„Scientia amabilis” – Könyv a Biblia növényeiről

A tudós keresztyén szerző, a vácrátóti botanikus kert munkatársa a következő, konfesszionális erejű szavakkal vezeti be a neves teológusok – például Szűcs Ferenc professzor – szakmai támogatásával készült munkáját: „Isten nagy ajándéka az életemben a hivatásom. Botanikus vagyok, és a növényekkel való foglalatosság rendkívül örömteli dolog. Carl Linné, a 18. századi nagy természettudós és rendszerező is úgy írt róla, hogy „Scientia amabilis (szeretetre méltó tudomány). Nem készültem mindig botanikusnak, de Isten a kellő időben beleszólt az életembe, és egy botanikus kertbe vezetett.”

Ennek a nem mindennapian gazdag gyűjteménynek, a bibliai flóra finoman megkomponált szövegű és gyönyörűen illusztrált kincsestárának nem is lehetne más a mottója, mint az 1Kor 3,7: „Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” A kötet különleges többlete, hogy egy-egy növény pontos, tárgyszerű botanikai leírásához minden esetben vonatkozó igehelyek is társulnak, megkülönböztetésül kékkel szedve. A jó illatú nárdus leírásából így természetesen nem hiányozhatnak ezek az Énekek énekéből vett, költői szépségű sorok: „Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát…” (Én 1,12).

A Biblia növényei cím nem azt jelenti, hogy kizárólag a Szentföldön termő növények könyve ez, hiszen a biblikusan csengő nevű golgotavirág például nem Izrael földjéről, hanem Dél-Amerikából származik. A kötet hatalmas tudású, nagycsaládos és olvasóit anyaszívűen tanító szerzőjének külön ajándékai számunkra a piros keretben megjelenő miniatűr esszék, amelyek az égő csipkebokor történetétől a töviskorona leírásáig, vagy éppen Haynald Lajos 19. századi botanikus bíboros munkásságának rövid bemutatásáig számtalan érdekességgel szolgálnak. 

A Biblia növényeinek felhasználási köre és lehetőségei szinte végtelenek: teológusok, laikus bibliaolvasók, a növények világának barátai és ismerői egyaránt nagy örömmel, haszonnal és hálával forgathatják. Továbbá mindazok a diákok és felkészítő tanárok, akik részt vesznek Csurgón a református középiskolák rangos természettudományi versenyeinek egyikén, Csokonai egykori „első somogyi oskolájában”.

Mi több – elnézést ezért a kis szakmai hazabeszélésért –, még a 17. századi puritán művek elemzését is megkönnyítheti ez a kettős küldetésű herbárium, hiszen e változatos szövegű hitépítő munkákban nagyon gyakoriak a bibliai flórára utaló metaforák.

(Fráter Erzsébet: A Biblia növényei, Scolar Kiadó, Budapest, 2017.) 

Petrőczi Éva/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. április 15-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.