Kiszeretik belőlünk a jót – Mindig derűs regnumi fiatalok ünnepe a Szent István-bazilikában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Mária szeplőtelen fogantatását ünneplő szentmise előtt a Szent István-bazilika felbolydult nyüzsgő méhkasra emlékeztetett. Még csak fél tíz volt, de már megteltek nemcsak a pad- és széksorok, de az állóhelyek is. A Regnum Marianum családi főünnepére összegyűltek a közösségek, hogy együtt erősítsék meg összetartozásukat és elköteleződésüket a szolgálatban.

A gyerekek többsége vezetőik kíséretében érkezett. Legelöl a fogadalmat tevők és a legkisebbek, a regnumi életüket kezdők ültek. Eljöttek a legfiatalabb Regnum, a soproni közösség tagjai is. Sok, évtizedes regnumi múltú, ma már gyerekét kísérő család is fontosnak tartotta a részvételt.

A szentmise főcelebránsa Balás Béla püspök, szónoka Böjte Csaba volt; számos regnumi paptestvér koncelebrált. „Ha papok lesztek, ti is ide állhattok, és gyönyörködhettek sok száz mosolyban. Nem mindennapi látvány” – köszöntötte Monostori László házfőnök az egybegyűlt sokaságot.

Böjte Csaba szentbeszéde nem nélkülözte a vidámságot. Egy történetet mesélt: egyszer papbácsijukra panaszkodtak gyerekei. „Olyan a beszéde, mint Szent István kardja – hosszú és lapos.” Csaba atya ekkor arra kérte őket, hogy a szentmiséken üljenek előre és jegyzeteljenek. Így is tettek. A pap látta, harminc gyerek lesi a szavait, ezért a következő beszédre már készült, a gyerekek pedig azt vették észre, már nem megerőltető figyelniük rá. „Kiszerették belőle a jót” – figyelmeztetett Böjte Csaba arra, hogy nekünk is ezt kell tennünk egymással. Jézus és a tanítványok emmauszi találkozása példáján mutatta be, hogyan tegyük ezt: a feltámadt Jézus a tanítványok mellé szegődött, nem számon kért, nem ítélkezett, nem vádaskodott, és nem követelte ki a hitet; beszélgetett, kérdezett, érvelt, tanított, és a tanítványok erőre kaptak. „Lángolt a szívük” – írja a Szentírás. Ez a szeretet lényege. Így volt a tanítványoknak ereje visszamenni, felrázni a többieket.

Ha az embernek lángol a szíve, van remény. „Bízzunk egymásban, papjainkban, vezetőinkben, és lelkesítsük őket.” Csaba testvér gyakori hibánkra figyelmeztetett: ahelyett, hogy gyengeségeket rovunk fel, kritizálunk, biztatni kell saját csapatunkat, meg tudjuk csinálni.

A gonosz lélek az, aki pancsernek tünteti fel az Üdvözítőt, mert azt akarja elhitetni, hogy rosszul sikerült a teremtés, és előbb-utóbb vége lesz. Mintha hinnénk neki, és a világvégét várva élünk? Jézus azonban ennek az ellenkezőjét várja el tőlünk – mondta a szónok. – Amellett, hogy senkit nem zárt ki szeretetéből, egy bizonyos magatartást nem tudott elfogadni: azt, ha elássuk talentumainkat ahelyett, hogy kamatoztatnánk; ha nem hozunk gyümölcsöt. Látjuk: Jézus megátkozta a terméketlen fügefát. Elküldte a balga szüzeket, holott nem tettek semmi rosszat, de nem volt bennük tűz, lendület.

Jézus gyümölcsöt vár tőlünk, maradandó gyümölcsöt. Arra buzdít, hogy bízzunk benne, fogjuk meg a kezét, és induljunk el. Bízik bennünk, tudja, hogy képesek vagyunk megtanulni a szeretet parancsát. Különben miért vállalta volna értünk a megváltást? „Döglött lóra ki tenne patkót?’” – fejezte ki Böjte Csaba, mennyire bízik bennünk Jézus. – Kinézi az emberből, hogy képes a feladatra. Még a kereszten sem inog meg ez a hite, és feltámadása után folytatja, ahol abbahagyta.

Mi nem lehetünk a gonosz lélek szócsöve. Isten nagyságát szeretnénk hirdetni, a megváltás és a szeretet erejét. Ez a bizonyosság járjon át minket, ezzel a hittel szólítsuk meg egymást, és egymás kezét fogva induljunk el!

Biztatásul Isten túlcsorduló szeretetére emlékeztetett a szónok, a Növényi Diverzitás Központban, a génbankban tett látogatása élményét megosztva: a Kárpát-medencében 12 ezer növényfajta él: csak paradicsomból 2 ezer fajta, mákból pedig 8 száz féle van. „Ennyi ízt adott nekünk a világ Teremtője. Ízt, illatot, színt. Érzékeljük-e ebben túláradó szeretetét? Nekünk teremtette. Merünk-e igent mondani erre a szeretetre? Merjük-e megfogni a kezét?” – Böjte Csaba arra kérte azokat, akik igent mondanak, hogy álljanak fel. A gyerekek egy emberként emelkedtek fel a padokból, és a Hiszekegy elimádkozásával erősítették meg igenjüket.

A szentmise a fogadalomtétellel folytatódott. Monostori László név szerint szólította ki a szentélybe vezető lépcsőkre a közösségek tagjait. Vezetőikkel és az egész ünneplő közösséggel együtt erősítették meg a keresztségben tett ígéreteiket. „Őszinte lelkiismerettel, tiszta lélekkel és kitartó lelkesedéssel akarok szolgálni veled” – fogalmazták meg fogadalmi imájukban. 

A szentmise végén átadták a közösségért végzett kiemelkedő szerepvállalás elismeréseként odaítélt díjakat. Elsőként az augusztusban már kihirdetett „Az év vezetője” díjat adták át. Ezt Borbély Márton kapta.

„Az év embere” díjat idén egy házaspárnak ítélték oda: Kaposi Mártinak és Kaposi Berkének. Mindketten gyerekkoruktól tagjai a Regnumnak, majd vezetőként vállaltak elköteleződést. A vezetőképzés sok új fejlesztést köszönhet nekik.

A Pro Regno Mariano díjat Bakos Vincének ítélték oda, aki felnőttként került be a Regnumba. Elvégezve a vezetőképzéseket lett tevékeny tagja a közösségnek. 2009-től a közösségen kívüli szolgálat keresését népszerűsítve elindította a R.A.R. – Regnum Actio Radius – mozgalmat. 2013-tól három éven át a hatoknak, a Regnum Marianum vezető testületének tagja volt. Szívügye, hogy megszólítsa, aktivizálja azokat, akik nem vállalnak vezetést a közösség életében.

Búcsúzóul további programokra hívták a jelenlévőket – keddi rorátéra a Városmajorba, karácsony előtti szentgyónásra a Lehel térre, az ünnepet zárni pedig agapéra az altemplomba.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír