Két új taggal bővült a Szent István Tudományos Akadémia

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Vida Gábor biológus, genetikus munkásságát Kerpel-Fronius Sándor orvos, a Szent István Tudományos Akadémia Természettudományi és Alkalmazott Tudományos Osztályának elnöke ismertette. Vida Gábor Budapesten született 1935-ben. A Magyar Tudományos Akadémia Genetikai Intézetének munkatársa lett 1961-ben, majd 1970-től az MTA Botanikai Kutatóintézete mikroevolúciós csoportjának vezetője volt. 1965-ben védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1973-ban akadémiai doktori értekezését. Ugyanebben az évben nevezték ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara Genetikai Tanszékének vezetőjévé. Ugyanitt az MTA és az ELTE közös evolúciógenetikai kutatócsoportjának munkáját is irányította. 1985-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban pedig rendes tagjává. 1989 és 1991 között az Európai Evolúcióbiológiai Társaság alelnöki tisztét töltötte be. Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának alelnöke és a Magyar Genetikusok Egyesületének elnöke is volt. Kutatási területe a genetika, a fajkeletkezés genetikai mechanizmusa, az ökológia, a biodiverzitás és a környezetvédelem.

Vida Gábor Közös otthonunk, a Föld címmel tartott előadást. Rámutatott: a négy és fél milliárd éves Földön keletkezése után egymilliárd évvel már megjelent az élet, ám a szárazföldre csak hatszázmillió évvel ezelőtt lépett ki. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy az atmoszféra, a geoszféra és a hidroszféra élettelen rendszerére rátelepedjen az a bioszféra, mely évmilliókon át egyensúlyban működött. A Nap energiáját a növények kémiai energiává alakítják, a növények táplálékul szolgálnak azoknak az állatoknak, melyekből aztán a ragadozók tápláléka lesz. Ez egy zárt ciklus, melyben nem fogy el az anyag, és nincs benne szennyezés. Az utolsó néhány tízezer évben megjelent a nooszféra, ám az ember a föld történetének 99,99 százalékában nem volt jelen.

Nagyképűség lenne azt mondani, hogy mentsük meg a földet – fogalmazott az előadó, hangsúlyozva: sokkal inkább az embert kell megmenteni, aki a jól működő bioszféra nélkül nem tud életben maradni. Az emberiség létszáma nagyon sokáig kétszázmillió volt. A 17. századtól azonban ugrásszerű változás következett be. Míg 1930 körül kétmilliárd ember élt a földön, ma hét és fél milliárd. Ezt a gyarapodást a technológia fejlődése és a – bioszférának köszönhetően létrejött – földgáz és kőolaj felhasználása tette lehetővé. Az utóbbi évtizedekben a fajok nagy része visszaszorult vagy eltűnt, az ember által tenyésztett fajok viszont elterjedtek.

A világ mai állapota fenntarthatatlan – figyelmeztetett a biológus:  a klímaváltozás veszélyes szintet ért el, az ásványi kincseket kitermeltük, az élővilág változatosságát csökkentettük, az édesvízkészleteket túlfogyasztottuk, a termőtalajt degradáltuk. Gazdaságunkat a neoliberális értékrend irányítja, mely szerint soha semmiből nem elég. De ahogy nő a GDP, úgy megy tönkre a bioszféra is, mert mindenhez valamiféle természetes forrás is kell. Ez az „értékrend” az önérdek érvényesítését, a versenyszellemet, a piacot, a globalizációt és az innovációt mindennél többre tartja. A társadalmi különbségek is égbekiáltóak: míg 2010-ben a leggazdagabb 388 embernek volt ugyanannyi vagyona, mint a világ szegényebbik felének, ma már nyolc embernek van annyi vagyona, mint 3 milliárd 675 millió embernek.

Vida Gábor felhívta a figyelmet: rendszerszintű megoldásokra van szükség, a társadalmi, a gazdasági és a környezeti problémák csak egymás mellett oldhatók meg. A probléma azért is rendkívül összetett, mert a fogyasztás stagnálása gazdasági visszaeséshez vezet, ez társadalmi feszültségeket szül, a népesség elöregedése miatt Nyugaton fenntarthatatlan a nyugdíjrendszer, míg más térségekben a túlnépesedés okoz gondot. Végtelenségig fenntartható gazdasági növekedés nem létezik. A semmiből nem lehet valamit előállítani, százszázalékos hatékonyságot nem lehet elérni. Véges világunkban minden növekedés korlátos. Az ENSZ 2030-ra előirányzott tervei szerint a világot kell megváltoztatni. Ezzel szemben Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikája azt javasolja, hogy önmagunkat változtassuk meg. Ehhez viszont ökológiai megtérésre van szükség.

Takács Gyula biblikus professzor munkásságát Kuminetz Géza tanszékvezető egyetemi tanár, a Szent István Tudományos Akadémia Hittudományi és Filozófiai Osztályának elnöke méltatta. Takács Gyula 1947-ben született Szentgotthárdon. Pappá 1971-ben szentelték. Tanított a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia levelező és nappali tagozatán, a Veszprémi Hittudományi Főiskolán és a Szent Gellért Hittudományi Főiskolán. Kuminetz Géza – aki maga is Takács Gyula tanítványa volt – kiemelte, hogy a székét elfoglaló tudós „nemcsak professzora, hanem confessora is a tudományának”.

Takács Gyula A lélekben szegények című előadásában Máté evangéliumának egy kifejezését magyarázta: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) Elmondta: a szegény kifejezés gazdasági és társadalmi-jogi értelemben is használható. Ebben az esetben nem olyasvalakiről van szó, aki nehezen ugyan, de el tudja tartani magát. Ezt inkább koldusszegényként kell érteni, vagyis Jézus olyan emberről beszél, akinek nincs meg a mindennapi betevő falatja sem.

A biblikus professzor hozzátette: a nyolc boldogság első négy mondása az eredeti görögben a ptokhósz (szegény), a penthuntesz (gyászoló, szomorkodó), a praeisz (alázatos) és a peinóntesz (éhező) szót használja, melyek egyaránt π-vel kezdődnek. Mindez valószínűleg nem véletlen, ez is jelzi a kifejezések közötti kapcsolatot. Az Ószövetség görög fordítása, a Septuaginta az ani, az anav és ebion héber szavakat fordítja szegénynek (ptókhosz).

Rámutatott: a párhuzamos lukácsi hely nem teszi hozzá a lélekben – tó pneumati – kifejezést: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.” (Lk 6,20) Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben fontosabb a szegénység konkretizálása, személyessé tétele. Máténál viszont a lélekben szó azzal a Lélekkel hozható összefüggésbe, aki a Teremtés könyvében is megjelenik.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír