Könyv jelent meg a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye török idők utáni megújulásáról

Hazai – 2015. május 13., szerda | 16:23

A Szent István Könyvhétre jelent meg Tóth Tamás „A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 18. századi megújulása Patachich Gábor és Patachich Ádám érsekek idején (1733–1784)” című könyve. A tudományos monográfiát május 12-én mutatták be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál pápa-termében.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Tóth Tamás egyháztörténész, a római Pápai Magyar Intézet rektorának műve a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM), a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány (HEH) és a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár (KFL) kiadásában jelent meg.


Zombori István történész, a könyv szerkesztője elmondta: a szerzőnek tízéves munkája fekszik a könyvben. Eredetileg doktori disszertációnak készült, amit később monográfiává bővített. Tóth Tamás könyve nemcsak külsejét tekintve súlyos – kemény kötésű, csaknem ötszáz oldal –, hanem tartalmát illetően is. Zombori professzor emlékeztetett rá: a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye területe az 1526-os mohácsi vereséget követően az Oszmán Birodalom uralma alá került, a vidék a sorsfordító időkben sokat szenvedett, és a háborús korszak végére szinte elnéptelenedett. A Habsburg Birodalom részeként, a 18. századi Magyarországon így teljes megújulásra volt szükség, melyben az egyházmegye szervezete, intézményei és közösségei nemcsak vallási, hanem gazdasági, politikai és kulturális téren is meghatározó szerepet játszottak.


A reformok iránti elkötelezettség és hősies tettrekészség két emblematikus alakja volt Kalocsán Patachich Gábor és Patachich Ádám érsek. Tóth Tamás összefoglaló munkája a két főpap életútján keresztül mutatja be az 1733–1784 közötti időszakot. Könyve nem száraz egyháztörténet, hanem érdekfeszítő társadalmi és kulturális áttekintést nyújt.


Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, a HEH elnöke a kötetet méltatva kiemelte: a könyv hiánypótló munka, megkerülhetetlen a korszakkal és a főegyházmegye történetével a jövőben foglalkozó kutatók számára. A főpásztor rövid történeti áttekintésében hangsúlyozta: a Rákóczi-szabadságharc 1711-es lezárulását követően a század közepétől kezdve azért vált lehetségessé Magyarország és a magyar katolikus egyház megújulása, mert csaknem száz évig béke volt hazánkban. A barokk építészet remekei ebben az időszakban készültek el, a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegyében is, s ebben  meghatározó szerepe volt a két – egyébként horvát származású – Patachichnak, Gábornak és unokaöccsének, Ádámnak. Patachich Gábor elkezdte az újjáépítést, Ádám pedig befejezte, ő már a kulturális-intellektuális misszióra helyezhette a hangsúlyt. A főegyházmegye 18. századi újjászületése e két emblematikus személy elvitathatatlan érdeme.


A püspök-főapát kiemelte: a könyvben Tóth Tamás rendkívüli alapossággal mutatja be a kalocsai érsekség történetét a kezdetektől fogva a jelzett időszakig – különös tekintettel a török hódoltság korszakára –; ismerteti a Patachich család históriáját, kiemelve természetesen a két érsek életútját. Megismerhetjük a kötetből az egyházi intézmények – a papnevelde, a székesegyház, a főszékeskáptalan – újjászervezését, felépítését; képet kapunk a lelkipásztorkodás fejlődéséről, a plébániák helyzetéről, változásairól, az egyházmegye újjászületéséről, amit meghatározott Patachich Gábor mottója: „Nem annyira főpapotok, mint inkább atyátok”.  Az egyháziak és az állam című fejezetben a szerző részletesen foglalkozik Patachich Gábor közéleti tevékenységével, illetve Patachich Ádám kulturális mecénási szolgálatával.


Szelestei Nagy László prodékán (PPKE BTK), egyetemi tanár jól átgondolt szerkezetű, alapos egyháztörténeti munkaként mutatta be a kötetet, amely gazdag forrásanyagra támaszkodva ismerteti, hogyan lett újra működőképes szinte a semmiből a főegyházmegye a két Patachich érseksége idején.


Siptár Dániel tudományos munkatárs a kötetet méltatva rámutatott, hogy Tóth Tamás könyvében ötvözi a naprakészséget a hagyományokkal, a biográfiát a modern intézmény- és társadalomtörténet ismertetésével.


Sárközy Péter, a római La Sapienza Tudományegyetem professzora felhívta a figyelmet: Tóth Tamás könyvéből egyértelműen kiderül az a kevésbé ismert történelmi tény, hogy a török hódoltságot követően a magyar katolikus egyháznak meghatározó szerepe volt a hazai társadalmi, irodalmi, kulturális, oktatási megújulásban. Továbbá ebben a korban nem volt lényeges a nemzetiségi hovatartozás, a két Patachich is egyszerre tartotta magát horvátnak és magyar katolikus főpapnak.

Valamennyi előadó egyetértett abban: Tóth Tamás monográfiája tudományos alaposságú munka, de a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat.


A könyvbemutató zárásaként a szerző köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették őt monográfiája megalkotásában.

A bemutatón fellépett a Savaria Barokk Zenekar, Németh Pál karnagy vezetésével Michael Haydn és Carl Ditters von Dittersdorf műveiből adtak elő – mindkét zeneszerző Patachich Ádám udvari muzsikusa volt.

Tóth Tamás 1976-ban született Kecskeméten. Teológiai tanulmányait Veszprémben, Szegeden, majd a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként Rómában végezte. 2002-ben Kalocsán szentelték pappá. 2004–2007 között káplánként szolgált, előbb Kiskunfélegyházán, majd Soltvadkerten, és ugyancsak 2004-től tart kurzusokat a szegedi teológián. 2006-ban egyháztörténelemből doktorátust szerzett a Pápai Gergely Egyetemen. 2007–2011 között az apostoli nuncius titkára volt Budapesten, 2011-ben nevezték ki a Pápai Magyar Intézet rektorává. Több egyháztörténeti tárgyú publikáció szerzője, 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, 2013-ban pápai kápláni címmel tüntették ki.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria