Keresztes Szent János

Fontiverosban született 1542-ben. Édesapja korán meghalt; gyermekkora szegénységben telt. 21 éves korában lépett be a karmelita rendbe. Teológiai tanulmányait a salamancai egyetemen végezte. Szerzetesi közössége megújításának fontosságát Avilai Szent Terézzel 1567-ben való találkozása is megerősítette, akivel ettől kezdve szoros lelki kapcsolatban állt.

1568-ban alapította meg az első sarutlan karmelita kolostort, ahol  tanárként, lelkivezetként szolgált, és új közösségek szervezésével foglalkozott. Szigorú reformintézkedéseket szorgalmazott. Teréz tanácsára a szerzetesek közül elsőként csatlakozott a megújított rendhez, amelyért sokat fáradozott és szenvedett. A rendi reformokat ellenzők 1577-ben kolostori fogságba vetették, ahonnan megszökve folytatta tanári és spirituális munkáját. 1588-ban minden tisztségéről lemondott, ám ismét menekülni kényszerült. 1591. december 14-én érte a halál. Csontjait 1593 óta Segoviában őrzik.

1675-ben avatták boldoggá, 1726-ban emelték a szentek sorába. Ünnepét 1738-ban vették föl a római naptárba, november 24-re. 1969-ben áthelyezték december 14-re. XI. Pius pápa pedig 1926-ban egyháztanítóvá emelte.

Elmélkedései a lelki irodalom klasszikus alkotásai. Teológiájának alapját fogsága idejéből származó versei jelentik, amelyek egy misztikus tapasztalat hordozói. 1583 és 1585 között írt értekezéseiben – Út a Kármel hegyére, A lélek sötét éjszakája, Lekipáros ének, A szeretet eleven lángja – e misztikus tapasztalatot értelmezve formálódott ki Keresztes Szent János teológiája, amely a lélek azon útjáról szól, amelyen járva az értelem, az emlékezet és az akarat folyamatos megtisztulása révén az ember alkalmassá válhat Isten befogadására. Szent János tanítása szerint: a teremtmény megszabadul attól a tökéletlenségtől, amely akadálya az Isten közelébe való eljutásnak; Isten pedig elébe megy a megnyíló emberi léleknek.

Magyar Kurír