Konferencia a katolikus egyház magyarországi zsidómentő tevékenységéről

A Magyarországi Apostoli Nunciatúra, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem által szervezett konferencia megnyitóbeszédében Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius  hangsúlyozta, a katolikus egyház magyarországi embermentő tevékenységét sokkal inkább tekinthetjük az egyház közös erőfeszítésének a Szentszék instrukciója nyomán, mintsem személyes kezdeményezések összességének.

A Szentszék képviselője a budapesti Apostoli Nunciatúra, azaz Angelo Rotta nuncius és titkára, Gennaro Verolino vészkorszakbeli rendkívüli tevékenységéről beszélt, akik más diplomaták és önkéntesek segítségével 120 ezer magyar zsidó üldözött életét mentették meg. Amikor 1944-ben a népirtás ténye teljes valóságában napvilágra került, XII. Piusz üzenetet küldött Rotta nunciusnak: „Minden szükséges és megfelelő lépést meg kell tenni a zsidók megmentéséért”, és áldását adta a Budapesten és másutt akkor már folyamatban lévő kezdeményezésekre – hangsúlyozta Alberto Bottari de Castello.

A nunciatúra védett épületek kialakításával, a szerzetesek házainak bevonásával, menlevelek kibocsátásával állt a zsidómentés élére, sok száz keresztlevelet adtak ki. Ezek az erőfeszítések azonban már hasztalanok voltak, amikor megkezdődött a halálmenetek időszaka. Ekkor az osztrák határig erőltetett menetben hajszolt zsidókat Verolino titkár a helyszínen segítette, és a nunciatúra élelmiszert, gyógyszert, ruhákat és biankó menleveleket szállító gépkocsikonvoja követte őket.

A két szentszéki diplomata maradhatott Magyarországon a legtovább a semleges államok képviselői közül, de 1945. április 6-án nekik is el kellett hagyniuk hazánk területét – mondta előadásában a nuncius.

Erdő Péter bíboros is a mentőhálók létezésére hívta fel a figyelmet, amikor a Szociális Testvérek Társasága, azon belül is Boldog Salkaházi Sára embermentő tevékenységéről beszélt. Kiemelte a társaságot létrehozó Slachta Margit szerepét, aki a zsidók deportálásával szembeni fellépését olyannyira komolyan gondolta, hogy ez ügyben még XII. Piusz pápánál is járt magánkihallgatáson. A társaság és a testvérek vezetése alatt álló házakat bocsátották a menekülők rendelkezésére a rend és az egész egyház szervezett tevékenysége keretében – szögezte le a bíboros.

A néhány tucat konvertita (más vallásra, itt: katolikus hitre áttért személy – A szerk.) által alapított Magyar Szent Kereszt Egyesületnek, amelyet Slachta Margit és Apor Vilmos vezetett, nagy szerepe volt a zsidó származású katolikusok (ön)segítésében – tette hozzá a főpásztor. Angelo Rotta nuncius Angelo Giuseppe Roncalli törökországi apostoli nunciussal – a későbbi Szent XXIII. János pápával – működött együtt szorosan a holokauszt idején – mutatott rá Erdő Péter, hozzátéve: az, hogy a zsidómentés témájában időről időre felbukkannak a szentek, arra mutat rá, hogy az isten- és emberszeretet parancsának betartása nemesíti meg leginkább az emberi személyt.

Szuromi Szabolcs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora a budapesti plébániák szerepére világított rá, melyek embermentő tevékenységét különösen a keresztlevelek kibocsátása fémjelezte. Egyedül a terézvárosi plébánián 30 ezer zsidó kérte megkeresztelését a holokauszt idején, 1944-ben az ott megkereszteltek 86%-a zsidó volt. Varga Lajos váci segédpüspök Péteri József szerepéről beszélt a zsidók mentésében, hangsúlyozva, a néhai váci püspök mennyire fontosnak tartotta a papok apolitikus hozzáállását, hogy megakadályozza a szélsőséges ideológiák elterjedését egyházmegyéjében. Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete azt mutatta be, hogy a magyarországi embermentés valójában 1939-ben vette kezdetét, a lengyel zsidók mentésével. Hangsúlyozta, hogy a magyar egyház erélyes fellépése mennyire döntő jelentőségű volt akkor, amikor az állam eleinte lassabban reagált.

Kálmán Peregrin OFM a ferences plébániák és rendházak intézményes menekítési tevékenységéről beszélt, amelyből kiemelkedett a budapesti Margit körúti plébánia és az azt vezető Kriszten Rafael szerepe. A Margit körúton gyakorlatilag megállás nélkül folyt az irodai munka, még más szerzetesek is oda fordultak a zsidók anyakönyvezési kérelmeivel. Jellemző, hogy a ferences atyák mindegyike kurzusokat tartott az áttérésről, sokszor mintegy 350 fős létszámú csoportoknak. Beke Margit a budapesti Budakeszi úton működő Boldog Katalin Leányotthon esettanulmányát ismertette. A hadsereg ruhaellátásával foglalkozó üzemhez tartozó intézményt az alapító Klinda Pál atya azzal tette az üldözöttek befogadóhelyévé, hogy a nunciatúra oltalmába helyeztette. Ez sokáig valós védelmet adott, de a végső nyilas betörést nem tudta megakadályozni.

Fejérdy András, a Római Magyar Akadémia tudományos titkára arra mutatott rá, hogy az ellenséges, elnyomó rezsimmel és annak embertelen ideológiájával szemben alapvetően kétfajta felfogás szerint próbálták felvenni a harcot a magyar püspökök. Azok, akik elsősorban a lelkipásztori felelősséget hangsúlyozták, inkább az egyházi szervezet és a hívők megóvását helyezték előtérbe, így nyitottak voltak a tárgyalásra, a kompromisszumra; ezzel szemben azok a főpásztorok, akik az egyházra mint jelre tekintettek, inkább amellett foglaltak állást, hogy nyilatkozatok által ítéljék el az embertelen tetteket, és a hívők lelkiismeretére hassanak.

A konferencián a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia több tagja mellett André Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője, valamint Ilan Mor izraeli nagykövet, illetve a diplomáciai testület több tagja is részt vett.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír