„Meghalt egy férfi, akinek nemzetünk a szuverenitás és a szabadság visszanyerését köszönheti. Meghalt egy férfi, aki ezért az országért és demokratikus fejlődéséért élt. Ugyanakkor az ő magatartásának köszönhetjük, hogy a szabadság és a demokrácia visszanyerése nem árasztotta el ezt a nemzetet az erőszak, a vérontás, a bosszúállás hullámaival.
Meghalt az az ember, aki tudta, mit jelent a szabadság elveszítése, az emberi méltóság tagadása, az elnyomás és a börtön. Meg vagyok győződve arról, hogy mindenki, az egész társadalom, függetlenül politikai vagy vallási meggyőződésétől, tisztelettel és hálával tartozik neki.
Ezt a nyilatkozatot a cseh püspöki konferencia, az egyház nevében teszem, annak a közösségnek a nevében, amelyhez az elhunyt tartozott a keresztség, a bérmálás és a szentáldozás szentségei révén. Az egyház is hálás neki a szabad élet, az egyházi megújulás lehetőségéért. Azt hiszem, hogy szavaimnak ökumenikus értelemben is van értéke mindazok számára, akik Jézus Krisztust vonatkozási pontnak tekintik.
Ezek a szavak most barátomnak és börtöntársamnak szólnak. Azt gondolom, hogy vele lezárult életemnek egyik legszebb szakasza. Václav és bátor megnyilvánulásai életem pótolhatatlan részét alkották. Hiszem, hogy ez a szakasz még nem ért véget. Legutolsó beszélgetésünkkor, miközben készítettük az új évi televíziós műsort, megvitattuk a jövőre vonatkozó nézeteinket.
Az újév első napján lesz rá alkalmunk, hogy ezt meghallgassuk, így az idő számunkra 'időtlenné' válik. Hiszem, hogy az adventi időszak végén eljött Václávhoz Ő, akiről annyit beszélgettünk vele. Ezt megerősítik legutolsó találkozásunkkor mondott szavai: 'nem vagyok jól, de tudjuk, hogy Ő létezik.'… Köszönöm, Václav.
Tudom, hogy ez az Ő, Isten, most elébe jött.
Annyi fáradság, szenvedés és fájdalom után, nyugodj abban a békében, amelyet Ő, aki létezik, készített el számodra.
Requiem aeternam dona ei Domine" – írta december 18-i megemlékezésében Dominik Duka prágai érsek, Csehország prímása.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír