Kihirdették a kármelita Marcell atya hősies erényeinek elismerését

A közzétett dokumentumok között szerepel az Isten Szolgájáról, a Kármelhegyi Boldogasszonyról elnevezett Marcell atyáról, világi nevén Marton Boldizsárról szóló határozat is, amely szerint elismerik hősies erényeit.

Marton Boldizsár, a későbbi Marcell atya él a Zala megyei Kiskomáromban (ma Zalakomár) született 1887. szeptember 9-én. Gimnáziumi tanulmányait a keszthelyi premontreieknél kezdte, majd a nagyszombati főgimnáziumban folytatta, ahol Jézussal és a Szent Szűzzel bensőséges kapcsolatba kerülve ismerte fel életében először Isten szeretetét.

Miközben egyetemi tanulmányait végezte a budapesti egyetem bölcsészkarán, kora divatos ideológiáinak rabjává válva elveszítette hitét, s tizenhat évig nem járult szentségekhez. Megszerezve a magyar-latin-görög szakos tanári diplomát előbb Petrozsényben, majd Zalaegerszegen lett gimnáziumi tanár. Kiváló pedagógus volt, akiért rajongtak diákjai, s aki folyton fejlesztette tudását az olvasás és a különböző európai országokban tett utazásai révén.

Az első világháború alatt önként jelentkezett, hogy egy kétgyermekes, nála fiatalabb tanárkollegája helyett a frontra induljon. Albániába küldték, ahol hadnagyként szolgálva mindenkit, még ellenséget is tisztelve azon igyekezett, hogy minél több katona térhessen vissza vele együtt épségben családjához.

A háborúból visszatérve egy hosszú megtérési folyamatban volt része, melynek következtében megbánta bűneit és szerzetesi hivatását fölismerve, 38 évesen kérte felvételét a kármelita rendbe. A képzési idő elteltével, 1930-ban szentelték pappá. Ezt követően tizenhárom évig a novíciusok magisztere volt Győrben. Saját példaadásával és igazi atyai szeretettel nevelte őket, sok kármelita növendék hivatásához járult hozzá. A ’40-es évek második felében országszerte híres prédikátorrá és gyóntatóvá vált. Számos egyházi és világi elöljáró tartozott lelki gyermekei közé, mint például a győri vértanú püspök, Boldog Apor Vilmos vagy Mindszenty József bíboros, aki később boldoggáavatási eljárásának megkezdését személyes közbelépésével is sürgette.

Marcell atya 1950 után, a szerzetesrendek feloszlatását követően az isteni Gondviselésre való teljes ráhagyatkozással, Isten szeretetének tanújaként élt. Élő hite, megingathatatlan reménye és a Szűzanya iránti határtalan bizalma révén sokakon tudott segíteni azok közül, akik a kommunista diktatúra alatt hitükért üldözést szenvedtek.

1966-ban bekövetkezett halála után a győri kármelita templom kriptájában temették el. 2007. augusztus 18. óta a budapesti kármelita templomban nyugszik.

FrVatikáni Rádió/

Magyar Kurír