Konferencia a hetven évvel ezelőtti püspöki kinevezésekről

Püspöki kinevezések 1944-ben (Hamvas Endre, Mindszenty József, Kovács Sándor) címmel rendezett konferenciát március 6-án a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség és a Gál Ferenc Főiskola.

A rendezvény szervezője, Zombori István történész kiemelte: az 1944. év nemcsak a magyar történelemben, hanem a magyar egyháztörténetben is cezúrát jelentett, hiszen a náci német, majd a szovjet megszállás – s az annak nyomán kiépülő kommunista diktatúra – súlyos károkat okozott a magyar katolicizmusnak. Hangsúlyozta, hogy az államszocializmus korában (1989-ig) az Apostoli Szentszéknek nem volt lehetősége szabadon betölteni a magyar főpapi székeket.
A konferencia résztvevőit és az eseményen megjelenteket Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök köszöntötte, aki elmondta: személyes okokból is fontosnak érezte a tudományos tanácskozás támogatását, hiszen egyrészt Hamvas Endrének utódja a csanádi püspöki székben, másrészt egykori esztergomi főegyházmegyés papként (2004 és 2006 között az érsekség segédpüspökeként) kötődik Mindszenty Józsefhez is. A hercegprímás személye példa lehet a keresztények számára, ugyanis hitbéli meggyőződése alapján ellenállt mind a nyilas, mind a kommunista diktatúrának, amiért meghurcoltatás és bebörtönzés jutott neki osztályrészül – fogalmazott a szegedi főpásztor.

Latorcai Csaba, a szegedi Gál Ferenc Főiskola docense a magyar országgyűlés felsőháza és három 1944 tavaszán kinevezett püspök kapcsolatáról tartott előadást. Az 1927 és 1945 közötti időszakban ugyanis a magyar főpapok tagjai voltak a törvényhozás második kamarájának. Hamvas Endre, Mindszenty József és Kovács Sándor felsőházi mandátumát 1944. június 2-án igazolták. A három főpap azonban – a német megszállás és a nyilas uralom idején – nem szólalt föl az üléseket. Mint az előadó hangsúlyozta: „hallgatásukkal hívták fel a figyelmet a nyilas rendszer embertelenségére és vállalhatatlanságára”.

Balogh Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa Mindszenty József veszprémi kinevezésének körülményeihez közölt adalékokat. Így például azt, hogy a zalaegerszegi apátplébános neve korábban már a váci, a szombathelyi, illetve a veszprémi püspöki szék betöltésekor is fölmerült esélyes jelöltként, s hogy végül a kinevezés megvalósulásában nagy szerepe volt Mikes János érsek, kiérdemesült szombathelyi püspöknek.

Az előadás érdekes újdonsággal is szolgált a Mindszenty-kutatásnak: fölvetette a lehetőségét annak, hogy a későbbi főpásztor 1943-ban egyházi diplomáciai küldetésben vett részt Rómában, amikor is a katolikus egyház befolyásos személyiségei egy közép-európai rendezési tervről (dunai konföderáció Habsburg Ottó vezetésével) egyeztettek.
Rétfalvi Balázs, a szombathelyi egyházmegye levéltárának munkatársa referátumában Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök kinevezésének körülményeit tárgyalta. A kecskeméti apátplébános püspöki megbízatásában közeli barátja, Czapik Gyula egri érsek működött közre, aki elsőként küldte távirati üdvözletét az új főpapnak 1944 márciusában. Kovács kitűnő szónokként volt számon tartva: szentbeszédeit – már kecskeméti éveiben is – rendszeresen közvetítette a rádió.

Zombori István, a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány titkára és a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség vezetője Hamvas Endre csanádi püspök 1944 szeptembere és 1945 októbere vezetett naplójának – amely a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós perben került lefoglalásra, s amely ma az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található – forrásértékét elemezte. A magyar és latin nyelven írott dokumentum egyik jellegzetes epizódja a Tisza-parti város szovjet megszállásának idejében keletkezett: Hamvas a püspöki palotában, magánkápolnájában mutatott be szentmisét, amikor egy szovjet katona nyitott be, aki megvárta a szertartás végét, majd elkérte a kápolnából kilépő főpap karóráját.
Pál József, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott docense Hamvas Endrének az üldözöttek – az 1944-ben gettósított és deportált zsidók, illetve az 1945 után kitelepített németek – védelmében kifejtett munkásságát ismertette. 1944 júniusában a szegedi székesegyházban tartott papszentelésen – nagyszámú hallgatóság előtt elmondott, majd később kinyomtatott és a városban ingyenesen terjesztett – elmondott beszédében a főpásztor kijelentette: „kereszténységgel össze nem egyeztethető” a zsidóüldözés.

Miklós Péter, a szegedi egyetem oktatója, a Gál Ferenc Főiskola egyháztörténeti kutatócsoportjának tagja a koalíciós években nagypolitikai szerepet vállaló Balogh István szeged-alsóközponti plébános és Hamvas püspök kapcsolatát mutatta be. Az eleinte együttműködéssel induló viszony súlyos ellentéttel – Balogh páter kánoni megintésével, majd a papi működésének (1948-tól 1951-ig tartó) felfüggesztésével – ért véget.

A konferencia Kozma Gábor, a Gál Ferenc Főiskola rektora zárszavával fejeződött be, aki hangsúlyozta: az intézmény fontosnak tartja az egyháztörténeti kutatások támogatását és a képzési kínálatában szereplő – Zakar Péter dékán vezette – keresztény egyház- és művelődéstörténet mesterszak révén újabb szakemberek képzését.

Magyar Kurír