Kiállítás nyílt a Széchényi Könyvtárban az örmény népirtásról − KÉPGALÉRIÁVAL

KÉPGALÉRIÁVAL − Klikk a képre!

Az örmény nép tragédiája az I. világháborúban címmel nyílt korabeli dokumentumokat, visszaemlékezéseket, fotókat, valamint a mindennapi élethez tartozó használati tárgyakat bemutató kiállítás Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtár ereklyeterében.

A tárlat az örmény népirtás századik évfordulója alkalmából bemutatja az 1915–1916-os év eseményeit, annak előzményeit és következményeit, az örmény diaszpóra kialakulását és az első Örmény Köztársaság megalakulását.

A látogató megtudhatja, hogy az örmények a  4. század elején az elsők között vették fel a kereszténységet, s évszázadokon keresztül őrizték hagyományaikat, önálló struktúrába tagolva éltek az Oszmán Birodalomban.

A kiállítás több dokumentumon keresztül mutatja be a Budapestre érkezett örmény menekültek sorsát is. A tárlat részét képezik a menekültek réz és ón használati tárgyai, s megtekinthetők még ereklyetartók, keresztek és egyházi ruhák is.

A megnyitón Tüske László, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója köszöntötte a látogatókat. Hangsúlyozta, hogy az örmény tragédia „egy nép kitörölhetetlen emléke, kötelességünk megemlékezni róla.”

Tigran Zargaryan, a jereváni Örmény Nemzeti Könyvtár főigazgatója levélben fejezte ki köszönetét a kiállítás szervezőinek. Felidézte az örmény–magyar kapcsolatok távoli múltra visszatekintő történetét, megemlékezett azokról a magyar tudósokról − Misztótfalusi Kis Miklósról és Schütz Ödönről −, akik sokat tettek az örmény kultúráért. Kifejezte háláját a magyaroknak, akik a tragédia után sok örmény menekültet fogadtak be. A világ minden táján minden örmény ember érzi még ma is az 1915-ben kezdődött tragédia lelki és politikai hatását – hangsúlyozta üzenetében.

Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora megnyitó beszédében kiemelte, hogy a múlt fájdalmaival mindig szembe kell nézni, és amikor nem lehet objektív módon mérlegelni – ahogyan az I. világháború idején sem lehetett −, akkor később az egész emberiség felelőssége szembenézni a múlttal, a fájdalommal. Ha ezt nem tesszük meg, akkor újra megismétlődhetnek azok az események, amelyek beárnyékolják, megalázzák egy nép életét – hangsúlyozta. Figyelmeztetett arra, hogy a népirtás egy nép halála, ugyanakkor egyes emberek halála, emberi méltóságuk meggyalázása is.

Elmondta, hogy 1915. április 24-től szokás számítani az örmény népirtást, a folyamat azonban korábban elkezdődött: az örmény értelmiség legkiválóbbjait elhurcolták, bebörtönözték, meggyilkolták. Felidézte a deportációkat, amelyek valójában kivégzések voltak; az áttelepítéseket, amelyek során az emberek szintén halálra voltak ítélve, mert nem gondoskodtak számukra ivóvízről, élelemről. 1915-ben kétmillió örmény élt a birodalomban, 1923-ra megszűnt létezni az örmény kisebbség – hangzott a megrendítő adat.

Szuromi Szabolcs emlékeztetett arra is, hogy diplomáciai utakon sokan próbáltak az örmény nép segítségére sietni – a Szentszék részéről Pietro Gasparri bíboros, államtitkár, és az altitkár, Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Piusz pápa −, de sikertelenül. Utalt egy frissen megjelent forrásgyűjteményre, amely megdöbbentően dokumentálja, hogy a segítséget felajánlók kénytelenek voltak átgondolni terveiket. Pacelli bíboros, Gasparri bíboros és az amerikai nagykövet levelezése bizonyítja, hogy akárhányszor a pápa vagy az Egyesült Államok tett valamilyen nyilatkozatot, azt tömegek kivégzése követte. Egyértelművé vált, hogy nem a politikai álláspontok kifejtése menthet meg egy nemzetet a végső pusztulástól, hanem konkrét segítségnyújtásra van szükség, mindent meg kell tenni a menekülőkért. Pacelli bíboros, a későbbi XII. Piusz pápa megértette: a népirtással szemben sajnos  a józan ész kategóriája nem alkalmazható, a járható út az emberséges magatartás,  a befogadás, a gondoskodás.

A PPKE rektora végül azt a következtetést osztotta meg a kiállítás látogatóival, hogy felebarátunkban mindig az embert kell látnunk, minden embertársunkért meg kell tennünk mindent, hogy saját értékeit, meggyőződését tudja követni, megőrizve ősei hagyományát. 

A kiállításmegnyitón közreműködött David Yengibarjan örmény harmonikaművész.

A tárlat létrejöttében együttműködő partner a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara. Kurátorai: Kovács Bálint és Őze Sándor.

Fotó: Thaler Tamás

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír