Közösségkutatás a XXI. században – A Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár Communio-projektje

– Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek kulturális misszióként beszél a levéltár munkájáról. Mit jelent támogatása az Önök számára?

– Levéltárunk fenntartójaként Bábel Balázs érsek Magyarországon elsőként vállalta, hogy intézménye ilyen újszerű és nagyszabású vállalkozásba fogjon. A Communio-projekt bizonyos értelemben kísérlet, bizonyos értelemben valami új születése. Ennek pedig következményei vannak, képletesen szólva az újszülöttet fel kell nevelni, megváltoznak a szülők teendői-lehetőségei. Az új szolgáltatással a levéltár jóval „nagyobbat merít”, szélesebb kutatói köröket ér el.

1998-ban jelent meg az Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottságának dokumentuma „Az egyházi levéltárak szerepe a lelkipásztori életben” címmel. A cím önmagában is beszédes, hiszen kifejezi, hogy levéltárainknak lelkipásztori szempontból is jelentősége lehet. A körlevél szövege megállapítja, hogy levéltáraink tartalma számottevően hozzájárulhat az új evangelizációhoz. „Az egyházi közösségek valamennyi létrehozott kulturális értékét megfelelően hasznosítva lehet folytatni és gyarapítani a keresztényeknek a mai világgal való párbeszédét.” Ennek a párbeszédnek az egyik módja az általunk őrzött iratokra épülő kutatószolgálat is.

– Hogyan született a Communio-projekt elnevezés?

– Család, plébánia, iskola, társulat-egyesület. … Az elmúlt évszázadokból hosszan sorolhatnánk az emberek életét, mindennapjait meghatározó, alapvetően vallásos közösségeket. A Communio-projekt ezekre az egyént körülölelő, emberi léptékű, hagyományos közösségekre fókuszál, az ezzel kapcsolatos kulturális örökséget-értéket állítja a figyelem középpontjába, megteremtve az internetes kutatás lehetőségét. Ez a cél a plébániák levéltárainak feldolgozásával érhető el, hiszen itt összegződtek a katolikus családok és a helyi vallásos közösségek alapvető adatai.

– Foglalja össze kérem a Communio-projekt tevékenységet!

– Arra vállalkoztunk, hogy feltárjuk a nagy múltú kalocsai érsekség, vagyis a jelenlegi Bács-Kiskun és a néhai Bács-Bodrog megyék területének római katolikus, kéziratos anyakönyvi és helytörténeti köteteit. Ez egyrészt a források nyilvántartásba vételét, másrészt képi digitalizálását jelenti. Az így létrehozott képanyag segítségével internetes kutatási lehetőséget is biztosítunk. A plébániák levéltárai számos jelét őrzik annak, hogy a vallás és közösség egyértelműen összetartozó fogalmak voltak. A historia domusok például ezen közösségek életének alapvető dokumentumai. Vallásos volt a népoktatás, általában egyházi a népiskola. Életkoroknak és különféle céloknak megfelelően aztán további közösségek szerveződtek, említhetnénk olvasókört, legényegyletet, oltáregyletet, ferences harmadrendet vagy éppen búcsújárók csoportját-közösségét: valamennyinek előfordulnak törzskönyvei, jegyzőkönyvei, naplói. Előfordul, hogy évtizedeken át megvannak egy adott plébánia tanyalátogatási naplói, páratlan dokumentációját adva a tanyák XX. századi életének…

– Mi ösztönözte Önöket a digitalizációra?

– Elsősorban a kutatói igények, de a szakmai konferenciák megállapításai is évek óta ebbe az irányba mutatnak. Országszerte erős a családkutatói érdeklődés, ez markánsan jelenik meg levéltárunkban is. Az utóbbi öt évben kutató- és ügyfélforgalmunk 70–80 százalékát tették ki a hasonló esetek. A történeti egyházmegye területe, a Duna-Tisza köze (néhai Bács-Bodrog és mai Bács-Kiskun megyék) múltja, a nagyarányú elvándorlás (kitelepítés, lakosságcsere, délvidéki háborúk hatása) ösztönözte a gyökerek keresését. A magas arány oka másrészt az, hogy levéltárunk anyakönyvi állománya igen gazdag. 1826 óta folyamatos a másodpéldányok gyűjtése az egyházmegyében, a keletkező anyakönyvek információi azóta a központban, Kalocsán is megvannak. Mikrofilm-másolatok segítségével Bács-Kiskun megye egész területéről, az anyakönyvezés kezdetétől tudunk szolgáltatni az adatokat.

– Mit és hogyan dolgoznak fel?

– Első lépésként a plébániai levéltárak kéziratos köteteinek feltárására koncentrálunk. Ezek a kötetek (anyakönyvek, népesség-összeírások, egyházmegyei körlevelek és uralkodói-helytartótanácsi leiratok átírásai, testületi jegyzőkönyvek, vizitációk, historia domusok) általában egyediek, és a legfontosabbnak vélt eseményeket-információkat jegyezték le bennük. Minden egyes dokumentum kap egy rövid leírást, majd digitális fotózással elkészítjük képi másolatát. A határon túli területek esetében elsősorban a központi levéltár állományából, az anyakönyvi másodpéldányok gyűjteményéből dolgozunk.

– Kik és hányan végzik a digitalizálás munkáját?

– Levéltárunknak két főállású alkalmazottja van, de egy ilyen nagyszabású vállalkozáshoz ez nyilvánvalóan nem elegendő. A tartalom digitalizálásában a közmunkaprogram bevonásával további három fő segédkezik, és időszakonként egyéb segítséget-közreműködést is kapunk pl. a programozás, rendszergazdai teendők terén.

– Milyen a kutatói érdeklődés?

– Még nincs egy éves az internetes szolgáltatásunk, a kutatói regisztrációk száma ma már meghaladja a 270-et. Ez a kutatók létszámát tekintve korábbi éves forgalmunk közel háromszorosa. A kutatói aktivitás azonban ennél lényegesen nagyobb mértékben nő: míg korábban egy-egy kutató csak évente átlagosan 2-3 alkalommal jutott el hozzánk, az internet segítségével rendszeresen, szinte folyamatosan dolgoznak. A kutatási esetek száma így megközelíti a hétezret. Összesen több mint másfél millió képet böngésztek kutatóink, mindez átlagosan napi 23 kutatót és ötezer lapozást jelent.

– Milyen eredményeket hozott a Communio-projekt?

– Nagyon fiatal még a vállalkozás, egyelőre a tartalom létrehozása, egyházmegyénk teljes területének feldolgozása köt le bennünket. De örömmel tapasztaljuk az internetes szolgáltatás sikerét, a nagy kutatóforgalmat. Két év alatt több mint 500 ezer digitális felvétel készült, jelenleg 452 ezer képfájl érhető el az interneten, de hamarosan a böngészhető képek száma is eléri a félmilliót. Számításaink szerint még egy évre van szükségünk, hogy feldolgozzunk egyházmegyénk teljes területét. Természetesen sok-sok kérdést, és számos felajánlást is kapunk a kutatók részéről különféle adatgyűjtésekről, általuk gyártott mutatókról stb. Az említett tartalmak hatékony közvetítésére egyelőre nem vagyunk képesek, a fórum szerepét kutatóink számára sajnos nem tudjuk betölteni, mert időnk véges, csekélyek az erőforrásaink. Mégis örvendetes érezni a működő projekt „társadalmi erőterét” a többféle formában megnyilvánuló felajánlásokat-segítséget. Bízunk benne, hogy hosszabb távon a létrehozott digitális tartalom és a szolgáltatás jelentős eredményeket hoz majd a helytörténeti kutatásokban.

– Milyen szerepet töltenek be ma az egyházi levéltárak?

– Az egyházi levéltárakban a rendszerváltást követően új lehetőségek nyíltak, az elmúlt húsz évben az intézmények általában kívül-belül megújultak. Szinte mindenütt korszerűsödtek a raktári-elhelyezési körülmények, szakképzett levéltárosok új generációja jelent meg, és mára „fiatalos összképet” eredményezett. A szakmai együttműködésük terén meghatározó szerepet játszik a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE), amely ökumenikus alapon integrálta a Kárpát-medence magyar egyházi levéltárosainak zömét. A MELTE éves vándorgyűlései, szakmai programjai alkalmával kb. 70–80 levéltáros találkozott viszonylag rendszeresen az elmúlt húsz évben, határainkon innen és túl. A katolikus levéltárak munkatársai ezen kívül az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ (OKGYK) szervezésében is rendszeresen találkoznak, évente 1-2 alkalommal rendezett szakmai napok és konferenciák keretében. A kis intézmények számára ezek a találkozók fontos tájékozódási alkalmat, nagy segítséget jelentenek. Átlagosan ui. „másfél személyes” levéltárakról beszélhetünk, azaz egy-két munkatárssal dolgozunk. Az említett találkozók nagy előnye, értéke a személyes ismeretség, mely jó alapot ad a közös munkához. A technika ma már lehetővé teszi egymástól távoli emberek virtuális összmunkáját is, nálunk egyelőre mégsem ez a jellemző, meghatározóbbnak érzem a személyes kapcsolatokat. A külvilág számára is látványos, eseménydús szakmai-egyesületi életet ugyanakkor nem tudunk felmutatni, létszámunk, intézményeink mérete és leterheltségünk ezt nem nagyon teszi lehetővé.

– A kalocsai levéltár számos konferencia, kiállítás kiindulópontja.

– Valóban, kutatások szervezésével és konferenciák rendezésével is próbáljuk segíteni a történeti emlékezést. A jeles évfordulókról az Érseki Kincstár és a Főszékesegyházi Könyvtár általában időszaki kiállításokkal emlékezik meg. A korábbi érsekek személyével kapcsolatos, életrajzi jellegű évfordulók közül a 2004-es Patachich Ádám-, illetve az idei Grősz József-emlékévet emelném ki. 2009-ben első ízben igyekeztünk a Főegyházmegye XX. századi történetéről összefoglaló áttekintést adni, 2010-ben pedig a missziós tevékenység vizsgálata volt a középpontban, a világmissziók könyvészeti emlékeinek áttekintésén túl egészen a helytörténeti vonatkozásokig, a XX. század első felében Kalocsáról induló kínai misszió bemutatásáig, melyben a jezsuita szerzetesek és a kalocsai iskolanővérek vállaltak meghatározó szerepet. Valamennyi kiállítás-megemlékezés kiadványok megjelentetésével is párosult. Az említett programokról rendszeresen hírt adunk levéltárunk honlapján, mely a következő címen érhető el: http://archivum.asztrik.hu

Trautwein Éva/Magyar Kurír

Fotó: TÉ