvek alapján még kitér Jeruzsálem ostromára és a gyermekek keresztes hadjáratára is. Utóbbiról kifejti, hogy az egyrészt nem részesült egyházi jóváhagyásban, magánakció volt, másrészt a kutatások fényében nem gyermekek hadjárata volt, hanem szegény, fiatal munkásoké, a gyermekek hadjárata a korabeli krónikák latin kifejezésének (pueri) félrefordításából ered. 

Crawford cikke: Four Myths about the Crusades
A Mandiner posztja: A keresztes hadjáratok védelmében

Magyar Kurír