Két új kiadvánnyal gyarapodott a Prohászka-irodalom

„Apostolus et Praeceptor Hungariae – Magyarország apostola és tanítómestere” – ez áll Prohászka Ottokár (1858-1927) egykori székesfehérvári püspök sírján. E nagy próféta és reformátor a XX. századi magyar katolikus megújhodás vezéralakja volt, fél évszázaddal előzte meg a II. Vatikáni Zsinatot, annak korszerűsödési programját. A II. világháborút követően a több mint negyvenéves szocialista uralom alatt Prohászkát indexre tették. A rendszerváltozást követő években aztán megalakult az Ottokár Püspök Alapítvány, Takács Nándor akkori székesfehérvári püspök vezetésével és Szabó Ferenc jezsuita szerzetes irányításával egy kutatócsoport elkezdte Prohászka szellemi hagyatékának alaposabb feldolgozását és ma is időszerű eszméinek terjesztését. Megjelent többek között a Prohászka ébresztése című, kétkötetes gyűjtemény és Naplójegyzeteinek háromkötetes, új, teljes kiadása.

A közelmúltban újabb két kiadvánnyal gazdagodott a Prohászka-irodalom. A Kairosz Kiadó Prohászka Ottokár időszerűsége címmel adta ki Szabó Ferenc SJ újabb tanulmányait. A Tinta Kiadó pedig Modern pünkösd címmel, Frenyó Zoltán szerkesztésében ad válogatást a magyar katolicizmus apostolának munkásságából.

Szabó Ferenc évtizedek óta foglalkozik Prohászka Ottokár életével és hatalmas munkáságával. A jezsuita szerzetes szerint a következő két témakör alkotja az egykori székesfehérvári püspök hitvédő és apostoli tevékenységének tengelyét: teológiailaig nyitottság a természettudományok felé, valamint a teológia életté válása, a morális, nevezetesen a nemzetgazdaság és a szociális kérdés etikai vetülete. Prohászka Ottokár alapvető figyelmeztetése volt, hogy a Szentírás „nem azt mondja meg nekünk, hogyan forog az ég, hanem, hogyan jutunk az égbe.” Prohászkát egész életében az foglalkoztatta, hogyan lehet a lelkeket Krisztushoz, a szeretet uralma alá vezetni. Prohászka Ottokár, a neves francia jezsuita paleontológushoz, Teilhard de Chardinhoz hasonlóan a hit vidám merészségével nézett szembe a tudomány által felvetett problémákkal, a tudomány valós eredményeit elfogadta, de bírálta a vallással szembeni ellenséges érzületet, a megvetést, a kevélységet, az elfogult ideológiát, az ateizmust, mindazt, amit egyes modern tudósoknál tapasztalt.
Szabó Ferenc tanulmányaiból kiderül: a székesfehérvári püspök munkásságában kiemelkedő helyet foglalt el a szociális kérdés, többször is felszólalt a szegények védelmében, és bírálta a súlyos társadalmi, gazdasági visszaéléseket. Figyelmeztetett az egyház, a papság e téren elkövetett mulasztásaira is. Elutasította a liberális és szociáldemokrata elméleteket a válságok megoldására, álma egy keresztényszociális társadalom megvalósítása volt, amelyben érvényesülnek a krisztusi elvek. Három és fél évtizeden át azokat a szociális eszméket terjesztette, és igyekezett a gyakorlatba is átvinni, amelyeket a pápák kifejtettek a Rerum novarumtól a Centesimus annusig. Ide sorolható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1996-os, Igazságosabb és testvériesebb világot című körlevele is. Kinek higgyen a munkás? című dolgozatában Prohászka például így fogalmazott: „Mit ér a politikai szabadság, ha nincs mit enni? Mit ér a testvériség, ha az egyik testvér leeszi a pecsenyéről a húst; s a másiknak odadobja a csontot? Mit ér az egyenlőség a törvény előtt, ha az egyik fogpiszkálóra és csipkére többet költhet, mint a másik lakásra, élelemre, családjára?… Korunk nagy betegsége az, hogy terjed a szegénység; ez pedig nagyobb izgató minden emberfiánál.”

A kötet alapján az is egyértelmű, hogy Prohászka Ottokár mennyire komolyan vette Jézus szavait: „A szegényeknek az evangélium hirdettettik.” Jól tudta, hogy a válságos helyzetek megoldása nem rendszer-, hanem emberkérdés. Új világot csak megtért, a szeretetet és igazságosságot gyakorló emberekkel lehet építeni, innen van az egyház evangelizáló küldetésének jelentősége minden korban. Az egyházban az a lényeg, ami a kereszténységben, „az égből jött s mint isteni erő lépett a világba; szellem és lélek és élet volt, s történelmi csak akkor kezdett lenni, mikor emberi viszonyok közé lépve azokban elhelyezkedett.” Ugyancsak Prohászka időszerűségét jelzi az a figyelmeztetése, hogy a klérus „ne alkosson külön osztályt, ne szakadjon el a világiaktól, ne a tekintély, a joghatóság, hatalom, parancs, hanem a belső elv, a szeretet dirigáljon.”

A Frenyó Zoltán szerkesztette Modern pünkösd című kiadvány első blokkjában Prohászka Ottokárnak a XX. század elején írt tanulmányait olvashatjuk az 1900-as Szentévről. A második blokk tartalmazza a liberalizmussal és a szocializmussal szemben az országos katolikus nagygyűléseken a keresztény megújulás érdekében elmondott beszédeit. A Gyakorlati kereszténység című részben a ma is időszerű, A gyermekek erkölcsi neveléséről és A házassági elválások ellen című írások szerepelnek. Ezeknek a tanulmányoknak alapgondolata, hogy Krisztusra tekintve a keresztény ember a leghétköznapibb dolgokban is képes felismerni, mi a helyes teendő. Az utolsó blokk Prohászka Ottokár levelezéseiből nyújt válogatást, így közli Remenyik Sándor erdélyi evangélikus költő levelét, amelyben kifejezi nagyrabecsülését a katolikus püspök iránt. Az ökumené akkoriban még egyáltalán nem volt elfogadott az egyházi vezetők körében, a mozgalom igencsak gyerekcipőben járt, így Prohászka Ottokár ezen a téren is megelőzte a korát.

Mindkét kötetből kiderül: a kereszténységnek száz évvel ezelőtt is a liberalizmus és a szocializmus volt a két fő ellensége, csakúgy mint ma. Az erkölcsi értékek devalválódtak, a szociális feszültségek változatlanul léteznek, valós veszély, hogy a társadalom végképp kettéválik a gazdagok vékony rétegére, illetve végleg leszakadó szegények millióira. A páratlanul sokoldalúan, teológiailag és filozófiailag is hatalmas műveltséggel rendelkező, misztikus lelkületű Prohászka Ottokár egyértelművé tette, hogy a kereszténység nem vonulhat defenzívába, bátran és nyíltan fel kell vállalnia a krisztusi értékeket, még akkor is, ha az kivívja a közvéleményt uraló körök ellenszenvét. Egy olyan társadalom megvalósítására törekedett, amelyben érvényesül a keresztény kultúra, a szociális igazságosság és a katolikus világnézet. Az már nem az ő hibája, hogy mindezektől ma távolabb vagyunk, mint száz évvel ezelőtt voltunk, s ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, száz év múlva még távolabb leszünk.

Prohászka Ottokár: Modern pünkösd (Tinta Könyvkiadó, 2006)
Szabó Ferenc SJ: Prohászka Ottokár időszerűsége (Kairosz Kiadó, 2006)

Magyar Kurír